"AZ ÉN ORSZÁGOM NEM E VILÁGBÓL VALÓ"

A hétköznapi ember a maga egyszerű gondolkodásmódjával nehezen talál megoldásokat az életében felbukkanó rejtélyes, magyarázatlan, magyarázhatatlan kérdésekre. Azzal a tudásanyaggal, melyet az iskoláiban elsajátít, elsősorban a materialista alapon értelmezhető dolgokban kap útmutatást, mellyel az anyagi világunkban el is igazodhatunk. Mikor pedig olyan élményekkel találkozunk, melyek a tanúlt tudásunkkal nem magyarázhatóak, és azt felvetjük valamely tanórán, akkor jönnek az olyan fajta magyarázatok, mely szerint valószinűleg csak hallucinálunk, képzelődünk, vagy csak kitaláltuk az adott esetet. Jó esetben. Da azt is meg lehet kapni, hogy: "hülye vagy fiam, ülj le!" Igy visszaszorítják az emberekben még csupán egy kérdés felvetését is az úgynevezett ezoterikus dolgokban, mert hülye nem akar lenni senki. Ezzel együtt a jelenségek nem ilyen szófogadóak, és azok rendszeresen, vagy rendszertelenül, de igen gyakran felbukkannak az életünkben. Ezek a gyakoriságok késztetik arra a tudományos emberek egyes csoportjait, hogy az ő modern eszközeikkel, módszereikkel végezzenek kutatásokat napjainkban.

Időnként kapunk is tájékoztatást a tudományos műhelyek részéről, hogy rájöttek, megfejtették, megoldották, és nem titok többé az adott talány, mert ez, vagy az a kutatócsoport, vagy nagy nevű tudós beírta magát az új felfedezéssel az örökkévalóság könyvébe. 

Hogy ezek a megfejtések mennyire sikeresek, mennyire igazak, mennyire teszik könnyebbé életünket, nehéz megállapítani. Mint ahogyan azt is nehéz eldönteni egy tudományosnak mondott felfedezésnél, hogy az mennyire a XXI. század eredménye? Mert, ha alaposabban utánanézünk az irodalomban, akkor még több ezer évesnek mondott elméletek is azt igazolják, hogy az adott kérdésben már akkor is tettek olyan megállapításokat, kijelentéseket, ahová a mai tudomány eljutott...mert nincs új a nap alatt! A Prédikátor könyvében ez áll: "...Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.  Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek..." 

Persze a hétköznapi ember sok régi fontos dologról keveset tud, mert a napi tudomány azt sugallja állandóan, hogy most fedezték fel, most állapították meg, most szárnyalt túl a kutatás minden eddigi felfedezést. És úgy általában, a régi tudomány úgy van bemutatva, hogy az vagy rossz úton járt, vagy félreértelmezte a dolgokat, vagy talán az ismeretük nem is tette lehetővé a mai szintű, "komoly" gondolkodást. Kivéve azokat a felfedezéseket, amivel aztán nem igen megyünk semmire. Mert álmunkban is tudjuk pl. a Pithagorasz tételt, az Archimédesz tételt, meg a többi meghatározó tételt, de hogy mi a hasznuk, nem tudjuk. Vagy itt van Newton harmadik törvénye, mely kimondja, hogy minden hatásnak mindig van egy vele egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú ellenhatása...A világunk egyes tulajdonságait mutatják be nekünk ezek a törvények, amelyek azon kivűl, hogy igazak, nem bizonyítanak, és nem mondanak semmit. Mert hogy sem a világunkhoz, sem az életünkhöz semmi köze. Pedig a világunk legrejtélyesebb megjelenése talán mi, magunk lehetünk. A világ többi alkotórésze mind ahhoz szükséges, hogy itt a földön létezzünk. 

A Szentiratok szerint az embert azért teremtették az Istenek, hogy fizikai testben létezzünk. A mi gondolkodásunk szerint pedig a teremtés előtt nem létezhetett fizikai test, fizikai világ, viszont nekünk léteznünk kellett. Mert a lélek az örök...

"...Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, 

csupán örökkel; s én örökkön állok..."   

A Teremtés tehát már megjelöl egy biztos időpontot, mert hogy arra nem mondhatjuk, hogy örök, annak valamikor, egy biztos időpontban kellett, hogy történjen. Mert az anyagi világban:

"Ami végződik az kezdődik; ami kezdődik, annak egyszer vége is lesz."

A különböző teremtéstörténetek is mind valamilyen időben helyezik el magát a teremtést, mint ahogyan a most uralkodó világnézet is meghatározza még a semmi felrobbanásának idejét is. Ha pedig mégis konkrétabbat akarunk a teremtés, a fizikai világ teremtése idejéről kapni, csak azt állapíthatjuk meg, hogy az az idők homályába vész. Az viszont figyelemreméltó, hogy szinte minden nép rendelkezik a saját maga által fogalmazott, ránk hagyományozott teremtéstörténetével. Ezzel magát a teremtést elhelyezve egy olyan időben, mely az öröktől fogva létező szellemvilágból, a szellemvilág akaratából, a szellemvilág által született. 

A tibeti teremtéstörténet furcsa módon azonos a ma uralkodó materialista elképzeléssel, mely szerint a Teremtés előtt nem létezett semmi. Még Isten sem létezhetett, mert a tibeti "történet" alapján: 

"...Kezdetben semmi sem létezett, sem tér, sem idő, sem valóság, sem jel, sem lét, sem nemlét. Ebből keletkezett minden, ami látható és tapintható..."

Ekkor jelent meg az első Isten az anyagi világban, az első lény, aki varázslatos képességgekkel rendelkezett, és így nevezte el magát: én vagyok a "Keletkező Világ Ura, a Szent Győzedelmeskedő. És boldog volt, mert hatalma mindenre kiterjedt..." 

Hogy előtte hol lehetett, nem tudjuk. Hiszen a szellemvilágnak akkor is léteznie kellett, mert az örök. És ott is ő lehetett a főnök, a Mindenható. Aki a Szent Győzedelmeskedőnek nevezte magát a Teremtett Világ létrehozásakor. De, ha Ő volt a Főnök, akkor a szellemvilágban is megvolt a hierarchia, a főnők, beosztott viszony. Az alárendeltség és fölérendeltség. 

A materialista elképzelés szinte ugyanazt fogalmazza meg, mint a tibeti teremtéstörténet. Kezdetben semmi sem létezett, sem tér, sem idő, mert úgy be volt minden sűrűsödve, olyan pici pontba, hogy az egyenlő volt a semmivel. Aztán jött a materialista Isten, a Véletlen. Ami ezt az egész, besűrűsödött semmit felrobbantotta.  A végeredmény pedig a mai világunk, benne velünk, az emberrel, a lélek nélküli emberrel, mert hogy a szellemvilág csak annak az embernek a kitalációja, melyet a materialista Isten, a Véletlen teremtett.

A magyar hagyomány szerint a teremtés az an­gyalok segítségével folyt le. A tenger fenekéről angyal hozta fel azt az iszapot, amiből az ember megszületett. A magyar teremtéstörténet is igazolja a szellemvilág meglétét, örökkévalóságát, és igazolja a teremtettségünket. 

A fizikai világ által kapott gondolkodásmódunkal is arra a következtetésre juthatunk, hogy a szellemvilág egy örökké létező világ. Az, ahol mi mindig is léteztünk. Ha ez így van, akkor a szellemvilágban számtalan léleknek kellett, kell létezni. Hiszen az örökkévalóságban - ahogyan ott az idő sem fogalmazható meg, mert ahogyan a neve is mondja - ÖRÖKKÉVALÓSÁG, nem lehet behatárolt a Lelkek száma sem. Akkor pedig a teremtett világok száma is végtelen kell, hogy legyen. Persze ezek a meghatározások, fogalmak olyanok, hogy a hétköznapi ember nem igen tud velük mit kezdeni. Mert azt a fogalmat, hogy végtelen, ha belegondolunk, nem tudjuk sem elképzelni, sem felbecsülni......semmit sem tudunk vele kezdeni. Mint ahogyan egy átlagembernek a végtelenhez képest egy sokkal, de sokkal kevesebb, mondjuk néhány ezer milliárd, de még a százmilliárdos nagyságrend is értelmezhetetlen. Hiszen mikor azt hallja, hogy ennek, vagy annak a hazánkfiának ennyi, vagy annyi milliárd forint a vagyona, csak annyit ért meg, hogy az nagyon gazdag. Ezért sem az örökkévalóság, sem a végtelen nem értelmezhető a számunkra. Mert a fizikai világunk is múlandó, azáltal az időnk is múlandó, a fizikai világban semmi sem örök, semmi sem végtelen. Minden behatárolt. Az életünk is, a fizikai világunk is.

Azon gondolkodni pedig, hogy a fizikai világ teremtése előtt mi volt az örökkévalóságban, milyen LÉT-ben voltak, illetve vannak ott a lelkek, hasztalan. Hogy a Teremtő, a Teremtők miért és hogyan jutottak arra az elhatározásra és akaratra, hogy teremtsenek fizikai világot, nem tudjuk. Hogy addig miért voltak tökéletlenek a lelkek, miért lett szükség az anyagi világra, nem tudjuk. Igy minden időben marad a spekuláció, a filozófiálgatás, keresve az adott válaszokat a fenti kérdésekre az adott korszakokban. És itt visszautalok a prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavaira: "...Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt..."

Ami viszont megfelel a teremtéstörténetekben leírtaknak, megfogalmazásoknak, amit legtöbbször elfogadunk, vagy igazolunk, az pedig az, hogy a fizikai testben való élet, létezés, egyenlő a szenvedéssel, egyenlő azzal, mintha a testünk egy börtön lenne, a lelkünk pedig egy fogoly benne. Teljesült az, amit az Isten, Istenek szántak nekünk. Az indiai teremtéstörténetben egyértelműen megfogalmazódik a szándék: "... Azután Fohat, fiainak megparancsolja, hogy alkossák meg képmásaikat a saját maguk képére, akik szenvedni fognak, és szenvedést fognak okozni!..."

Ez az idézet az úgynevezett Dzyan könyvének nevezett gyüjteményben található. Ez a Dzyan név talán egy istenség neve, vagy valamilyen tanok összessége, mely leírás egy 313 kötetes, írdatlan nagy műben található. Ezeknek az írásoknak az eredete egy méter széles, húsz, huszonöt centiméter vastag fatáblákon vannak lefektetve, melyekből össesen 1 - 2 százalék van lefordítva, és értelmezve. Ezeket nevezik "Titkos Tanok"-nak, amelyekről azt állítják, hogy ebben van az eredeti kinyilatkoztatás is, mely egyszer még hozzáférhető, ezáltal megismerhető lesz az egész emberiség számára. 

Ez azt jelenti, - de jobb, ha úgy fogalmazunk, hogy jelentheti, mert az igazi bizonyosságáról ezekről a táblákról is csak hírünk van, bizonyosság itt sincs - hogy ezekben az írásokban található Istennek a közlése a teremtésünkről, annak okáról, és minden olyan kérdésről, amely a mai világunkban valamilyen kutatás tárgyát képezi az emberi léttel, a világgal kapcsolatban. Hogy ez jó lesz e, vagy sem az emberiségnek, arra nehéz válaszolni. Viszont van olyan élethelyzet?, vagy halálhelyzet?, amikor a lélek tudja, hogy mi az ember lényege, hogy mi is egyáltalán a Világ. Ebben a szóban itt a jelenlegi világ, és a Túlvilág, és az egyéb világok is beletartoznak. Mert hogy azt sem tudjuk, hányféle és milyen Világok vannak... Szóval a halálközeli élményt megélők arról számolnak be, hogy útközben a másik világ felé érzik, hogy egy mélyebb tudást és megértést kapnak a világ működéséről és az élet értelméről...és, amikor visszajönnek ebbe a világba, ismét eltakarja ezt a tudásukat egy fátyol, melyet a Teremtő,  egy magasabb hatalom a születésünk előtt borít a tudatunkra.

Az a teremtéstörténet pedig, amely hozzánk közelebb áll, az Ószövetségben található Genezis a következőképpen fogalmaz:

"...Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz..."

Ami fontos ezekben a teremtéstörténetekben, hogy mindegyik utal egy felsőbb hatalomra, hogy teremtettek minket, és nem a fáról jöttünk le. Az van a teremtéstörténetekben, hogy olyanok lettünk, mint az istenek, a teremtők, és nem olyanok, mint a majmok. Olyanok lettünk, "...mint miközülünk egy...", tehát olyanok, mint Ők! A teremtőink.

A teremtettség pedig azt jelenti, hogy a teremtett lényt folyamatosan felügyelni kell, folyamatosan ellenőrízni, arról gondoskodni szükséges. Hiszen felelőtlenül nem lehet teremteni. Ezért a teremtő nem viselkedhet felelőtlenül, nem dobhatja úgymond a "Lovak közé a gyeplőt!" Az állandó felügyelethez a Jó Istennek  szüksége van egy olyan csatornára, lehetőségre, amely állandó kapcsolatot biztosít a teremtményéhez, a teremtményeihez. De akkor nézzük, van e ilyen csatorna?

Itt is el kell mondani, hogy a mai tudomány minden olyan információt elzár, ami az anyagon, az anyagon túli világra mutatna. Persze manapság ez már inkább csak arra a tudományra érvényes, mellyel nyakon öntenek bennünket. Mert a kutatók egyes képviselői odáig jutnak a kutatásaikban, hogy nem a szellemvilágot tagadják, hanem az anyagot. Az anyagi világot. Azt tagadják, hogy  anyagi világban létezünk. Azt tagadják, hogy anyagi világban élünk. Mert olyan, hogy anyag,  nem is létezik. 

Pedig az elmúlt évszázadban olyan erővel ment a materializmus anyagelvűségének hírdetése, ráerőltetése minden jelenségre, hogy még a túlvilági jelenségekre is az egyik anyag hatását a másikra, - a gyógyszerek hatását az agyra, - tették felelőssé a különböző paranormális jelenségekért.

Vallották, vallják, hogy példáúl a halálközeli élményekért a szervezetünk termel ki olyan anyagot, amely aztán az agyunkban indukál különböző képzeleteket. Vagy éppen az oxigén megvonása idézi elő a halálközeli élményeket. De volt olyan szakember, aki nem volt biztos ezekben a dolgokban, mert észrevette, hogy a halálközeli élményt átélt személyek sok esetben hasonlókat meséltek arról az időről, mikor megpróbálták elhagyni a világunkat. Ezek közé tartozott Dr. Raymond Avery Moody amerikai tudós és kutató, a filozófia és az orvostudomány doktora. Ő volt az, aki a modern korunkban elősször próbált összefoglaló tanulmányt készíteni a halálközeli élményt átélt személyek tapasztalatairól. Hogy ez nem egy egyszerű magatartás volt, arra példa Elisabeth Kübler-Ross kijelentése Moody könyvének megjelenésekor, amit a könyv előszavában írt le: 

"...gratulálok Moodynak, hogy volt bátorsága munkájának eredményeit immár könyv formájában is közreadni."

Ez is azt jelenti, hogy a múlt század második felében nem volt tanácsos szembemenni az uralkodó elit ideológiájával. Még az abban a közegben megszerzett két tudományág doktori címét bírtokló személy esetében sem. Aki pedi azt hiszi, hogy a XX., XXI. század mennyire előrehaladott, mennyire igaz eszméket hírdető modern világ, hasonlítsa össze a középkort a mi korunkkal. Aki nem értett egyet a középkor ideológiájával, máglyára vetették. Most mit csinálnak? Kitaszítják a tudomány világából, és sokszor ügyefogyottnak, magyarul: hülyének nevezik. Ma sem veszi tudomásul az uralkodó ideológia, hogy a világunk esetleg teremtett, hogy van egy Mindenható, aki meghatározza és felel a sorsunkért. Még csak lehetőségként sem említik semmilyen oktatási intézményben, hogy talán nem olyan ez a világ, amilyennek mondjuk.

Visszatérve, hogy a Mindenható érzékelhető e valamilyen csatornán, a Mindenható milyen módon biztosítja a folyamatos életet, és azt a világot, amelyben élünk? Ahogyan fentebb is írtam, a teremtés nem állhat abból, hogy megteremti valaki a világot, aztán magára hagyja. Ha valamit létrehozunk, azzal foglalkozni kell utánna is, hiszen gondoskodás nélkül minden elenyészik, megszünk. 

Azt nem gondolhatjuk, - ha hisszük a teremtettséget - hogy példáúl egy kis cinke, vagy bármilyen élőlény önjáró lenne, azaz a maga erejéből száll, csivitel, énekel, egyáltalán létezik, a mi gyönyörködésünkre. Az élet fenntartásához a Teremtő részéről állandó jelenlét, gondoskodás szükséges. 

Évtizedekkel ezelőtt egy utazás alkalmával a vonat ablakából láttam egy mező fölött egy hatalmas madárraj szemkápráztató repülését. Sok tízezer, de inkább több százezer, vagy millió madár repült egy rajban,  váltva irányt kiszámíthatatlan pillanatokban. Azon csodálkoztam, hogy véletlenül sem ütközik össze két madár, mert az azonnal galibát okozna a raj együttes repülésében. Azt nem feltételezhetjük, hogy van egy "vezér madár", aki megtervezi a repülés útját, idejét, majd összehívja a társait, közli velük az általunk kiszámíthatatlannak tűnő pálya adatait, és azt rögzíti minden résztvevő madár. Majd azt is megbeszélik, hogy mikor, honnan , milyen jelre indúlnak. És akkor még nem tudjuk, hogy mikor, hogyan választották ki a "vezér madárt", és mindezekhez hogyan történik a kommunikációjuk? Hozzáteszem, ha mindez így megvalósulhatna, akkor egy, a világunktól független, teljesen önjáró, és teljes szabad akarattal rendelkező madár rajról beszélhetnénk. Akiknek nem kellene megfelelni semmiféle törvénynek. Ha pedig teljes szabad akarattal rendelkeznének, semmiféle törvényt be nem tartanának, ezáltal nem is repülhetnének egy rajban...

Ahhoz, hogy a repülés megtörténjen, hogy az irányváltoztatásokat, a repülésük sebességét olyan pontossággal egyszerre végezzék, egy felsőbb hatalom akarata szükséges. Mert egy anyagi világban minden történéshez egy felsőbb hatalom akarata szükséges. Mindig akkor van változás, ha azt valaki akarja. Ellenkező esetben egy statikus, állandó állapot van, illetve marad. Minden változáshoz, így az élethez is energia szükséges, mely energiát folyamatosan kapjuk a teremtő akarata által. Életünket, köztük a kismadárét is a teremtőnek kell köszönnünk. Általa van az életünk, általa létezünk a testben. Mert nem lelkünk van, hanem testünk. Nem a testünk kap lelket, hanem a lelkünk kap testet. A testünket kapjuk egy átmeneti időre, mint ahogyan minden, ami az anyagi világban létezik, az csak átmeneti.

Mikor leszületünk a földre, kapunk egy helyet ebben földi szinházban, hogy végig nézzük azt a szindarabot, melyet a teremtő rendez, és folyamatos előadás formájában zajlik világunkban. Ez a hely a testünk. A testünk vesz részt ebben az előadásban, a lelkünk érez mindent, amit a testünk elkövet. A testünknek kötelező a szerep, a lelkünknek kötelező a megtekintés, a megélés, az átélés. A szerepen nem módosíthatunk, nem változtathatunk. A szerepet el, illetve végig kell játszani. Ezt a Teremtő, a maga eszközeivel, az általa létrehozott energiamezővel valósítja meg.

A tudomány egyes képviselői a Teremtő energiájának az úgynevezett morfogenetikus mezőt nevezik, mely létezését úgynevezett "kvantumfizikai kísérletekkel" néhány évtizede bizonyítottak. Persze nehogy azt higgyük, hogy ez a modern tudomány felfedezése. Régen ezt a tudatmezőt Akasha krónikának, éternek, asztrálfénynek nevezték. Ez egy olyan mező, amely beefolyásolja az anyag működését és meghatározza annak létezési és működési formáját. Tehát mindent, ami ezen a földön létezik. Ezért nevezzük ezt az energiát teremtő, éltető energiának. Ennek az energiának az érzékeléséhez, magához az életben maradáshoz, a Teremtő akaratának végrehajtásához szükségünk van egy olyan "szerkezetre", amellyel rákapcsolódhatunk erre a morfogenetikus mezőre, az életet biztosító energia tengerre. 

Minden szervünk fontos. Ha csak egy "tyúkszem" alakul ki lábonkon, talpunkon, azonnal oda a "komfort érzésünk". Igyekszünk megszabadúlni tőle, hogy visszaállítsuk testünk teljes egészségét. A legfontosabb szervünk mégis az az "antenna", amivel rákapcsolódunk az éltető energia mezőre. Hiszen, ha megszakad a kapcsolatunk az energia mezővel, a testünk egy eldobott kabáttá válik. A földi életünk abbamarad.

Ez az antenna testünkben a tobozmirigy. Az elmúlt évezredek tudományában is előkelő helyet foglalt el a kutatásokban, valószínűleg így van ez ma is. Az információ mégis csak annyi róla, amit a hétköznapi életben néha megemlítünk. Szinte semmi. Ugyan ki az az ember, aki azzal foglalkozik, hogy esetleg valami problémát okozhat a tobozmirigyének a megbetegedése? Szinte senki. 

René Descartes, XVI. századi filozófus, akire gyakran hivatkoznak fontos megállapításoknál, úgy fogalmazott erről a szervünkről: "A lélek székhelye a tobozmirigy." Ő tehát nem csak elismerte, hogy a lélek valóságos, de azt is megmondta, hol helyezkedik el a testünkben...

Napjaink orvostudománya szerint a tobozmirigy  az agyunk középső részén, a két agyfélteke között helyezkedik el. Nevét formájáról kapta: a borsószem nagyságú mirigy úgy néz ki, mint egy miniatűr fenyőtoboz. Belső elválasztású mirigyként elsősorban melatonin hormont termel, és az alvás-ébrenlét ciklusunk szabályozásában játszik kulcsszerepet. Azt is hozzáteszi a tudomány, hogy az egyik legtitokzatosabb szervünk. De ezzel azt is mondja, hogy sokkal több, mint egy belső elválasztású mirigy. Hozzáteszik, hogy a tobozmirigy biztosítja a harmadik szem működését, a harmadik szemmel való "látást". 

Mindenkinek van harmadik szeme, csak ez nem konkrét anatómiai, hanem egy úgynevezett metaszerv. Erősen kapcsolatba hozható a tudatalattinkkal és az energiáinkkal. A harmadik szemünkkel nem egy ember testét látjuk – általa képesek vagyunk a másik ember lelkét érzékelni. 

A harmadik szem a megvilágosodás szimbóluma, hiszen képesek vagyunk vele a tárgyak mögötti, valódi igazságot látni, hiszen a tobozmirigyen keresztül kapcsolódunk a Mindenséghez, az Örökkévalósághoz, a Teremtőhöz. Ezt csak a tudomány által tagadott, úgynevezett  metafizikai elven lehet vizsgálni. A metafizika abból indúl ki, hogy létezik egy Örökkévalóság, amely a világunk felett áll, és amely az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen. 

De a tudomány a metafizikai világot, azt, hogy létezik egy, a világunk felett álló hatalom, létezik egy másik, egy felettünk álló világ, nem fogadja el. Mert a tudomány csak azt tudja elfogadni, amit képes megvizsgálni, feltételezésekbe nem bocsájtkozik. Hazudja ezt nekünk, miközben majd' az egész tudomány feltételezéseken, ezáltal egy részében biztosan tévedéseken alapul. De erről majd kicsit részletesebben.

Visszatérve a harmadik szemhez. A harmadik szemmel lehet látni azt a világot, melyet ugyan gyakran emlegetünk, az emberek nagy része mégis inkább a "mesevilág" részének tekinti -  a Túlvilágot.  A harmadik szemmel látjuk, láthatjuk az anyagon túli világot. A harmadik szemmel látják a gyerekek - míg be nem nő úgymond a fejük lágya - négy - ötéves korukig a szellemvilágot. 

De, nincs új a nap alatt. Az Egyiptomi civilizáció idején, azaz már több, mint 3000 évvel ezelőtt, legalább annyit tudtak a tobozmirigyről, annak működéséről, mint most, a modern orvostudomány idejében. Az egyiptomi rajzok Hórusz szemének ábrázolásánál egy az egyben egy ketté vágott tobozmirigyet, annak környezetét ábrázolják. De, hogy többet tudtak az egyiptomiak a tobozmirigyről, bizonyítja az, hogy ők a tobozmirigy ábrázolásánál annak értelmezéséhez sokféle magyarázó, valószínűleg útmutató ábrát is elhelyeztek. Nem lehet tudni, hogy például a madárral mit akarnak mondani az utókornak, de beszédes, hogy ugyanaz a madár alakzat található meg a smaragdtáblákon is, ahol a Világunkat ábrázolják. 

A tobozmirigy közvetetten a fényre reagál. Kimutatták, hogy a fény hatására termelődik  egy erős hallucinogén anyag, a DMT, a dimetiltriptamin. Ez az anyag, a dimetiltriptamin, melyet Lélek Molekulának is neveznek. Olyan hatást idéz elő, mely lehetővé teszi az ember tudatának a test elhagyását, ezáltal a tudatnak túlvilági, másvilági síkokra utazni. Ezek az utazási "élmények" ugyanolyan valóságosak, mint azok az élmények, melyeket normál tudatállapotban tapasztalunk. Ezt a jelenséget, a test elhagyását, a túlvilági utazásokat alkalmazzák a  dél-amerikai Amazonas-mentén élő sámánok. A sámánok ősidők óta használják a szellemvilággal való kapcsolattartásra az ayahuasca nevű teát, melyet különböző, dimetiltriptamint, "Lélek Molekulát" tartalmazó növényekből állítanak elő, amit a szertartások során megisznak, ezzel aktiválva a tobozmirigyet, illetve a harmadik szemet. 

Persze nehogy azt gondolja valaki, hogy ezek a legutóbbi évszázadok felfedezései. Már a Mezopotámiából fenntmaradt sumér táblákon is - 6000-7000 évesek - olyan tudásanyagot hagytak ránk, amely a legfontosabb örökségünk is lehetne, ha nem ezt a bigott anyagelvűséget erőltetnénk magunkra. Az egyik táblán négy potens személyt ábrázolnak, melyen két személy a kezében tartott tobozmiriggyel a középen lévő Életfára, a másik kettő pedig ujjával az Életfára mutat. Az életfa a megvilágásodást, az újjászületést, a halhatatlanságot jelenti. Az Életfa egy összekötő szál a földi és Égi birodalom között. Az életfa jelenti az örökkévalóságot, az élet folytonosságát.

A táblán ábrázolt személyek mindegyike a másik kezében egy kis táskát tart, amely nagyon sok régi ábrázoláson megtalálható. Valószínűleg abban a táskában tartották azt az anyagot, amely fogyasztásával aktiválhatták a tobozmirigyet, ezáltal a harmadik szemet. És tehettek látogatást, nyerhettek betekintést a Teremtő Világába. Mutatja a kép, hogy a tobozmirigy az a szervünk, amely az életünket jelenti. A tobozmirigyben van az önvalónk, a lélek, - ahogyan Descartes fogalmazott: "a tobozmirigy a lélek székhelye" - aki megtapasztalja a földi életet. 

Ennyi misztikum után nézzük napjaink egyik, talán legfontosabb tudományát, az atomfizikát. Olyan információkat kapunk róla, amely már napjainkban is a csoda kategóriájába sorolhatóak. Viszont annyira megszoktuk, hogy ezeket az információkat természetesnek is vesszük. Atombomba már 1945-ben. Atomerőművek, atomrakéták. A volt Szovjetunióban minden "sátoros" ünnepen hatalmas interkontinentális, ballisztikus atomrakéták bemutatója. Ezekből a hatalmas, világokat megsemmisítő rakétákból annyit mutattak be egy-egy alkalommal, hogy esetleges "használatbavételük" nem csak a Naprednszert, hanem a Tejútrendszert is többszörösen megsemmisítették volna. A rakéták egyenként olyan hatalmasak voltak, hogy két-három gépkocsit is össze kellett szerelni, hogy ezeket kivigyék a Vörös térre. Miközben az atom olyan pici, hogy semmiféle műszerrel nem lehet látni.Az elektronokról, a különböző atomi részecskékről, de magáról az atomról is olyan tudományos tanúlmányok jelennek meg, amelyek azon polemizálnak, hogy a jelenlegi feltételezéseket el lehet e tudományosan fogadni?  Mivel az atommal, illetve annak részecskéivel minden állítás pusztán feltételezés! Igaz, hogy "tudományos" feltételezés, de akkor is csak egy elképzelés a valóságunknak nevezett  "atomi világ" meglétéről. Amiket bizonyságoknak gondolnak, ahhoz hozzáteszik, hogy "közvetett bizonyítékok." Azok a kutatók, akik nem értenek egyet ezekkel a tudományos elképzelésekkel azt mondják, hogy a közvetett tudományos bizonyítékokról már számtalan esetben kiderült, hogy azok teljesen hamisak, mert egészen mást jelentenek, mint amit a logikusnak mondott tudományos elképzelések eleinte feltételeztek. 

Napjainkban sem az atom meglétének igazolása van folyamatban, hanem a NEM!!! meglétének! Annak, amit Max Planck még 1944-ben mondott: 

"...Uraim, fizikusként, aki egész életét a józan tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, meg vagyok győződve róla, hogy mentes vagyok annak gyanújától, hogy szellemek szálltak volna meg. Ezért, miután belemélyedtem az atom tanulmányozásába, kijelenthetem: Anyag önmagában nem létezik. Minden anyagot egy olyan erő teremtett és tart fenn, amely mögött egy tudatos, intelligens szellemet kell feltételeznünk....bátran kimondom ennek a rejtélyes teremtőnek a nevét, mivel a föld minden kulturált népe már megnevezte őt az elmúlt évezredekben: Isten!"

Max Planck ezt a kijelentését 1944-ben tette. Azóta ezt a megállapítást egyre több tudós fogadta, fogadja el és erősítette, erősíti meg. Az atom igazolásától a Világunknak egy egészen más valóságban való létezéséhez jutnak el a kutatók. Hozzáteszem, a materialista, anyagelven dolgozó kutatók! Ezek a más valóságok pedig olyan irányba viszik a kutatókat, amely irányba azok kutatnak! A holográfia irányába kutakodók azt mondják, hogy a világunk egy holografikus világegyetem. 

A matematikusok a matematikai törvények összefüggéseit vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a fizikai objektumok matematikai struktúrákból, és NEM részecskékből vagy energia-húrokból, azaz rezgésekből állnak, hanem számokból. Amely matematikai struktúra pedig nem igazolható a világunkban, az más világegyetemekben jelentheti az ottani lét alapjait. A feltételezésekbe tehát olyan ismeretlen világok meglétét mondják ki, amelynek alapja, a mi világunk meglétének bizonyítása is csak egy ingatag, a sokféle feltételezés között létező elképzelés.  

Vannak olyan irányú kutatások is a világunkat illetően, amelyek arra várnak választ, hogy a mi valóságunk egyáltalán létezik e? Meg lehet e győződni a világunk valóságosságáról, ezáltal ki lehet e olyan feltételezéseket zárni, hogy a jelenlegi világunk csak egy álom, és csak álmodjuk az életünket? Akik ebben az irányban kutakodnak, az alvás és álomkutatás szakemberei pedig olyan megállapításokat is tesznek, melyek azt igazolják, hogy az életünk egy álom is lehet...

Nézzük egy spirituális, ha úgy tetszik egy szellemi szinten kutató személy álláspontját az "atomi világról". Rudolf Steiner osztrák polihisztor, filozófus és spirituális gondolkodó volt. Erre az útra az vihette, hogy a Teremtő megadta neki a harmadik szemmel való látás képességét. Tisztánlátónak vallotta magát. Azt állította, hogy képes érzékelni a szellemi világokat és betekintést kap a magasabb rendű valóságokba. Spirituális tapasztalatai alapján az atomokról így nyilatkozott:       

" Az atomról való elképzelés, ha előkészítő, kidolgozandó munkahipotézisnél többnek tekintjük, akkor nem más, mint babona." 

A materialista irányú kutatás és a spirituális kutatás ugyanazon eredményre juttatja a kutatókat. Olyan hogy atom, abban a formában, hogy az anyagi megjelenésű legyen, nem létezik! Hiszen minden atommal kapcsolatos megállapítás csak az elképzelés szintjén van. Ha ezek az elképzelések az "atomenergia" különböző felhasználásaiban realizált technológiák lennének, a világunkat illetően nem lenne ennyi feltételezés, teória, mondhatni néhány esetre, hogy fikció, hiszen egy gyakorlati megvalósítás az elméletek helyébe egy konkrét tényt tenne, melyek feleslegessé tennék a további kutatásokat. Már mint a világunk milyenségét illetően. A kutatások már csak az "atomenergia" további felhasználásának milyenségét szorgalmaznák...

Ezek után arra gondolok, ha mégis "rabigába" hajtották volna az atomot, és megvalósították volna az atom, hidrogén, neutron, és ki tudja még milyen bombákat, ha létezne atommal hajtott tengeralattjáró, ha léteznének atomerőművek, és még más, atommal hajtott szerkezetek, akkor a fenti viták a tudományos szakemberek között megszünnének. Mert akkor a gyakorlat igazolná az elméletet, akkor pedig "apelláta" nincs! 

Valószínűleg egy óriási átverés az egész atomenergia mindenféle hasznosítása, amit a tudomány fényezése, és Isten eltagadása érdekében tesznek. Igaz e, valóságos lehet e, amit, Akit tagadni akarnak előlünk? 

A Teremtő sok olyan dolgot hoz tudomásunkra valamilyen formában, amely a létünkel kapcsolatos. Mivel pedig mi elsősorban spirituális lények vagyunk, hiszen az "önvalónk", a lélek örök, akinek a hazája elsősorban a Túlvilág, akkor ne az anyagi bizonyságokat tegyük az első helyre. Világunk valóságosabb megismerése a spirituális lényünk miatt elsősorban a spirituális tapasztalataink alapján valósulhat meg! Hiszen az anyagi világ egy ideiglenes, egy csalóka momentum az örök életben. Pusztán valamilyen érzelmi tapasztalatszerzés szinhelye a földi életünk, mely csak csak egy rövid epizód lehet az Örökkévalóságban. Persze, mikor ideérkezünk, egy olyan "anyagi világban" találjuk magunkat, amelynek megtagadása pontosan az érzelmeink miatt szinte lehetetlen. Mert az érzelmeinket az "anyagi valóságban" betöltött szerepünk, tapasztalásaink miatt tudjuk megélni...

A tobozmirigyünk nyújt lehetőséget a világunkban való létezés mellett a más világokba való betekintésre is. Ennek a bizonysága ugyan hihetetlennek tűnik sok átlagembernek, azonban más átlagemberek szinte naponta számolnak be a Túlvilágba való látogatásról. Mert sokan megkapják azt a képességet, hogy visszatekintsenek, betekintsenek az örök világba. Közülük számosan mondják el, hogy a Túlvilági látogatásuk alkalmával találkoztak Jézussal. Ezt azonban nem sokan hiszik el, hiszen a szavukon kívül mással nem tudják bizonyítani.

Él azonban napjainkban egy olyan személy, aki nem csak megélni, elmondani tudja látomásait a túlvilágról, az örök világról, hanem azt tökéletesen meg tudja örökíteni, ezáltal be tudja mutatni az embertársainak. Látomásainak, utazásainak élményeit festményein mutatja be. Amelyeken a megjelenítések olyan gyönyörűek, hogy sokan azt már el sem hiszik, hogy ő festette. Valamilyen egyéb csodának, illetve csalásnak minősítik. Azt mondják, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Néhányan elhíresztelték róla, hogy csaló és a bemutatott képeket nem is ő alkotta. Ezért közzétettek néhány videót, amelyeken munkája az első ecsetvonásától az utolsóig minden rögzítve van, ezzel bebizonyítva tehetségét a kétkedők számára. Persze, ha más valaki festené azokat a képeket, az sem lenne kisebb csoda, de akkor azt a személyt kellene megnevezni, és.....csodálni! 

Akiane Kramarik 1994 nyarán született az Egyesült Államokban. Édesanyja és édesapja ateisták, soha nem ismertették meg a lányukat semmilyen vallással. Akiane mégis azt állítja, hogy látomásai vannak a másik világba! Ezek a látomásai számára valóságosak, és olyan élénkek, hogy minden élménye a legapróbb részletekig megmarad a rövid távú emlékeiben. Furcsa neki, hogy az emberek többségének nincs tudomása a "másik" világról, hogy mennyire keveset látnak abból a valóságból, amelyben létezünk.

Egy beszélgetés alkalmával - melyet az egyik hirügynökség tett világszerte közé - elmondta, hogy a másik világba való betekintései a szeretet érzését erősítik benne. Arra a kérdésre pedig, hogy szerinte mi a legjobb ajándék kijelentette: a SZERETET. Ezért talán nem is meglepő, hogy az egyik legfigyelemreméltóbb festménye JÉZUSRÓL készült. Arról az Istenségről, aki nekünk, embereknek talán a legtöbbet jelenti az életünkben. Hiszen a két nagy ünnepünk is hozzá kapcsolódik: a karácsony, amikor ünnepeljük Jézus földre jövetelét, és a legnagyobb ünnepünk, a megfeszített Jézus feltámadásának az ünnepe, melyre való emlékezés a reményt, a megváltást jelenti számunkra. A Húsvét ünnepe. Jézusról így beszél: 

"Négyéves koromban beszélt hozzám elősször. Arra biztatott, hogy látomásaimat képeken örökítsem meg. Ő olyan, mint egy fény íve, nagyon tiszta, nagyon férfias, nagyon erős és nagy… A szemei egyszerűen gyönyörűek”.

A Jézusról készített festményét nyolcéves korában fejezte be, melynek a 

„BÉKE HERCEGE” 

nevet adta. 

Hogy mennyire valósághű a festmény, földi halandónak nehéz megitélni. Vannak azonban olyanok, akik - mint fentebb volt említve - már jártak valamiyen oknál fogva a másik világban. Ők - sok ezer pozitív vélemény mellett - így beszélnek a kép, a Béke Hercege megtekintése után: 

".Jézus felvitte a fiamat a mennybe, körbevezette és megengedte. Megmutattam neki ezt a festményképet, és megkérdeztem, hogy így nézett-e ki Jézus. A 7 éves fiam azt mondta: "Igen, pontosan." Mosolyogva nézte néhány pillanatig."

" Ez az ÉN Jézusom. Nagyon közel voltam a halálhoz, eszméletemben és azon kívül. Engem három útra vitt a képen látható férfi. A harmadik úton jöttem rá telt, hogy az ember Jézus. Amikor felépültem, megpróbáltam leírni ezt az embert. A képet látva rájöttem, hogy ezt az arcot próbáltam leírni. Ez az ÉN Jézusom. A gonosz soha nem rejtheti el Jézust a világ elől. Mindig fényesen fog ragyogni az égből. Milyen csodálatos történet, és ez a valaha volt legjobb festmény. Isten áldja őt és ajándékát. Isten áldjon meg mindannyiunkat. Akiane maga Isten ajándéka. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy 8 éves gyerek ilyen remekművet tudjon festeni."

"Láttam egy videót egy fiatal fiúról, aki meghalt, újjáélesztették, és azt állította, hogy a mennyben volt, és látta Jézust. Amikor meglátta a festményt, azt mondta, hogy Ő az. Ez egyáltalán nem lepett meg. A történet könnyeket csal a 75 éves szemembe. Isten áldjon és tartson meg Akiane-t."

Valamennyien láttuk már, hogy egy tíz év alatti gyerek milyen rajzokat, ábrázolásokat készít a szeretteiről, a környezetéről. Azokat a rajzokat nem lebecsülve, hiszen mindenki szeretettel fogadja és őrízgeti a készített képeket, de csak az érintett családban jelentenek értéket. A különböző galériák nem nagyon szoktak a gyerekek által készített képekért versengeni, pláne nem több százezer dollárt kínálni. Már pedig Akiane képeiért a legnagyobb képtárak, múzeumok is versengenek. Képeinek a különlegességei abból is adódhatnak, hogy olyan szineket is használ, melyet más festők még nem ismernek. A Mennyországról, a másik világról Akiane azt mondta: 

„...MINDEN SZIN ABBÓL A VILÁGBÓL VALÓ VOLT. tÖBB SZÁZMILLIÓ SZIN VAN, AMIT MÉG NEM ISMERÜNK. A VIRÁGOK NAGYON KRISTÁLYTISZTÁK VOLTAK…”

Művei nem evilágból származnak. Képein egy másik világ valóságát láthatjuk, hiszen Jézus személye mellett a többi ábrázolt személy és hely valóságosságát is el kell fogadnunk. Ahogyan Akiane mondja, egy sokkal élénkebb, valóságosabbnak tünő világ van "odaát".  Véleménye összecseng azzal, amit Plátón mondott:  "...A FIZIKAI TESTBEN MEGÉLHETŐ ÉLET MINDÖSSZE BÁGYADT UTÁNZATA ANNAK A LÉTEZÉSI FORMÁNAK, AMIT A TESTBŐL KISZABADÚLT LÉLEK MEGÉLHET..." 

Egy halálközeli élményt átélt személy  így beszél  tapasztalatáról napjainkban:  

"...GYÖNYÖRŰ VOLT AZ A HELY, KÖRÖS-KÖRÜL TÜNDÖKLŐ FÉNNYEL. CSODÁLATOS SZINEKET LÁTTAM, ILYENEK A FÖLDÖN NINCSENEK..."

Ezek a fenti igazolások Jézusról és a Menyország, az örök Világ  létéről nagyon sok ember számára egyszerűen hihetetlennek, mesének tünnek. Pedig a megtapasztalásokról időtlen idők óta vannak beszámolók, amelyek napjainkban is, a mi életünkben is folytatódnak. Azokat a híreket viszont, melyeket a tudomány tálal fel nekünk, példáúl az atomot, melyet semmilyen formában soha senki nem látott, nem bizonyított, nem igazolt, nos, azokat nem csak hisszük, de kőkemény valóságnak gondolunk. Hisszük a fizikai törvényeket, de, ha azokat alkalmazni kell, akkor már nem vesszük figyelembe! Napi rendszerességgel tapasztaljuk meg, hogy felettünk egy búra van, azt, hogy egy teremtett világban élünk. De nem hisszük. Pedig amikor a hanghullámok egy akadályhoz érnek, például egy repülőgép hangja a felettünk lévő Búrához ér, egy másik közeg határához, akkor azok visszaverődnek. Ha nem lenne Búra, nem hallanánk a repülőgépek hangját. Pedig ezt a visszaverődött hangot halljuk visszhangként vagy égzengésként is, ha repülő megy felettünk, vagy éppen vihar van, és ki is mondjuk a valóságot: Dörög az Ég. Az Ég, a Búra. Ha ez a törvény hamis lenne, akkor a mindennapi életünkben nem lehetne a jelenlegi szinten gyógyítani - CT, MRI, különböző ultrahangos vizsgálatok, de ezen alapul a repülőgépes közlekedés, és sok - sok technikai megoldás a mindennapos tudományunkban. Ha pedig Búra van, teremtettek vagyunk. És az egész űrutazás úgy hazugság, ahogyan mondják nekünk. Mert a Búrán kívül ember nem mehet, de gyanítom, hogy még addig sem...

Testünkben is megvan az a szerv, amely igazolja teremtettségünket, ahogyan a Föld teremtettségét igazolja a búra. Erről a szervünkről is - a tobozmirigyről - olyan kevés információt kapunk, mint a Búráról. És még arról is gondoskodnak, hogy ha akarjuk se tudjuk használni, alkalmazni, a másik világot érzékelni, pláne utazást tenni abban. Igyekeznek meggátolni bennünket, hogy Jézus országában idő előtt látogatást tegyünk, hogy Jézus országáról megbozonyosodjunk, hogy az egész ÉLETFELFOGÁSUNKAT megtévesszék. Olyan dolgokkal mérgeznek bennünket, amely a tobozmirigy, ezáltal a harmadik szem működését nehézkessé, alkalmatlanná teszi. Hogy egészségileg még milyen problémákat okozhat a mindennapos életünkben, nem tudjuk. Mert, mint már említettem, az orvostudományban is igen szűkszavúan foglalkoznak ezzel a létfontosságúnak mondott szervünkel. 

Kutatások szerint a tobozmirigy hajlamos fluoridot felhalmozni, mivel a mirigy kalciumot is tárol, és a fluorid gyakran kötődik a kalciumhoz. A fluorid felhalmozódása a tobozmirigyben hozzájárulhat annak meszesedéséhez, ami csökkentheti a melatonin termelést. És drasztikusan csökkenti a harmadik szem működését. Csökkenti, megszünteti a láthatatlan világ érzékelését. Ezért már a gyermekeknél, akik amúgy látják a szellemvilágot, már az első perctől megkezdjük a fluóros fogkrémmel való etetésüket...

Ezek után a tudomány által közölt eredményeket, melyek az atommal kapcsolatosak, azok gyakorlati megvalósítását kössük egy csokorba. Max Planck megkerülhetetlen a kvantumfizikában. Albert Einstein mellett ő rakta le a modern fizika alapjait. 

Max Planckról neveztek el egy olyan állandót, a "hatáskvantum" állandót, mely a kvantummechanika egyik alapvető állandója, és amely nélkül korunk tudománya, a kvantummechanika nem létezhet. Ezért a felfedezéséért megkapta a Nobel-díjat.

Ez a felfedezés erősítette meg, hogy az atomok valójában rezgésből állnak, és 

"AZ ANYAG A SZELLEM MEGNYíLVÁNULÁSÁNAK TEKINTHETŐ."

Eddig a tudomány még érthető is, valószínűleg a valós eredményeket közlik velünk. Hiszen a valós tudomány, és benne a tudomány jeles képviselői, azóta is ebben az irányban folytatnak kutatásokat.

Ezek után azt képzelni és hinni, hogy amikor  AZ ANYAG A SZELLEM MEGNYíLVÁNULÁSÁNAK TEKINTHETŐ, akkor olyan technológiai megoldások születnek, amely alapján korunkat megilleti az atomkorszak jelző, az a mese, a fikció kategóriájába tartozik.

Viszont a sokak által, és a vezető ideológia által is csak a mesebeli Jézus nem csak azzal van jelen a mindennapjainkban, hogy rendszeresen tartjuk a születésére és halálára, feltámadására emlékező ünnepeinket. Életével Ő mutatott példát a feltétel nélküli szeretet fontosságában, mások feltétel nélküli elfogadásában. Ő igazolja nekünk azt is, hogy a mi világunk nem az öröklét világa, de az létezik. Ő igazolja, hogy ezáltal halhatatlanok vagyunk. 

De igazolja azt is, hogy a Teremtő a sorsunkat megtervezi, a Teremtő akaratából, feladattal jövünk a Világra. Születésünk nem a véletlenek eredménye. 

Jézus születését több ószövetségi prófécia is megjövendölte, amelyek később az Újszövetségben beteljesedésként jelennek meg. Például Ézsaiás híres próféciája szerint: 

„ÍME A SZŰZ FOGAN, ÉS FIÚT SZÜL, ÉS EMMÁNUELNEK NEVEZIK MAJD.” 

Ez a jövendölés több mint 700 évvel Jézus születése előtt született. 

Jézusnak több olyan kijelentése van, amely a tervezettséget, a teremtettséget, az örök világ, és annak örök Urát, a Teremtő létezését igazolja. Igazolja, hogy nemcsak ember, hanem isteni természetéből adódóan Ő Isten Fia is, aki a jövőt is  ismeri. Elmondta, hogy Jeruzsálemben szenvedni fog, megölik, de harmadnapra feltámad. A Túlvilágról, az Örök Birodalomról beszél, amikor a keresztre feszítésekor a szintén keresztre feszített egyik lator kérésére, hogy 

"URAM, EMLÉKEZZÉL MEG RÓLAM, MIKOR ELJÖSSZ A TE BORSZÁGODBAN!” Jézus ezt válaszolta: "BIZONY MONDOM NÉKED, MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN!” 

Jézus isteni mivoltját, a teremtettségünket, az Ő országát, a Mennyei Birodalom létét  igazolja az a kijelentése is, melyet Pilátusnak mondott arra a kérdésére, hogy:

 "A TE NÉPED ÉS A PAPI FEJEDELMEK ADTAK TÉGED AZ EN KEZEMBE: MIT CSELEKEDTÉL?" 

Jézus nem azonosította magát a zsidókkal, mint az Ő népével. Hazájának, születési helyének sem a Földet jelölte meg. Igy válaszolt:

"AZ ÉN ORSZÁGOM NEM E VILÁGBÓL VALÓ. HA E VILÁGBÓL VALÓ VOLNA AZ ÉN ORSZÁGOM, AZ ÉN SZOLGÁIM VITÉZKEDNÉNEK, HOGY ÁT NE ADASSAM A ZSIDÓKNAK. ÁMDE AZ ÉN ORSZÁGOM NEM INNEN VALÓ."

Miért van az, hogy Jézus a legtöbb emberben csak mint egy mesebeli lény létezik? Hogy azért fontos, hogy karácsonykor minél több és szebb ajándékot kapjunk? Miért tagadtatják meg velünk a teremtettségünket? Erre a választ maguk az emberek adják meg. Aki nem hiszi az Istent, aki a tanításokat tudomásúl véve ateista, de kerülni igyekszik a rosszat, keresi az igazságot, arra az emberre nem mondják, hogy istentelen. Csak arra az emberre mondják, akiben nincs szeretet, aki mindenki másnál mindenkor saját magát teszi az első helyre. Aki kerüli az igazságot, és hírdeti a hazugságot.

Jézus Pilátusnak ezt mondta: 

"ÉN AZÉRT SZÜLETTEM ÉS AZÉRT JÖTTEM A VILÁGRA, HOGY BIZONYSÁGOT TEGYEK AZ IGAZSÁGRÓL. MINDAZ, A KI AZ IGAZSÁGBÓL VALÓ, HALLGAT AZ ÉN SZÓMRA."

Életével igazolta, hogy nem a pénz, nem a hatalom, nem a kizárólagosság a fontos. Személye, jelenléte, élete a földön maga volt a 

SZERETET, az IGAZSÁG.

Ránk hagyta azt, amit ha valaki birtokol, a leggazdagabb a világon:

"ÚJ PARANCSOLATOT ADOK NÉKTEK, HOGY SZERESSÉTEK EGYMÁST: AHOGYAN ÉN SZERETTELEK TITEKET, TI IS ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST."