Szeretettel ajánlom drága két Fiamnak.
A kis Pók
Egy csodáról fogok most mesélni. Olyan csodáról, mely nem a képzeletünkben, hanem a valóságban létezik, és a mindennapokban találkozhatunk velük. Hiszen a Csoda az maga az Életünk, maga az Élet. És a tudomány erről a csodáról azt mondja, hogy ez a Csoda a természetes megnyilvánulása a fizikai valóságunknak, és ez a Csoda, ez az Élet a Semmiből, Véletlenül keletkezett.
A minap egy érdekes "eseménynek" voltam szemtanúja.
Lakásunk bejárata hatvan-hetven centi méter magasságban van, ahová négy lépcsőfok vezet fel egy kilépőhöz, onnan van a bejárat. A bejárati ajtó mellett tartok egy papucsot, melyet az udvarra menet veszek igénybe. Az ajtón kilépve most is bedugtam a papucsba a lábam. Amint hozzáértem a papucshoz, egy gyufafej nagyságú fehér pók ugrott ki a papucs mellől, és azonnal "levetette" magát a kilépő mellett lévő említett magasságú mélységbe, és az általa készített "kötelet" egy pillanat alatt kidobva, leereszkedett...
Néhány percig elgondolkodtam az említett eseten. A kis pók megijedt, az ellenkező oldalra menekült, mint ahonnan jött a "támadás". Tudta, hogy ott mélység van, mert leugrott, és tudja, hogy az a hely jelentheti számára a menekülést. Tehát van félelem érzete, ha tovább gondoljuk halál félelme, tudja, hogy a "baj" elől el kell, és el lehet menekülni. Ez bizonyítja, hogy van tájékozódási képessége is.
Tisztában van vele, hogy ebben a Világban van veszély, amely az Ő életét fenyegetheti, és rendelkezik olyan önvédelmi fegyverrel, melyet adott esetben használni is tud, mellyel még nekünk embereknek is kellemetlenséget tud okozni. Tud csípni, mely elveszi a kedvünket attól, hogy valamilyen formában közel kerüljünk hozzá és zavarjuk az élet tevékenységében. Talán még az élettel és halállal is tisztában van.
Ezek után a szemem elé ötlött egy közel kettő perces videó, melyben olyan technikai-matematikai megoldások vannak, amely valószínűleg ámulatot kelt minden megtekintőben. Ezekre a kis szerkentyűkre aztán igazán illik, hogy a mérnöki, technikai munka magas szintű alkotásai.
Ha valaki azt mondaná, hogy ezek a kis szerkentyűk csak úgy maguktól alakultak ki, - egy virágos mezőn, vagy egy erdőszéli fa árnyékában - valószínűleg a többség igencsak hitetlenkedve csóválná a fejét. Kevés, de mondhatnám egyetlen ember sem lenne, aki elhinné, hogy egy Alkotó nélküli, pusztán a természet játékának eredményét láthatja. Pedig a kis pók milliószor bonyolultabb, és róla viszont a legtöbben elhiszik a mainstream tudomány azon állítását, miszerint a véletlen eredménye....
Darwin óta akarják nekünk bizonygatni, hogy ez a csodálatos Világunk, benne a növények, és állatfajok millióival, és, akit a Teremtő az előbbiek urává tett, az Ember, a Semmiből, és Véletlenül alakult ki.
Hisszük, illetve hitetik velünk, hogy egy sokkalta bonyolultabb élő szervezet, a kis pók, amely érzelmekkel és tudattal, de mondhatjuk tudatossággal rendelkezik, csak úgy lett, eredete a Véletlen és a Semmi, addig egy inga "spontán" kialakulása nem csak a szaktekintélyek, de az átlagember részéről is csak fantazmagória lehet.
Hisszük, illetve hitetik velünk, hogy egy sokkalta bonyolultabb élő szervezet, a kis pók, amely érzelmekkel és tudattal, de mondhatjuk tudatossággal rendelkezik, csak úgy lett, eredete a Véletlen és a Semmi, addig egy inga "spontán" kialakulása nem csak a szaktekintélyek, de az átlagember részéről is csak fantazmagória lehet.
* * *
Különleges Világnak lehetünk részesei. Az ember megalkotta "tudomány" olyan "ismereteket tár elénk a XX. - XXI. században, mely alapján szinte semmi ismeretlen nem marad számunkra. Tudjuk, hogy a Világunk az Ősrobbanással keletkezett, és azt is, hogy ennek nem lesz jó vége. Tudjuk azt is, hogy az Androméda galaxis az Ősrobbanáskor kapott irányát megváltoztatta, megfordúlt, és három milliárd év múlva szembe találkozunk vele, és nekünk: annyi...
De egy másik, szintén tudósokból álló csoport arra jött rá, hogy mindezt az ember nagyon egyszerűen ki tudja védeni.
"...a csillagászok szerint a jövőben az is lehetséges lesz, hogy az univerzum veszélyei elől nem kell másik bolygóra menekülnünk, a megfelelő eszközökkel az egész Naprendszert odébb tudnánk költöztetni. Ehhez egy úgynevezett csillagmotorra lenne szükségünk, például egy hatalmas tükörre vagy egy bivalyerős rakétára..."
Hát, ez már nem semmi! Ez valami. Hiszen nemcsak az egész Földet, hanem az egész kitalált Naprendszert költöztetik arrébb - szőröstől - bőröstől, Jupiterestől, Plútóstól...
Persze a Világunk addig is nyughatatlan állapotban van, hiszen azt is pontosan tudjuk, hogy a fekete lyukak hogyan falják fel a környezetükbe kerülő csillagokat, bolygókat, egyáltalán mindenféle anyagot.
Azt is tudjuk, hogy melyik bolygón mikor van este, reggel, mikor borul be az ég, mikor esik gyémánt eső, vas eső. Ezeket azért is tudjuk, mert az ember már most olyan szerkezetet alkotott meg, mely szinte minden Világrengető kérdésre adott válaszhoz komoly segítséget nyújt. Nem igen hangzik el olyan tudományosnak mondott eszmefuttatás Világunkkal kapcsolatban, melyben nem szerepel:
a HUBBLE űrteleszkóppal "megvizsgálták", "megállapították", "pontosították", a teleszkóp "megmutatta", "bebizonyította", "igazolta"... szóval a Hubble a tudomány adu-ásza. Ahol a neve megjelenik, ott további kérdésnek, vitának helye nincs.
Ez a kályhacső a tudomány mindenese...
Ezek a "tények" is mutatják, az embernél okosabb, hatalmasabb nem létezhet e Világban. Azt is észrevehetjük ezekben a különféle vizsgálódások során eljutott "eredményekben", hogy minél távolabb esik térben és időben egy "Égitest", vagy egy "Esemény", annál biztosabbat tud mondani a tudomány. Belátható távolságban - sőt, még azon túl sem - nem létezhet olyan Égitest, Esemény, akinek bármely titkát ne fejtené meg az ember.
Szűkebb Világunkban, itt, a Földön van azonban még néhány talányos dolog.
Az egyik legtalányosabb mi magunk, az ember, emberek vagyunk. Mert ugyan naponta közöljük egymással, hogy miket is fedeztünk fel a “Világegyetem” irdatlan mélységeiben, de az, hogy mi magunk mik vagyunk, ahhoz fogalmunk sincs. Hiszen olyan keveset tudunk a "fizikainak" mondott testünkről, hogy még a XXI. század is csak a rácsodálkozásnak ad lehetőséget esetenként.
Az egyik legtalányosabb mi magunk, az ember, emberek vagyunk. Mert ugyan naponta közöljük egymással, hogy miket is fedeztünk fel a “Világegyetem” irdatlan mélységeiben, de az, hogy mi magunk mik vagyunk, ahhoz fogalmunk sincs. Hiszen olyan keveset tudunk a "fizikainak" mondott testünkről, hogy még a XXI. század is csak a rácsodálkozásnak ad lehetőséget esetenként.
Ami nem azt jelenti, hogy a képességeink kevesek megfejteni az Életet. Nem, mert mi magunk egy olyan csoda vagyunk, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy csodaként kell megélni az életünket, és nem ledegradálni egy olyan szintre, amelyet mi meg tudunk magyarázni, tudunk értelmezni és megismerni.
Egy idő után pedig akár már mi magunk is tudunk hozzánk hasonló, vagy, ami még durvább, bennünket embereket meghaladó lényeket, úgynevezett "mesterséges intelligenciát" létrehozni.
Amivel aztán tovább lehet a feszültséget fokozni az emberekben, mert hogy a mesterséges intelligencia kontrollálatlanul elszabadul, önmagát reprodukálja, és az emberiség ellen fordul. És az ilyen "blődségek" után szinte mindennapossá válnak az ilyen hírek:
"...Már „személyesen” is találkozhatnak a hallgatók a felsőoktatásban tanuló első mesterséges intelligencia-robottal a kínai Tsinghua Egyetemen. Az ország első virtuális diákját ez az intézmény fejlesztette ki: a neve Hua Zhibing. A robothölgy már a rajongóival is kapcsolatba léphetett, amikor fiókot nyitott Kína Sina Weibo elnevezésű, Twitter-szerű platformján.
Első posztjában üdvözölte a kínai netezőket és elmondta, hogy elkezdett tanulni a Tsinghua Egyetem számítógépes laboratóriumában. Az egyébként igen barátságos Hua Zhibing mindössze 9 óra leforgása alatt közel 2000 követőt szerzett magának a Weibón..."
Persze még ez is mind semmi. Ugyanis a legujabb "kutatások" azt vetitik előre, hogy :
"...egy megfelelő hardverrel rendelkező Mesterséges Intelligencia néhány óra alatt képes lehet sok ezer évnyi fejlődést elérni. Ha ezt pedig huzamosabb időre vetítjük ki pár év alatt, a normál emberi szinthez viszonyítva, tényleg isteni szintekre fejlesztheti önmagát, amikor már az ember számára gyakorlatilag megérthetetlen stratégiákat, megoldásokat és felfoghatatlan “gondolkodás módot” fejleszt ki magában..."
Ezekhez a hirekhez nincs mit hozzátenni. Aki elhiszi, magára vessen.
De hogyan is lehetnének igazak ezek a mesterséges intelligencia blődségek, amikor az emberi aggyal kapcsolatban a kutatók olyan megállapítást tesznek, hogy:
az emberi tudat a világmindenség legnagyobb rejtélye.
És jelenleg még abban sincs egyetértés a kutatók között, hogy egyáltalán meg lehet-e érteni a tudatot. De nem csak az emberi tudat rejtélye a nagy rejtély. Abban is egyet értenek a kutatók, hogy a gondolat az agyban nem lokalizálható.
Ez azt jelenti, hogy a gondolat nem az agyban keletkezik...
A "modern mesében" az ember olyan szintre akar emelkedni, ahol azt bizonyítja, hogy ő is "csodát" hoz létre. Pedig a "csoda " azt jelenti, hogy emberi ésszel felfoghatatlan. És azt gondoljuk, hogy az "ész", a "gondolat" a legfontosabb szervünkben, az agyunkban "keletkezik", és valahol ott létezik.
Agyunk úgy van berendezve, hogy azzal mindent, de MINDENT el lehet képzelni, meg lehet valósítani és az elképzelést valóságosnak lehet látni, érzékelni, megélni. És mikor? Ha lehunyjuk a szemünket. Elképzelhetünk például sok ezer fős zenekart, amint játszik egy általunk elképzelt melódiát, amelyben az általunk elképzelt zene virtuózok játszák az elképzelt, a valóságban még nem létező hangszereiken az általunk alkotott Művet.
Utazást tehetünk egy olyan Világba, ahol még sohasem jártunk, lehetünk annak a Világnak bármily résztvevője, ott találkozhatunk általunk ismert emberekkel, vagy olyan személyekkel, akiket még sohasem láttunk, olyan lényekkel, akik még elképzelésekben sem voltak sohasem. És ezeket az élményeket valóságosnak élhetjük meg. Olyan eseményeket, helyeket, szereplőket teremthetünk, melyekben egyszerűen nincs korlát, nincs LEHETETLENSÉG!
Ébren álmodhatunk. De ugyanígy alvás közben is álmodhatunk olyan eseményeket, mely akár örömöt, akár annak az ellenkezőjét okozhatja érzelmeinkben. Vagy örülünk, hogy felébredtünk, vagy bánkódunk. Valóságosnak éljük meg álmainkat. Akár "ébren" álmodunk, akár "álmunkban" álmodunk...
Ezzel pedig sokunk hitetlenkedése ellenére a Túl, vagy Más Világnak mindennapos megtapasztalása történik rendszeresen valamennyiünkkel , mely megélése tudatunkban már szinte az anyagi Világunk részévé vált. Nem vesszük észre, hogy ami történik velünk álmunkban, az nem ennek az anyagi Világnak a része, melyet az életterünknek gondolunk. Nem vesszük észre, hogy minden éjszaka testen kívüli utazásban veszünk részt.
Ezzel pedig sokunk hitetlenkedése ellenére a Túl, vagy Más Világnak mindennapos megtapasztalása történik rendszeresen valamennyiünkkel , mely megélése tudatunkban már szinte az anyagi Világunk részévé vált. Nem vesszük észre, hogy ami történik velünk álmunkban, az nem ennek az anyagi Világnak a része, melyet az életterünknek gondolunk. Nem vesszük észre, hogy minden éjszaka testen kívüli utazásban veszünk részt.
Legyen valaki bármilyen hitetlen a misztikus világnak mondottakkal kapcsolatosan, mondhatja, hogy ő nem hisz semmiféle "anyagtalan" világban, ha elgondolkodik azon, hogy mi is történik vele szinte minden éjszaka, rá kell hogy jöjjön, hogy az álom nem lehet semmilyen formában része az általunk ismert anyagi világnak.
Külön tudomány-ággá vált az álomkutatás, de, hogy mi az álom, ahhoz körülbelül olyan "közel" járunk, mint annak a megfejtéséhez, hogy mi az Élet? Sehol. Még olyan következtetéseket is levonnak álomkutatók az életünket vizsgálva, hogy az is lehetséges, hogy az Életünk is csupán egy álom, melyből akkor ébredünk, mikor meghalunk...
Éjjel, mikor alszunk csak a test pihen, a lélek és a szellem azonban sosem alszik, ők egy "másik" dimenzióban tartózkodnak.
Ezt feltételezte Descartes is, a modern filozófia egyik alapítója. Így fogalmazott:
"...lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy a külső valóság valóban létezik, és nem pusztán álmodjuk azt..."
Elindulni azonban a nagy Rejtély megfejtése felé ezen az úton sem lehet. Mert az emberi megtapasztalások olyan eseteket is mutatnak nekünk, ami még azon is túl mutat, hogy a Világunk létezik, vagy csak álom, vagy van egy "Túl Világ", vagy "más Világ"? Van, amikor úgy keverednek a történések, hogy még azt sem tudjuk megfogalmazni, hogy hol vagyunk, vagy mi történt velünk? Szerencsére? - ezek ritkán történnek meg, de megtörténnek.
Személy szerini megtapasztaltam egy olyan esetet, melyet ma sem tudok sem értelmezni, sem magyarázni. Ébren, fényes nappal láttam egy olyan "film-jelenetet", amelyben egy személy jelent meg, aki valamilyen oknál fogva csunyán hasra esett, és úgy puffant, hogy utána mozdulatlan maradt. Megijedtem. Először attól, hogy ébren, nyitott szemmel hogyan láthatok egy nem ott történt "eseményt", másodszor, hogy ki lehetett az a személy és mi történt vele?
Rövidesen néhány napos külföldi, csoportos útra utaztam. Nem részletezem, egy ugyan olyan testalkatú utitársam, - melyet a "látomásomban" láttam - egy atrocitás után ugyan úgy esett hasra, és maradt mozdulatlan. Volt, aki lehajolt hozzá megnézni, hogy lélegzik e még... mondanom sem kell, az "azonosságtól", melyet néhány napja egyedül, majd itt a helyszinen láttam, szinte én is olyan mozdulatlanná váltam, mint az említett személy...
A mozdulatlanságból mind a ketten rendeződtünk. Ellentétben a gondolataimmal, melyek azóta is válaszolatlanul maradtak...
Ez az eset több évtizeddel ezelőtti, mely azóta is többször eszembe jutott. Sokféle kérdést felvet az emberben, melyekre válasz nincs. Sőt!
Egy XVIII. századi angol kutató, - Edmund Gurney - azt próbálta kutatni, hogy van e olyan feltáratlan emberi képesség, mely meghaladja az emberi tudás "normál" korlátait. Azt "kutatgatta", hogy marad e a halál után valami olyan, amely az elhunyt személyhez köthető, vagy magát az elhunyt személyt jelenti, azt azonosítja?
Akkor kezdte el komolyabban ez irányú kutatásait, mikor a Níluson három nővére veszett oda egy tragédia során. Ez az eset is arra ösztönözte, hogy keressen, és találjon valamilyen értelmet - a Halálnak.
Egyik könyvében, a Phantasms ofthe Living (Az élet illúziói) című, Londonban, 1886-ban kiadott tanulmányban írta meg az alábbi esetet:
"...Egy Wesermann nevű német üzletember 1808-ban rádöbbent, fel tud bukkanni barátai álmában. Számos érdekes kísérletet végzett így, például négy ízben tetszése szerint irányította barátai álomképeit.
Az ötödik kísérlete azonban igencsak meghökkentőnek bizonyult. Egyik éjszaka, tizenegy órakor N. hadnagynak egy öt éve halott hölgyről kellett volna „álmodnia”. A hadnagy azonban nem aludt, a franciák elleni hadjárat részleteit taglalta egyik bajtársával. Miközben így társalogtak, a kérdéses időpontban kinyílt az ajtó, és bejött rajta az öt éve halott hölgy, födetlen fővel, fehér ruhában, fekete zsebkendővel a kezében.
Hármat biccentett a hadnagy barátja felé, majd a tisztnek intett a fejével, halványan elmosolyodott, megfordult, és kiment az ajtón. A két férfi meglepetésében egy pillanatra megdermedt, aztán kirohant a folyosóra a nő után. Ő azonban eltűnt. A kapus őrszem pedig megesküdött rá, egy lélek nem sok, annyit sem engedett be aznap este..."
Még egyszer a történet:
Egy személy ébren, tehát éber állapotában akarta, hogy egy másik, egy elhunyt személy jelenjen meg egyik barátjának az álmában. De az a "barát"még ébren volt, dolgozott, - nem aludt, ezért nem is álmodhatott - amiról az "álom irányító" nem tudott. De az adott időben mégis megjelent - a dolgozó személy és kollégája előtt - az az öt éve elhunyt személy, aki valóságosnak tünő helyzetben köszönt a még ébren dolgozóknak, majd elsétált...ez emberi ésszel valóban felfoghatatlan.
Egyáltalán, milyen "Isteni" képesség az, hogy valaki gondolattal meg tud jelentetni egy elhunyt személyt egy másik helyen, ahol Ő akarja, ráadásul az illető személynek az álmában. És, ha az a személy nem alszik, akkor is megjelenik neki éber állapotában.
Van e valami különbség az ember ébrenléti, vagy álombeli valóságában. Vagy csupán más érzékszervünk működik az általunk ébrenlétnek nevezett állapotban, és más érzékszerv működik az általunk álomnak nevezett állapotunkban?
Az öt fizikai érzékszervvel rendelkező ember az anyagi Világban nem tudja ezeket az eseteket értelmezni. Ha mégis megpróbálja, tudomásul kell vennie, hogy léteznek olyan dimenziók, állapotok, létezési formák, vagy formája a fizikai élő Világunknak, melyek nekünk, a fizikai testben élő embereknek felfoghatatlanok, értelmezhetetlenek. A hihetetlenség, a csodák kategóriájába tartoznak, az elképzelések ezekről a feltételezett Világokról is csak ráutaló jellegűek lehetnek...
Platón ezt a felfoghatatlant ilyennek gondolta:
"...a fizikai testben megélhető élet mindössze bágyadt utánzata annak a létezési formának, amit a testből kiszabadult lélek megélhet..."
Dr. Eben Alexander - korunk idegsebésze - is járt egy betegség okán a Túlvilágnak nevezett helyen. Az addigi materialista hite egy hét kóma után felébredve így módosult - amely nagyon hasonlít Platón megfogalmazásához:
“...A halál utáni élet sokkal valódibbnak tűnt, mint az az élet, amit a Földön töltöttem. Mintha a földi lét, csak egy mesterséges, kavargó álomvilág lenne csupán…"
A sok klinikai állapotból visszatért személy közül a "Csillogás" című filmben mondja el egy hazánkbeli fiatalember a Túlvilágon "megélt" élményeit, mely szintén a nekünk felfoghatatlanról, a megfogalmazhatatlanról szól. Azt meséli, hogy mióta megtapasztalta ezt a halálközeli élményt, azóta nem találja a helyét a földi Világban. Úgy érzi, ez nem az igazi valóság, és szeretne visszatérni oda, a Túlvilágra, hiszen véleménye szerint ez volt életének a legjobb élménye, mert azon a helyen hatalmas béke és szeretet vette körül őt.
Nem tudjuk azt sem, hogy mi történik a tudatunkkal, "énünkkel", ha hipnózisban visznek vissza bennünket a múlt valamely eseményébe, melyet már egyszer megéltünk. Hogy ezt hogyan csinálja a tudatunk, ahhoz fogalmunk nincs. De még ezt is lehet fokozni, ami az ember eszével, tudatával már teljesen felfoghatatlan. Nem csak vissza, de előre is vihetnek az időben bennünket hipnózisban...és, ahová megyünk, akár regressziós, akár progressziós hipnózisban, azt ugy éljük meg, mintha most, a jelenlegi időben történne velünk.
Azt mondják, a hipnózis egy csodálatos élmény. A hipnózis megdöbbentően pozitív változásokat képes eredményezni mind a fizikai, mind pedig lelki egészségünk területén, azaz drámai mértékben képes az öngyógyítás folyamatát felerősíteni. Legfőképp a belső harmónia visszaállításában játszik fontos szerepet. És, a hipnózis állapotában lévő személlyel csak pozitív dolgok történhetnek, csak pozitív hatást válthat ki mind a mentális, mind a fizikai állapotában.
Rossz dolgok nem történhetnek a személy állapotában, rossz, negativ cselekmények elkövetésére nem vehetők rá a hipnózisban lévő személyek.
* * *
A kutatások által rendre többet ismerünk meg a Világról, Magunkról. És olyan határokhoz érkezik néha a tudomány, amely fenekestől fordítja fel addigi tudásunkat, és kezdődhet minden előlről az ismereteink megfogalmazásában.
Nem biztos, hogy az agy az emberi test központja!
Olyan dolgok kerülnek tudományosan bizonyításra, melyek eddig a népdalokban, mesékben, vagy bókolásainkban voltak megfogalmazva. Ha valakinek kedveskedni akarunk, akkor olyanokat mondunk, hogy a "Szívembe zárlak", "Tied a szívem", "Teljes szívemből szeretlek", és sorolhatnánk.
Hová jutottak a legújabb kutatások ezen a területen?
Hová jutottak a legújabb kutatások ezen a területen?
"...A szívnek megvan a saját belső idegrendszere, amely tud érzékelni, érezni, emlékezni, és olyan információt állít elő, amely független az agytól. Mindig úgy gondoltunk a bejövő információ rendszerre, mintha az teljesen az agyban történne. Azonban kezdjük felfedezni, hogy először a szív kapja az információt, és csak aztán közvetíti tovább az agyba.
Tanulmányok kimutatták, hogy a szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy..."
Ez a "felfedezés" bármilyen nagy dolognak is tűnik, a glóriát mégsem tehetjük a fejünkre. Mert ez a felfedezés egyszer - vagy többször - már megtörtént az emberiség vizsgálódásai során.
Minden korai ókori civilizációban általános vélekedés volt, hogy a szív a lélek központja, és így a tudat forrása is. Egészen a római korig világszerte ez volt a domináns nézet a tudatról.
Mondhatjuk e, hogy hazudnak a mesék, a népdalok, egyáltalán a régi emberek olyan kevés tudással, rendelkeztek, mint gondoljuk? Nem lebecsülése ez a korábban élt embereknek, és felmagasztalása a mai "tudománynak"?
De, vissza a szívhez: ha valaki "tiszta szívből" mond, vagy tesz valamit, annak az eredménye csak pozitív dolog lehet a másik ember számára. De, ha valaki mindig ártani akar, rosszat tesz, úgymond rossz ember, arra azt mondjuk, hogy "szívtelen", "kőszívű", "nincs szíve", stb. Nem érdekes? A negatív dolgokat ésszel követjük el...
Persze ez a felfedezés sem azt jelenti, hogy most már tudjuk az igazságot egy kicsit is az emberi testről. Nem. Mert jönnek az ujabb és ujabb felfedezések, jönnek az ujabb és ujabb meglepetések. Mikor hátra akar dőlni az ember, hogy na!, ez is megvan, akkor jön egy másik eredmény ismét, amely azt mondja, hogy: na, na!
Stressz hatására görcsbe rándulhat a gyomrunk. Hosszú ideje fennálló lelki feszültségek pedig akár rossz emésztést, sőt gyomorfekélyt is okozhatnak. Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy az agy és a belek között is kölcsönös kapcsolat húzódik.
A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az agy befolyásolja a bélrendszer egészségét, és az emésztőrendszer pedig még az agy egészségére is hatással van. És a bélrendszerünk azt várja el, hogy a szívünkkel cselekedjünk. Akkor lehet egészséges az egész testünk!
"...Dr. Michael Gershon, a New York-i Kolumbia Egyetem Orvosi Központ sejtbiológia és anatómia professzora az ún. neurogasztroenterológiának, mint külön tudományágnak az egyik létrehozója. Legújabb felfedezéseik szerint két aggyal működünk – az egyik a már jól ismert, koponyán belül található központi idegrendszer. A másik – kevésbé ismert – a bélrendszer..."
Az agy, sziv, gyomor kapcsolatát testünkben jól szemlélteti az a lelkiismeretességre való felszólitás, hétköznapi tanács, amely úgy szól:
"Úgy dönts, hogy a szived repessen, ne a gyomrod remegjen!"
Ebben benne van, hogy, ha az eszeddel döntesz, és az jó döntés, akkor a szived örömujjongással reagál, ha rosszul, akkor a gyomrod remeg, a szived összeszorúl...
Persze valószínűleg nem versenyeznek a különböző szerveink, hogy melyik legyen az első, a vezető szervünk, hiszen azt csak mi emberek szeretjük. Már mint a versengést. A szerveink biztosan együttműködnek, másképpen nem létezhetnénk, nem vizsgálódhatnánk, hogy mely szervünk a legfontosabb testünkben. Mert mindegyik fontos. Nincs köztük alá és fölérendeltség...És ezekben az esetekben csak azt próbáljuk meghatározni, hogy melyik szervünknek mi lehet a feladata? Hogyan tudhatnánk akkor azt, hogy e szerveink hogyan működnek? Ha azt tudnánk, akkor megfejtettük volna, hogy "mi az élet"? Amelyet Szent-Györgyi Albert munkássága óta sem sikerült megválaszolni, vagy csak közelebb kerülni hozzá. Ő ezt így fogalmazta meg:
“...Az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül…”
Tehát az Élet egyszer csak eltűnik a vizsgálódások során.
De mi történik az anyaggal, ha meg akarjuk keresni azt a legkisebb részecskét, melyekből az anyag, ezáltal a Világunk "épül" fel?
"...materialista vizsgálódás eredménye vagy az, hogy nincs semmi, ami a világ alapvető, másra nem redukálható alapját adná, vagy az, hogy ez a fundamentum nem anyagi természetű..."
Az uralkodó, a mindennapjainkat meghatározó materialista tudomány oda jut a kutatásai során, hogy nem talál olyan anyagot, mely alapja lehetne a Világunknak. Vagy, ha mégis magyarázatot akar adni létezésünkre, akkor azt nem az anyagi Világban kell keresni...
Az ember ilyen eredmények után is az anyagi Világban akar mégis kiteljesedni, az anyagi Világot próbálja meghódítani, az anyagi Világ ura akar lenni. És ebben a folyamatban el akarja velünk feledtetni, hogy teremtettek vagyunk, hogy életünknek oka van, hogy nem csak a véletlenek fura összejátszásának köszönhetjük életünket, itt létünket.
Kutatásait is kizárólag az anyagi Világban folytatja, ami egy bizonyos határig természetes és érthető, hiszen életünket ebben az anyagi Világban éljük, ebben a Világban kell megfeleljünk a fizikai feltételeknek.
Ezért az ember az idők kezdete óta igyekszik minél többet megtudni testünk működéséről, hiszen csak akkor lehet gyógyítani, egészséges állapotban tartani, ha tudjuk, hogy mit, miért kell. Tehát meg kell ismerjük fizikai testünket, hogy tudjuk, milyenné kell visszaállítani működését hiba esetén.
Egyre többet tudunk meg Magunkról, arról, hogy mely betegséget mely szervünk, testrészünk megbetegedése okozza. Létrejöttek olyan vizsgálati módszerek, melyek a legmodernebb gépekkel, műszerekkel történnek. És a fizikai testünk felépitésére is ugyanaz vonatkozik, mint a szerveink működésére. Sok esetben csak sötétben tapogatódzunk. Mikor azt gondoljuk, hogy ismerjük az emberi test felépitését, ezáltal megismertük az emberi test szerveit, ahogyan azt nagyon sok anatómiai atlaszban, anatómiai térképen ábrázolják, még napjainkban is előfordul, hogy tévedünk. Méghozzá nem is kicsit...
Biztosan sokunknak hihetetlennek tűnik, de az alábbiak mégis napjaink történései:
" MEGTALÁLTÁK A LEGNAGYOBB EMBERI SZERVET :
Új szervet azonosított az emberi testben egy amerikai kutatócsoport. A Neil Theise hepatológus-kórboncnok vezette kutatók 2018. március 27-én arról írtak a Nature Scientific Reports című folyóiratban, hogy az interstitiumnak nemcsak különleges és jól leírható szerkezete, hanem jól meghatározható funkciója is van........ jóval fontosabb szerepe lehet a nyirokkeringésben és így a betegségek kialakulásában vagy épp az azok elleni védekezésben, mint azt eddig gondolták...”
Az emberi test valaha megtalált legnagyobb szervét 2018-ban fedezték fel...
2020.októberi hír:
"...A kutatók a páciensek fejénél váratlanul két, világosabb foltot azonosítottak. A látottakat először rendellenességnek gondolták, ezért további betegeknél is elvégezték az eljárást. Meglepetésre náluk is hasonló eredményt értek el, megerősítve a korábbi feltételezést: egy eddig nem azonosított szervről van szó.
A szerv az orrgarat (nasopharynx) hátsó részében helyezkedik, és nyálmirigyek ürítő csatornájaként írják le a tudósok..."
De, a XXI. század felfedezése a "bélfodor" felfedezése is:
" ... A The Lancet Gastroenterology & Hepatologyban megjelent új tanulmányban a szakértők hivatalosan is bejelentették, hogy egy eddig el nem ismert emberi szervet azonosítottak a hasüreg belsejében...A felfedezés mindenképp fontos, ugyanakkor a tudósok továbbra sem tudják, hogy a bélfodor – a vékonybél rögzítése mellett – pontosan milyen feladatot is lát el..."
- tehát, nem tudjuk...
Az emberi testtel kapcsolatban történtek még más fontos felfedezések is. Azt lassan már az általános iskolában is tudjuk, hogy mind a vakbél, mind a mandula egy "felesleges" szerv, amellyel csak a baj van...ezért, ha lehetőség adódott rá, azokat el is távolították testünkből.
"... Mára kiderült, hogy a vakbél része a bélrendszer immunrendszerének, amely egyfelől védi a szervezetet a bélfalon áthatolni igyekvő kórokozókkal és antigénekkel szemben, másrészt védi a bélflórát az ellenséges baktériumokkal szemben..."
"...A mandulák különösen az első életévek során nagyon lényegesek az immunrendszer számára. Az orr és torokmandulák olyan védőanyagokat termelnek, melyek felveszik a harcot a kórokozókkal szemben..."
Nem szerv-ről van szó, mégis érdemes megemlíteni azt az állapotot, amikor az ember teste egy különleges mechanizmussal, a lázas állapottal igyekszik helyreállítani testünk normál állapotát. A nagyobb hangsúlyt mégis legtöbbször arra fordítjuk, hogy küzdjük le a lázat, a testünk öngyógyító folyamatát minél előbb állítsuk meg...
"...A láz a test által preferált módszer önmagának kezelésére. Következésképpen a lázat nem szabad meggondolatlanul csökkenteni vagy megszüntetni. A láz redukálása ellentmond a józan észnek. Azt reméljük, hogy egy beteg meggyógyul, miközben ellene teszünk a láz gyógyításra tett kísérletének...Az esetek többségében a lázat tiszteletben kell tartani, mivel a test teljes mértékben képes saját erőivel felszámolni a fertőzést. Az immunrendszer pontosan ebből a célból létezik..."
Visszatérve még a bélrendszerre, van egy igen érdekes tulajdonsága, amely talán a legfontosabb szerepet tölti be az életünkben, de kijelenthetjük azt is, hogy meghatározza, megszabja egész Létünket.
A belek falának részben átjárhatónak kell lenniük, hogy az értékes tápanyagok és a folyadékok felszívódhassanak rajtuk keresztül a szervezetünkbe. Ugyanakkor egyfajta védelmi funkciót is kell, hogy betöltsenek, mely meggátolja, hogy a bélből káros anyagok, kórokozók jussanak át a véráramba. Mivel a tápanyagokat a külvilágból visszük be étel-ital formájában, ezzel együtt számos mikroorganizmust, vegyi és méreganyagot is lenyelünk.
Hogy mindezek ne kerüljenek a szervezetbe, egy speciális gátra van szükség, melyet a bél falán lévő, egyetlen rétegből álló epithel sejtek (specializálódott hámsejtek) látnak el.
Kóros körülmények között ez a barrier - sorompónak nevezett védőfal - sérül, olyan „rések” keletkeznek rajta, melyeken keresztül a bél üregéből baktériumok, toxinok jutnak át a vérbe.
Ezt az állapotot nevezzük "áteresztő bél" szindrómának.
Gyomrunk tehát érzékeli, hogy milyen tápanyagok mennek a szervezetünkbe, azokat a felismerés, a "vizsgálat" után az áteresztő bél falon keresztül a vér áramba juttatja a megfelelő mennyiségben. A szervezetünk számára felesleges mennyiségű hasznos anyagokat - vitaminokat, ásványi sókat és mérgező, káros anyagokat a bélcsatornában tartja, ahonnan az kiürül. Biztosan ezért mondjuk, hogy pl. nem vihetünk be a szervezetünkbe sok "C" vitamint, mert a felesleges mennyiséget egyszerüen kipisiljük...
Ha viszont a szervezetünkbe idegen, számára felismerhetetlen, mérgező anyagok kerülnek, melyet nem képes felismerni, - ezáltal nem tud velük mit kezdeni - akkor a sejtfal sérül, igy azok bejutnak a szervezetünkbe, és a testünkben kóros folyamatok indulnak el, megbetegszünk.
Ezért lehetnek pl. a gyógyszereknek "mellékhatásaik", hiszen azok a "vivő " anyagok, melyekbe a hatóanyagok vannak ágyazva, valószinűleg a szervezetünk számára ismeretlenek, idegenek, melyek hatásai kivédésére a sejtfal képtelen. De adott esetekben lehet maguknak a hatóanyagoknak is káros hatása, hiszen olyan formában kerül a szervezetünkbe, mely a hétköznapi valóságban nem létezik, ezért a sejtfal, - az áteresztő bél - nem ismeri fel az "anyagot".
A sejtfal, - barrier, sorompó - sérülése után pedig a megszokott szelektálás sem működik, igy könnyen kialakulhatnak a szervezetünkben kóros működések, betegségek. Most nem térek ki arra, hányszor elmondjuk, mikor nem csak étkezésről van szó, hanem a külvilág információiról, hogy: "Nem veszi be a gyomra!", vagy: "Nem veszi be az ember gyomra!"
Ezek a tapasztalatok - megállapítások - is azt mutatják, hogy az ember több, mint fizikai lény. De helyesebb, ha azt mondjuk, hogy az ember spirituális lény. Hiszen a gyomrunk nem csak a fiikai dolgok bevitelére - ételre, italra - reagálnak, hanem a környeetünk történéseire, a bennünket ért mentélis hatásokra is.
Az emésztés a világ anyagi benyomásainak feldolgozása, melynek során a szervezet különbséget tesz hasznos és haszontalan anyagok között, s kiválasztja az emészthetetlen anyagokat. Vagy materiális, vagy spirituális módon. Ezért főként az önmagunkkal és a világgal való kapcsolatunk, de még az étkezés körülményei is befolyásolják normális működését.
Igaz, vagy "mese" amit a mindennapokban mondunk, már mint: " Amit eszel, azzá leszel! ", vagy " A halál a belekben lakozik! "
Mielőtt azonban a belekhez eljuttatjuk a hasznos és esetleg ártalmas anyagokat, előtte egy olyan előkészítésen kell átjuttatni az élelmiszereket, amely funkció vetekszik a lélegzetvétel fontosságán. Meg kell rágni az ételt, másképpen nem lehet a feldolgozó üzembe eljuttatni.
Ehhez a művelethez alkotta meg a Teremtő a rágó szerveinket. Azt gondolhatnánk, ha valamely szervünket tökéletesen megismerhettük az elmúlt évezredek alatt, akkor ezeket már betéve is ismerjük. De ez nem így van.
"...Egy friss tanulmányban a szerzők az emberi test egy új részét mutatják be – írja az IFLScience. Az érintett izomréteg a rágóizomban, az arccsontok és az alsó állkapocs között található, és kulcsszerepet játszik a rágásban...A csapat az új izomréteg megnevezésének a "Musculus masseter pars coronidea" nevet javasolja. A kutatók úgy gondolják, hogy felfedezésüknek gyakorlati következményei is lehetnek, az új izomréteg megtalálása például hozzájárulhat a sebészet fejlődéséhez..."
Ez a felfedezés is 2021-ben lett publikálva...
A Teremtő nem végzett sem felesleges, sem hiányos munkát. A szervezetünknek, testünknek olyan védekező és öngyógyító képességei vannak, tökéletes működésének olyan feltételei biztosítottak, melyek erősebbek a Világ bármely gyógyszerétől.
De a testünket, magát az embert, ezáltal az Életet még ezek után sem ismerjük. Hiszen az emlitett szervek felfedezésével a XXI. században még nem biztos, hogy valamennyi szervünket és azok funkcióit is fel és megismertük, és a testünk felépitése egy végleges anatómiai atlasz megalkotásához már készen állhat. Ráadásúl még az ismert szerveinkkel, azok funkcióival sem vagyunk mindig tisztában. Testünk működését illetően csak találgatások folynak. Az egyoldalú, fizikai jellegű kutatások csak felületes ismereteket adnak számunkra.
Mégis, szinte naponta jelennek meg az ember "isteni mivoltját" bizonyitó hiradások. Most már a léleknek testet, a testnek lelket teremtenek.
"...nagyszabású terv megvalósítását határozták el orosz kutatók. Az évtizedek alatt véghezvihető munka célja olyan kibernetikus testek létrehozása, amik képesek tárolni elménket és személyiségünket..."
Ezekben a "hiradásokban az a legveszélyesebb, hogy ha valaki csak egyet is elhisz ezekből a hazugságokból, akkor óhatatlan, hogy az utána következő még nagyobb baromságokat is simán elhiszi. Igy lesz egy hazug Világ körülöttünk. Azt látjuk igaznak, ami hamis, és az lesz hamis, ami igaz...
De hogyan "csinálhatna" az ember mesterséges intelligenciát addig, amig fogalma sincs nem csak az életről, hanem még a fizikai testünkről sem?
Ennél sokkal egyszerűbb "életet" sem tudunk létrehozni. Ha valamely területen nincs semmi növényzet, vagy alkalmatlannak itélem meg bármilyen tevékenységre, akkor azt mondom, hogy
"Nem nő ott még egy fűszál sem!"
Mert azt tartjuk a hétköznapi életben a legegyszerűbb dolognak. Kielemezhetem, hogy a fűszálnak milyen összetevői vannak, azok milyen arányban alkotják, ezeket beletehetem egy lombikba, teremthetek hozzá bármilyen körülményeket, jelen lehet a világ valamennyi biológusa, azokból fűszál sohasem lesz.
De a fűszálakon megjelenik egy újabb csoda: reggelente a fűszálak végein egyensúlyoz a harmatcsepp, délután pedig a katicabogár. Ezek a fűszálak a mezők, rétek alkotóelemei, melyek sokasága nyugalmat, békességet áraszt és teremt az emberekben.
Ezért aztán nehogy azt higgye valaki, hogy ha az ember megismeri az emberi test fizikai "alkotóelemeit", azok funkcióit, feladatait, akkor megfejtheti az "embert".
A Világ, és benne az ember ennél sokkal több. Létezésünk tényleg egy Csoda. És ezek a felfedezések sem azt bizonyitják, hogy az ember tehetetlen a kutatásaiban, ezáltal tehetetlen a betegségek esetén a test gyógyitásában. Nem felesleges és nem tehetetlen. Hiszen napról napra új dolgokat tudunk meg Magunkról, a Világról. Napról napra új megvilágitásban látjuk a testünket, a szervezetünket, annak működését. Ezért kellenek az állandó kutatások, ezért kellenek az állandó tanulások, az állandó bizonyság önmagunknak, hogy ma többet tudunk az Életről, a Világról, erről a Csodáról, mint tegnap.
És ebben mindenkinek megvan a maga szerepe, a feladata. Isten, a Teremtő úgy teremtette a Világot, benne a Teremtményeit, hogy szükség esetén egyik ember segitségére legyen a másiknak. A legnagyobb segitség pedig akkor kell, amikor az egészségünk valamilyen formában meginog.
Ezért, ha a problémánk több, mint egy egyszerű kis "baleset", ahhoz az embertársunkhoz kell fordúlnunk, aki a legnagyobb figyelmet forditja az emberi test megismerésére, akinek a legnagyobb lehetőséget adta a Teremtő az Életünk további normális működésének biztositásához.
"...Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják..."
https://szentiras.hu/SZIT/Sir38
Ma már elég gyakori, hogy valamely balesetben meghalt személy egy, vagy több szervét használják fel az orvosok beteg embertársaink életének megmentéséhez. Ehhez a különböző fizikai jellemzők beazonositása szükséges az elhunyt és a gyógyitandó személy között. Ha ezek a paraméterek megfelelnek, a műtétet el lehet végezni, nagy az esély a műtét sikerességére, a beteg ember megmentésére.
Azonban a szervátültetések is olyan jelenségeket produkálnak, melyek szintén azt bizonyitják, hogy az ember sokkal több, mint fizikai lény. Olyan jelenségeket, melyek a mainstrem tudománynak ez esetben is azt bizonyitják, hogy, amit ő hirdet, vizsgál, az az életünknek csupán a fizikai valóságban történő megjelenését biztositja, de nem magát az Életet.
Észrevették, hogy az új szervet kapott személyek egy idő után megváltoztatják szokásaikat, megváltozik az érdeklődési körük, adott esetben a Világhoz való hozzáállásuk is. Sok esetben olyan tulajdonságokkal ruházza fel a műtéttel gyógyitott személyt, mint amilyennel az a személy rendelkezett, akitől az új szervet kapta.
"... egy kisgyermekről is beszámoltak, aki a műtét után megmagyarázhatatlan szeretetet és kötődést érzett ismeretlen donorja szülei iránt. Ezen kívül egy férfiról, aki nagyon hasonló verseket kezdett írni, mint amilyeneket donorja hagyatékában leltek. Az ízlés megváltozása is gyakori mellékhatása a transzplantációnak, feljegyeztek történeteket akkurátus húsfogyasztókról, akik vegetáriánusokká váltak, és fordítva.
Egy tériszonyos asszony pedig - saját maga legnagyobb megdöbbenésére - a műtét óta hegyet szeret mászni.
Egy hétéves kislány története már nem túl mulatságos: neki rémálmai vannak a műtét óta... - a donorja gyilkosság áldozata volt..."
"...Egy szívátültetésen átesett férfi, Sonny Graham pedig a sikeres transzplantáció után - a szerveket olyan donortól kapta, aki öngyilkos lett - felkereste donorja hozzátartozóit, majd a donor özvegyével egymásba szerettek, és össze is házasodtak. A férfi 12 évvel az operáció után megölte magát. Ugyanúgy lett öngyilkos, mint a donorja: fejbe lőtte magát..."
Ilyen esetekben ki merne arra megesküdni, hogy nem az elhunyt személy - a donor - kapott új testet, és nem pedig a beteg ember új szervet?
Ez a kérdés még élesebben vetődik fel annál az Egyesült Államok-beli személynél, aki az első volt a szív-és tüdő átültetést kapottak sorában.
Claire Sylvia 1988-ban esett át szív- és tüdőátültetésen . Lábadozása közben már a kórházban furcsa dolgok történtek vele, például érezte magában valaki jelenlétét, és ráeszmélt, hogy addigi tulajdonságai közül jópár megváltozott. Viselkedése hevesebbé vált, másmilyen színű ruhákat kezdett hordani, és öt hónappal az operáció után egy Tim nevű fiatal férfiről álmodott, akit a donorjának vélt. De nem ez volt az első érdekes álma: az operáció előtt ugyanezzel a fiatal fiúval álmodott, aki négy pohár tejről tett említést. Claire a műtét után egyfolytában tejet ivott, és azt, hogy az új szervek nem lökődtek ki, részben ennek tulajdonítja.
A kórházat elhagyva a furcsa utazás tovább folytatódott, például hirtelen csípős és paprikás ételeket kívánt, miközben azokat korábban meg sem bírta enni, és teljesen új dolgok iránt kezdett érdeklődni. Utánanyomozott donorjának, és talált is egy 18 éves fiúról szóló híradást, aki motorbalesetben vesztette életét - biztosra vette, hogy ez a fiú jelent meg az álmaiban is. Felkereste az elhunyt szüleit, akik megerősítették, hogy fiuk odavolt a tejért és a csípős ételekért.
Szervátültetésének ez a rövid összefoglalója olyan kérdéseket vet fel, melyek megválaszolása a mai tudásunkkal lehetetlen. Na nem a materiális világgal kapcsolatosan, hanem az Élettel kapcsolatosan.
Arra az örök kérdésre, hogy - " mi is ez a Világ, mi is ez az Élet?" - nem, hogy nem lehet válaszokat megfogalmazni, hanem egyre összébb kuszálja gondolatainkat, és végül arra késztet bennünket, hogy hagyjuk abba a töprengéseket, a kutakodásainkat a fenti kérdésekkel kapcsolatban, mert csak a homály fog sűrűsödni...
Mik ezek a kérdések?
Hogyan álmodhatott már a műtét előtt a később szervet adományozó személlyel? Az hogyan jelenhetett meg a műtétre váró álmában, hogyan beszélhetett a tejről? Hiszen az adományozó nem tudhatta, hogy Ő balesetben meg fog halni. De ki jelent meg? Hiszen a donor tudatosan ilyet nem tehetett, hogy megjelenjen egy másik személy álmában, hiszen ő nem készült a halálra. Milyen tudat vezérelte azt az álomutazást? Ki volt az, aki megjelent? Ki adta az "utasítást", vagy mi inspirálta az álombeli megjelenésre? És miért? Mi volt az alapvető ok? Kinek az érdeke volt?
Mondhatjuk az utóbbi kérdésre, hogy a donor érdeke volt. Miért? Azért, mert Claire azt mondta, hogy a kapott szerv "kilökődését" a tej ivása akadályozta meg. Illetve az, hogy eleget tett a szervet adományozó álombeli "utasításának". Olyan ételeket, italokat fogyasztott, melyek az elhunyt, az adományozó személy kedvencei voltak.
Ezek viszont egy olyan dologra mutatnak rá, melyeknek legtöbbször nem tulajdonítunk semmi jelentőséget. Pedig lehet, hogy nagyon is fontosak.
Bizonyíthatja, hogy a szervet adományozó személy akaratán múlik, illetve azon, hogy az adományozó személyiségének mennyire felel meg a szervet kapott személy személyisége, illetve az mennyire hajlandó elfogadni az adományozó személy korábbi életvitelét?
Ebben pedig alapvető, hogy mit szeretünk enni, inni. Hiszen azokkal tartjuk a testünket "működőképes" állapotban. Meghatározza egész életünket. Személyiségünkhöz tartozik, hogy mely élelmiszereket szeretjük, milyen italokat fogyasztunk.
Ezért lehet az, hogy az egyik ember szereti a spenótot, a másik utálja. És ezért nem szabad senkit sem arra kényszeríteni, hogy olyat egyen, amit nem szeret. Gondolok az olyan esetekre, mikor a "vitamin" miatt kényszerítjük, legalább is erőltetjük a kis gyermekeinket valamely étel erőszakos elfogadására.
Ezért bármilyen furcsa, de ha egy embert arra "kényszerítünk", hogy olyan ételt, vagy italt fogyasszon amit nem szeret, az egy idő után személyiségi zavarokat is okozhat. Hiszen nem teheti meg, hogy csak azt fogyasszon, amit szeret. Állandó kényszer alatt kell élnie, egyfajta - rabszolgaságban. Ez pedig nem csak egy gyerek, de egy felnőtt ember önazonosságát is zavarhatja, egy fajta kisebbrendúségi problémát okozhat.
Nem csak a táplálék, de még egy ruha darab is meghatározza közérzetünket. Van, amit szivesen hordunk, van, amely ruhadarabot nem szeretünk. Évekig is ott lehet a szekrényben, nem vesszük elő. A másikat már szinte "rongyosra" hordtuk, de még mindig nem válunk meg tőle. Személyiségünkhöz hozzátartozhat minden olyan tárgy is, amely alapvetően mutatja, biztosítja személyiségünk kiteljesedését. Mint ahogyan személyiségünkhöz tartozik az is, hogy melyek azok az életterületek, amelyekkel szivesen foglalkozunk, melyek, azok, amik elfordulásra késztetnek bennünket.
Ugyan úgy nem lehet meghatározni, hogy kivel, kikkel barátkozzunk, kit fogadjunk el jobban, kit kevésbé. Valószínűleg az is a Teremtő felségterülete, hogy kikhez ragaszkodjak jobban, kiket szeressek, kiről, kikről gondoskodjak, kik legyenek azok, akik a Családomat jelentik. A legtöbb buktatót életünkben talán ezekhez a személyekhez való viszonyulásunk jelenti.
Általában nagy az előítélet az emberekben. Olyan esetekben sütünk rá bélyegeket emberekre, amikor még fogalmunk sincs tulajdonságaikról. Legfeljebb a hovatartozásukról tudunk.
Ebből ered a rasszizmus, a gyűlölet, általában a felsőbbrendűség érzése. Körbenézve a Világban a rengeteg ellentétet, gyűlöletet látva azt gondolom, hogy ezirányú feladatokkal még nagyon sokszor, nagyon sok nehéz élethelyzetbe kell újra születnünk.
Egy Kubában élő vallási vezető egyszer azt mondta egy külföldről odalátogató személynek:
"Minden embernek le kell születni a Földre egyszer cigánynak, egyszer zsidónak."
Azt gondolom, nem szükséges külön magyarázni, hogy miért? Hiszen a Világunkban elég valakire rásütni valamelyik jelzőt. Azzal azonnal negatív helyzetbe tesszük az illető személyt, személyeket.
De visszatérve a szervátültetésekre: a kapott szerv befogadását tehát elsősorban nem csak valamiféle kémiai folyamatok döntik el, - melyek szintén nagyon fontosak, és nem elhanyagolhatóak, és amelyeket az anyagi világ kutatásában tudunk egyre jobban megismerni - hanem a szervet adományozó donor személyiségének további biztosítása. Bármilyen hihetetlen, ha kevesebb lesz a gyűlölet a Világban, nagyobb lesz a lehetőség a szervadományozásra, illetve annak, azoknak a sikerességéhez. Hiszen a "jó szándékú donortól" kapott szerv nem akar majd menekülni a szervet kapott személy testéből, hiszen "jó helyre került".
Az Életet nem a kapott szerv jelenti a beteg ember esetében, hanem az az "Élet eszencia", melyet sem látni, sem mérni, sem megfogni, de még csak megfogalmazni sem tudunk. És az új tulajdonságok, vagy mondhatjuk, hogy az új információk nem attól függnek, hogy a transzplantáció során az adott személy milyen, vagy mekkora szervet kapott.
Az pedig, hogy a "kapott szerv" sok esetben nagyobb akarattal bir a megajándékozott személy műtét után kialakuló személyiségi jegyeinél, mint az összes, a születéssel kapott tulajdonságok, az az emberi ésszel szintén teljesen felfoghatatlan. Tehát egy Csoda.
De ebben a Csodában az orvostudomány már eljutott oda, hogy a maga eszközeivel mégis tud segiteni embertársainkon a szervátültetésekkel. A segitség, a nemes szándék és az Isteni akarat együtt támogatja az orvost munkájában, az ember, az Élet teljes ismeretének hiányában.
Az is magyarázhatatlan, amikor valaki elvesziti valamely testrészét, végtagját baleset, vagy amputálás következtében, és az a testrésze ugyan úgy fáj, viszket, okoz kellmetlen érzéseket, mintha még mindig a "helyén" lenne. Neve is van: "fantomfájdalom". Megfejtése nincs. Legalább is a materialista Világban.
Csodának mondják az emberek egy anya, és gyermeke, a szülő és gyerek közötti kapcsolatot, az ikrek közötti kapcsolatot. Az emlitett kapcsolatokban élő személyek sokszor több ezer kilométerről is azonnal megérzik, ha valami történik a másikkal. Mintha csak valamely fontos testrészükkel történne valami. Ami a válasz keresést még jobban neheziti, az az, hogy ezek az érzések örökbefogadás során kialakult kapcsolatokban is ugyan úgy "működnek".
A fentiek az Életnek egy-egy csodái, ami azonban az "érintetteknél" természetesnek tűnik.
A materialista tudománynak marad a fizikainak mondott testünk vizsgálata, mely azonban a "fizikai valóságában" is olyan tulajdonságokat, "jelenségeket" tud "produkálni", melyet semmiféle materialista tudományos vizsgálat nem képes magyarázni, vagy értelmezni. Ezért a tudomány úgy tesz, mintha ezek a jelenségek nem is léteznének. Vagy, ami az egyszerűbb: a mese kategóriájába "sorolják"... de, mik ezek a mesék?
A materialista tudománynak marad a fizikainak mondott testünk vizsgálata, mely azonban a "fizikai valóságában" is olyan tulajdonságokat, "jelenségeket" tud "produkálni", melyet semmiféle materialista tudományos vizsgálat nem képes magyarázni, vagy értelmezni. Ezért a tudomány úgy tesz, mintha ezek a jelenségek nem is léteznének. Vagy, ami az egyszerűbb: a mese kategóriájába "sorolják"... de, mik ezek a mesék?
Számtalan megnyilvánulása van a hétköznapi életben, hogy többek vagyunk, mint egy fizikai test.
Nagyon sokszor a napi kommunikációban is szóba kerülnek olyan esetek, melyeknek csak egyik szereplője van az általunk gondolt Világban. A másik szereplő - aki lehet nekünk ismert, vagy ismeretlen személy, aki már rövidebb, vagy hosszabb ideje a Túl, vagy Más Világnak nevezett hely lakója. Vagy olyan Lény, Lények, melyeket szeretünk szintén a mesealakok kategóriájába sorolni.
A mesék kategóriájába sorolja a tudomány azokat az eseteket is, mikor a 3-4 éves kisgyerek elmeséli a szüleinek, hogy rendszeresen beszélget egy ilyen és ilyen bácsival, vagy nénivel, olyan személlyel, akit a röpke életében még nem is láthatott, de nem is hallhatott róla. És, aki most is ott ül a szobában. Az elmondás alapján a szülők megfejtik, hogy vagy az elhunyt nagymama, vagy a nagypapa a látogató, társalgó személy. De, nem egyszer olyan gyerek játszótárs látogatja meg a szülők gyermekét, aki ismeretlen a szülők előtt.
Ezekben az esetekben a "hivatalos" magyarázat: a gyerek fantáziál...
Ugyanilyen, vagy hasonló találkozókra kerül sor, amikor egy ember haldoklik, és elmondja, hogy őt ezek és ezek az elhunyt személyek várják a... Túlvilágon. És a halál kapujában lévő személy nem retteg a félelemtől, hanem mosolyog.
Nem érdekes? Visszatérnek a gyermekkori "képességek". Nem beszélhetünk "öregkori elbutulásról", hiszen akkor mit mondanánk a gyerekekre, akik a fent említett beszámolókat teszik?
Egy amerikai pszichiáter nő vizsgálatai alkalmával több, mint ezer embert faggatott hipnózisban életről és halálról. Az eredmény, ha nem is megdöbbentő, de legalább is érdekes, és össze cseng azzal a tapasztalattal, melyet fentebb emlitettem, hogy mosolyogva megy el legtöbb ember a "Másvilágra".
A felmérés lényege, hogy a hipnózisban kifaggatott emberek - akik között volt mindenféle hitű és felkészültségű személy - közel száz százaléka fél! a születéstől - nem akarnak visszajönni a Földre - és közel ilyen arányban nem! félnek a haláltól...
Hipnózisban nem félünk a haláltól, de félünk a születéstől. Félünk, mert tudjuk, hogy emberi gyarlóságainkat kihasználva a Teremtő olyan élethelyzeteket ad az utunkba, melyek legtöbbször csak szenvedést, kinlódást, fájdalmat, gyötrelmet okoznak. És ebben nincs kivétel. Ha nem bukunk el az első próbánál, elbukunk a másodiknál. Ha annál sem, akkor majd a sokadiknál. De legtöbbször belebukunk az önzőségünkbe, az anyagi javak túlzott mértékű "szeretetébe". Amikor másokat le, magunkat felbecsüljük.
Belebukunk abba, amikor a vélt érdekeink miatt szándékosan ártani akarunk embertársainknak.
Röviden: akkor, amikor magamat gondolom a legjobbnak, legigazságosabbnak. Pedig igazságot csak a Teremtő tud osztani. És Ő oszt. Jóért jót, rosszért rosszat. Mert azt nem várhatjuk, hogy rosszért jót kapjunk. Meg akarja nekünk tanítani, hogy egyik ember sem több és nem kevesebb a másiknál.
"És ahogy te mérlegre állítasz másokat, úgy leszel te magad is megmérettetve. Ahogy másokkal szemben viselkedsz, úgy fognak mások is viszonyulni hozzád."
Tehát a karma törvénye: mindenki visszakapja egyszer, amit mások ellen tesz.Minden tett és esemény ok-okozati összefüggésben áll...
Nem örömködni és nem jutalomból jövünk a Földre. Mindenki a rá szabott faladatokkal, a rá szabott tanulnivalókkal. És az adósságokkal, melyeket meg kell fizetni...
Röviden vissatérve még a hipnóisra: a hivatalos tudomány nem foglalkozik a regressziós hipnózissal, az e téren szerzett tapasztalatokkal. Pedig ez a parajelenség bármikor megismételhető, valós, működik – így tehát eleget tesz az alapvető tudományos követelményeknek, azaz kutatható lenne. A hipnóis során nyert tapastalatok "...nemcsak a materialista filozófia irányelveivel állnak szemben, miszerint “nincs túlvilág és nincs halálon túli élet”, hanem a keresztény tanokkal is."
* * *
"...Isten... nagy dolgokat cselekszik úgy, hogy nem érthetjük. Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve..."
"...Minden ember kezét lepecsételi..." - ugye ismerjük, hogy a személyeket, éljenek azok a Világunk bármely táján, az újjlenyomatuk alapján azonosítják. Ugyanolyan ujjlenyomatot még nem találtak. Az ujlenyomata mindenkinek a sajátja, sehol nem ismétlódik. Mert mindenki külön sorsot, külön feladatot kap.
De az ujjlenyomat azonosítása csak a felszines ismeret.Az ujjlenyomat ettől sokkal többet árulhat el.
"...A különböző kutatások azt mutatják, hogy az ujjlenyomat csak a külső megjelenése az egyéniségünknek, mondhatjuk, hogy az életünknek, sorsunknak. Az ujjlenyomatból kiolvasható életünk minden mozzanata, minden eseménye, minden örömöt és bánatot okozó történése..."
A mikroszkopikus nyomokat a tömegspektrometria segítségével vizsgálva végső soron megismerhetjük akár a saját jövőnket, sorsunkat is. Azonban ez a felismerés is olyan, mely még bonyolultabbá teszi annak megválaszolását, hogy "Kik vagyunk", "Mik vagyunk?"
E kis kitérő után folytassuk a "test" furcsaságait a fizikai világunkban, megjelenésünkben, hatásaiban. Előfordul olyan eset, amikor valaki két helyen van egyidőben, vagy olyan eset, mikor az illető saját magával találkozik... vagy meghal az illető, és megjelenik a halál pillanatában valamely szeretténél, akár több ezer kilométer távolságra...
Még furcsább, amikor meghal valaki, és egy másik helyen megáll egy óra, vagy éppen az évek óta a szobában álló és nem működő óra elindul a halál pillanatában. Vagy távol a haldoklótól leesik egy kép a falról, elreped egy tükör, és sorolhatnánk még.
Ezekben a fizikainak mondott jelenségekben sem találhatjuk meg a lényeget az általunk misztikusnak mondott magyarázatok nélkül. Mert a fizikai testünk is valószinűleg úgy működik, a fizikai valóságában is úgy létezik, ahogyan azt még körvonalaiban sem tudjuk értelmezni.
Van egy olyan érzékelése is az embernek, mellyel ugyan kevesen rendelkeznek, - bár véleményem szerint, ha egy embernél fel lehet fedezni egy tulajdonságot, akkor az minden emberben megvan - és általában nem is nagyon örülnek neki.
Ez a tükörérintéses szinesztézia.
A lényege az, hogy ha valaki egy másik személy, vagy több ember társaságában van, fizikailag érzi azokat az érzelmeket, melyeket a másik, vagy többi személy valaminek a hatására érez. Például, ha valakit megérintenek, azt ő is ugyanúgy érzi. Vagy ha valaki elvágja a kezét, akkor azt ő is ugyanolyan érzésekkel, fájdalommal éli át. Ezért a legtöbb ilyen képességgel rendelkező személy kerüli, hogy mások társaságát "élvezze".
Ilyen képességekkel rendelkezik Joel Salinas amerikai születésű nicaraguai neurológus és kutató, jelenleg a Harvard Medical School neurológiai adjunktusa. Általános neurológiát gyakorol, a viselkedési neurológia és a neuropszichiátria alfajaival, a Massachusettsi Bostonban, Massachusettsben található Massachusettsi Általános Kórházban.
Orvosként nagy hasznát veszi ennek a különös képességnek, amikor betegei tüneteit vizsgálja, és diagnózist állít fel. A CNN-nek adott interjújában azt is elmondta, hogy mennyi szenvedéssel járt számára ez a "képesség", amíg elvégezte az egyetemet.
"...Amíg valaki újraélesztést végzett, éreztem a kompressziókat a saját mellkasomon, mintha az én testem lett volna. Amikor meghalt az illető, kicsúszott belőlem valami, egészen átjárt az üresség, majd a fürdőszobába szaladtam öklendezni...”
– emlékszik vissza a kórházi gyakorlattal töltött időkre.
Gondolom, aki ezeket elolvassa, rögtön az a hétköznapi megállapítás, szólás-mondás jut eszébe, hogy "kiszállt belóle a lélek." Ezt is szoktuk mondani, amikor valaki meghalt. Aki viszont meghalt, az már nem tudja elmondani érzéseit, hogy hogyan, mi módon történik az "átkelés" a Világunkból egy másik Világba? Ezért is érdekes a nevezett orvos által a halálnak az életben való megtapasztalása.
Ha pedig valami - a lélek - "kiszáll", "kimegy" az ember testéből a halál piilanatában, akkor annak a szubsztanciának nem csak kimenni, de valahová távoznia is kell. A hétköznapi ember úgy fogalmaz, hogy a "Más, vagy Túlvilágra" megy a lélek.
Persze ezzel sem jutunk közelebb az Élet mikéntjéhez, legfeljebb valamit csak feltételezni tudunk. Azt, hogy van lélek, és amit a különböző szentiratok, a különböző mondák és mesék mondanak nekünk, az igaz. Mert az a kiszállt Lélek mi magunk vagyunk, akik elmegyünk....hová is?
A születésünk, a visszajövetelünk a Földre sem kevésbé érdekes, vagy rejtélyes. Sokan keresnek valamiféle "átjárókat" egy "másik dimenzió", a túl Világ és a saját dimenziónk között. Úgynevezett Csillagkapukat keresnek. Feltételezve azt, hogy valahol ide kell jönnünk erre a Világra. Nos, ez a Csillagkapu szinte a szemünk előtt van, csak annyira természetes, hogy észre sem vesszük. Az a bizonyos Csillagkapu, ahol a lélek testet ölt, ahol a más Világból idejön az e Világba, az a hely nem más, mint a női test. Azon ugyan vitatkoznak, hogy mikor száll be a lélek a magzat testébe, a megfoganáskor, vagy a születés előtt, de azon nem lehet, hogy az emberi test, a női test ad helyet a magzat és a lélek találkozásának.
A csoda a női testben jön létre. Ezáltal mi magunk teremtve a Világot. Hiszen minden születéssel egy új Világ teremtődik. Miután Isten a "pecséttel" hitelesítette sorsunkat, megadta életfeladatunkat.
A fenti jelenségek is bizonyítják, hogy sokkal többek vagyunk egy egyszerű fizikai testnél. Létünkkel kapcsolatban kell lenni Valakinek, Valakiknek, akik irányítják, meghatározzák, eldöntik sorsunkat, ránk szabják földi szerepünket. És, ami a legfontosabb, hogy okkal, kijelölt életfeladattal születünk. Amit nekünk kell beteljesíteni, amit mások nem élhetik meg helyettünk. Mint ahogyan mi sem tudjuk a mások életét élni, azt csak segíteni tudjuk. Ezért olyan megjegyzéseket tenni mások életére, hogy miért úgy él, miért azt csinálja, miért nem inkább...és sorolhatnánk, mennyi mindent tudnánk mások helyett elképzelni.
* * *
A SZÜLETÉS
Születéskor nem csak az Ember teremtődik.
Születés nélkül nincsenek Galaxisok, nincsenek Csillagok.
Nincsenek Bolygók, nincs Föld, nincs Hold.
Születés nélkül nincsenek Óceánok, nincsenek Hegyek.
Nincsenek Folyók, nincsenek Mezők, Rétek, Virágok.
Születés nélkül nincsenek Érzelmek, nincsenek Kapcsolatok.
Nincsenek Ismeretségek és nincsenek Barátok.
Születés nélkül nincsenek Örömök, nincsenek Bánatok.
Nincsenek Csókok és nincs…..Szeretet.
A Születés teremti a Világot.
* * *
Van, akivel csak jóval a születése után közli a Teremtő, hogy a további életében mi a feladata.
Egy mesébe illő szép történetet mesél el egy olyan személy, aki a XXI. század egyik legmodernebb tudományával, a "hálózat kutatással" foglalkozik. Hitelességét emberileg és szakmailag egyaránt nehéz és felesleges lenne megkérdőjelezni.
Az alábbi videóban beszél életéről és munkájáról. Érdemes végignézni az egész videót, mert segít bennünket közelebb vinni egy modern tudományághoz. De, ha valakinek most kevés az ideje, nézze figyelmesen azt a részt, amikor arról beszél, hogyan irányította egy felsőbb Hatalom az Életét... Kb. a 30. perctől. Amikor megszólal a "belső Hang."
Röviden arról szól a története, hogy egy késő estén közlekedő villamoson történő utazása alkalmával egy belső hang mondta neki, hogy az azon a villamoson utazó fiatalokból álló csoportban lévő egyik fiatalember lesz az ő gyermeke. Menjen oda hozzá, ismerkedjen meg vele.
Ma már sok éve az a fiatalember az ő egyik legféltettebb kincse, az Ő gyermeke...
https://nava.hu/id/198872/
A belső Hangról is sok elképzelés van. Az Őrangyalunk hangja, a Lelki vezetőnk hangja, belső Énünk hangja, stb. Magyarázatot adhatnak, megértést, bizonyságot nem...
Ha az emberről beszélünk, feltétlenül szólni kell még egy jelenségről.
Az orvosok a mindennapi tapasztalatból tudják: HIT nélkül sem gyógyítani, sem gyógyulni nem lehet. Legalább is, a HIT megsokszorozza az esélyét a gyógyulásnak, és sokszor többet jelent, mint akármilyen gyógyszeres, vagy, sebészi beavatkozás. Leegyszerűsítve ezt placebo hatásnak nevezi a tudomány, mert hogy figyelmen kívül ő sem hagyhatja. Ez a hatás pedig a hiten alapul. Azon, hogy mit is gondolok a Világról? Azon, hogy hogyan is látom ezt a Világot? Hogyan látom a testemet? A gondolataimmal alakítom a Világot, alakítom a testemet. Vagy az öngyógyitásról van szó?
Miért fogalmazódnak meg ezek a kérdések?
"...Az egyik probléma a placebo-hatással az, hogy nehezen lehet megkülönböztetni a valódi gyógyszerhasználat valódi hatásaitól..."
Ugyanannyian gyógyultak a placebótól, mint a gyógyszertől. Igaznak bizonyult még azokban az esetekben is, amikor közölték a beteg paciensek csoportjával, hogy ők most nem gyógyszert, hanem placebót kapnak...
A materiális világban ez a placebó hatás - is - magyarázhatatlan. Ezt érzi a tudomány is, hiszen néha kénytelen átlépni a tagadott transzcendentális - érzékek feletti - Világba.
Olyan tényeket kénytelen ugyanis az orvostudomány tudomásul venni, melyek az anyagi síkon szerzett tapasztalatokkal nem magyarázhatók. És legtöbbször a betegségek kialakulásának miértjeit is csak az okozatokkal tudja magyarázni. Így - adott esetekben - azok gyógyítása is csak a felszini problémákat igyekszik megoldani. A kiváltó okokat legtöbb esetben nem, vagy csak ritkán lehet egyértelművé tenni. De miért?
Azért, - mert mint említve volt - a nyugati orvostudomány szigorú racionális tényeken, fizikai bizonyítékokon alapul, ezért gyakran a betegek és olykor az orvosok egy részét is nehéz meggyőzni arról, hogy a testi tünetek mögött lelki okokat is érdemes keresni. Aki ebben kételkedik, gondoljon csak arra, hogy ha úgy érzi, hogy orvosra van szüksége, és létrejön egy találkozó egy orvossal, mire van a legjobban szüksége?
Nem arra, hogy egy diagnózist halljon, hogy megtudja, hogy a vérkép mit mutat, hanem legelősször azt várja el, hogy az orvos, akivel kapcsolatba kerül kedves, empatikus, érdeklődő legyen vele szemben, bizakodóvá tegye a beteget a gyógyulást illetően.
És, ha egy orvos kedves, szeretetteljes érdeklődést mutat a hogylétünk iránt, azt érzékelteti velünk, hogy segíteni akar, már az a gyógyulás útjára terel bennünket.
Ha viszont egy rideg, kimért "orvossal" találkozunk, könnyen reményvesztetté válunk. Pláne, ha még valamilyen formában felelőssé is teszik az embert, hogy pl.: "miért nem jött hamarabb?", "miért nem vigyázott jobban?", stb.
Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Szó is egyfajta placebó. A jó szónak gyógyító, a sértő, bántó szavaknak ártó hatásuk van.
Vagyis ezt a tapasztalatot, jelenséget is nevezhetjük placebó hatásnak, hiszen gyógyszer nélkül, jó, vagy rossz szóval lehet hatni az emberek egészségi állapotára. Pedig nem a testünkre, hanem a pszichénkre, lelkünkre hatnak. Mert a valódi "énünk" a lélek. A testünk csak a lelkünk ruhája, amelyben megjelenünk, amikor a Földre leszületünk.
A placebo hatás "anyagi", materialista vizsgálatára visszatérve a legujabb kutatásoknál olyan gyógyulási folyamatok kerültek felszinre, melyek szerint a beteg testünk, vagy valamely beteg szervünk gyógyulása mindenre fogható, csak a "gyógyszer" hatóanyagára nem. Olyan feltételeknek kell, hogy megfeleljen a "gyógyszer", amelynek semmi köze nem szabadna, hogy legyen a materiális gyógyulási folyamatban. Egy orvosi konferencián az alábbiakat állapították meg:
"...A placebo tablettáknak színeseknek és egyedi alakúaknak kell lenniük, mert minél jobban eltérnek a placebo készítmények színei a megszokottaktól annál „gyógyítóbb” a hatásuk.
A placebo készítményeknél fontos, hogy rossz ízük legyenek, mert azok is jobban „hatnak”.
A legfontosabb pedig az, hogy drágák legyenek ezek a hatóanyag mentes készítmények, mert ha picit jobban fáj a fizetésnél, akkor is „hatékonyabbnak” mutatkoztak ezen szerek hatásai..."
Ha a tudat képes ezen feltételek mellett a test gyógyítására, akkor lehet e arra felhatalmazása bárkinek is, hogy egy magát orvosi szempontból szakképzetlen gyógyítónak mondott személyt, akit egy gyógyulni vágyó ember elfogad gyógyítónak, sarlatánnak nevezzen?
Mondanom sem kell, nem egyszerű megállapítani a gyógyulás folyamatát. De, mint mindenben, itt is a tudat játszhatja a főszerepet. Hiszen ő adja ki az utasítást a javasolt gyógyszerek "elfogadása" után a gyógyulásra a testünknek, szervezetünknek.
Ehhez a témához még egy érdekesség: az orvosok a Világunk minden részén, igaz, hogy nem egyforma arányban, - 40-től 80 százalékig - de mindenütt adnak a beteg pácienseknek placebót.
Ehhez a témához még egy érdekesség: az orvosok a Világunk minden részén, igaz, hogy nem egyforma arányban, - 40-től 80 százalékig - de mindenütt adnak a beteg pácienseknek placebót.
Nem a beadott gyógyszer, hanem a tudat manipilálása a döntő.
Maharishi Mahesh indiai filozófus a test és a lélek, a tudat közötti elsőbbséget így fogalmazza meg:
" Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át."
Ezt a megállapítást erősíti, hogy amikor a lelkünk sérül, az valamilyen formában megmutatkozik a testünkben, testünkön. Nem túlzás tehát azt kijelenteni, hogy valamennyi betegség a lelkünk problémáinak valamilyen kivetülése valamely szervünkre, testrészünkre.
"...Ha valaki nem hisz a pszichoszomatikus betegségek létezésében, elég ha a kisgyerekkori hasfájás problémájára gondol..." – mondta egy magyar szakember egy ezirányú orvosi konferencián.
Gyerekeknél nagyon gyakori, hogy testi tünetekben jelennek meg a lelki problémák, szorongások. A hasfájás mellett ilyen például az ekcéma vagy az asztmatikus tünetek. Gyerekként ugyanis nem tudja azt mondani a szüleinek, hogy „ne veszekedjetek annyit”, hogy állandóan bántanak a társaim az óvodában”, stb. De, ha a fenti példában szereplő gyerek azt látja, hogy rendeződnek a viszonyok, megszűnnek a veszekedések, nem bántják az osztálytársai, létrejön egy új élethelyzet, akkor el tudja hagyni ezt a betegséget.
Felnőtt korban gyakori jelenség, hogy tartós stressz, krónikus szorongás hatására megfájdul az ember nyaka-háta, bőrbetegségek jelentkeznek. Vagy szív- és érrendszeri problémákra utaló tünetek lépnek fel, melynek okát nem találják.
"... A testet és a lelket kommunikációs közösségnek kell felfogni, amelyben a lélek traumái, megoldatlan problémája előbb-utóbb megjelennek testi szinten is különböző betegségekben...” – mondja a magyar szakember. Szerinte erre az egyik legjellemzőbb szervünk a bél- és emésztőrendszerünk, amin mint egyfajta üzenőfalon üzen a lélek a megoldatlan konfliktusokról és feldolgozatlan traumákról.
A már az előzőekben említett "áteresztő bél" szindrómához, annak fontosságához nyugodtan hozzátehetjük, hogy a bél a lélek üzenőfala is! Persze a helyes megfogalmazás a fentieket is figyelembevéve az, hogy Az egész testünk a Lélek üzenőfala!
Lelkiállapotunk meghatározza a testünk minden porcikájának a közérzetét.
Megtapasztalhatjuk, hogy még a hajunk is elerőtlenedik, ha valamilyen egészségügyi, de főleg mentális problémánk van. Jelzi, figyelmeztet bennünket, - de a körmünk állapota is - hogy a jelenlegi életvitelünk nem jó úton jár, és a későbbiekben egyéb testi, szervi problémákat is okozhatnak. Ha viszont "fittek" vagyunk, akkor a hajunk is erőss állapotban van, azt mondjuk, hogy van tartása, a körmünk sem repededzik, nem törededzik. Ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a hajunk is, a körmünk is egy figyelmeztető, előrejelző részei testünknek.
Megtapasztalhatjuk, hogy még a hajunk is elerőtlenedik, ha valamilyen egészségügyi, de főleg mentális problémánk van. Jelzi, figyelmeztet bennünket, - de a körmünk állapota is - hogy a jelenlegi életvitelünk nem jó úton jár, és a későbbiekben egyéb testi, szervi problémákat is okozhatnak. Ha viszont "fittek" vagyunk, akkor a hajunk is erőss állapotban van, azt mondjuk, hogy van tartása, a körmünk sem repededzik, nem törededzik. Ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a hajunk is, a körmünk is egy figyelmeztető, előrejelző részei testünknek.
A gyógyitásnak igen érdekes módja a kézrátétes gyógyitás, amely sok esetben hatékonyabb és gyorsabb, mint bármilyen más beavatkozás. Sokan utalnák ezt az "eljárást" is a mese kategóriájába, de, ha valakinek szükség esetén lehetősége adódik rá, feltétlenül próbálja ki. Ha pedig valaki kipróbálja, nem sarlatánságot követ el.
Jézus is ezzel a kézrátétes módszerrel vitte végbe csodálatos gyógyításait, melyről az Apostolok írnak az Újszövetségben. És ezt az isteni képességet Jézus nem sajátitja ki, hanem bennünket is orvoslásra biztat:
“Ti is tudtok gyógyítani, ahogyan én, csak ébresszétek fel a bennetek lévő Fényt, és adjátok át azt a gyógyulni vágyónak !”
Napjainkban a klinikai tanulmányozások a kézrátétes terápiák hatékonyságának bizonyítékát kutatva arra jutottak az orvosok, hogy a kezelések valóban csillapítják a fájdalmat a rákos és kórházi kezelés alatt álló betegeknél. Eredményesek a további életminőség javításában, a fáradtság enyhítésében, és a keringési betegségekben szenvedők állapotán is javíthatnak.
Kutatása pedig ennek az egyszerűnek tünő gyógyítási formának olyan területekre vezet, mely a mai Világ képünket, felfogásunkat az Életről olyan irányba vezetheti, mely értelmezéseink szerint megint csak a csoda kategóriájába sorolható.Létezhet e nagyobb csoda életünkben, mint, hogy egyik ember a másik embert azzal tudja meggyógyítani, hogy csupán megérinti kezével az ember társának beteg testrészét?
"...A nyolcvanas években két független kutató, Dr. Robert Becker és Dr. John Zimmerman azt vizsgálta, mi történik pontosan amikor a kézből energiát sugárzó technikákat használ egy terapeuta.
Azt találták, hogy nem csak a páciens és a terapeuta agyhullámai kerülnek szinkronba az alfa szinten - ami a mély relaxálás és meditálás szintje -, hanem a Föld mágneses mezejével is összhangban pulzálnak.A kezelés során a terapeuta kezének biomágneses mezeje legalább ezerszerese a normál értéknek..."
Azt találták, hogy nem csak a páciens és a terapeuta agyhullámai kerülnek szinkronba az alfa szinten - ami a mély relaxálás és meditálás szintje -, hanem a Föld mágneses mezejével is összhangban pulzálnak.A kezelés során a terapeuta kezének biomágneses mezeje legalább ezerszerese a normál értéknek..."
Negerősítik, hogy az "...élet forrása a Föld belsejében, az Északi sarkon létezik. Ez a Föld vére, az elektromágneses áramlás, amely minden ütőérben kering, és amelyről azt mondják, hogy a Föld köldökében eltárolva található meg."
A lényeg valahol az Északi sarkhoz köthető. Ezekről a Szentírásokban, a mitoszokban leírtak alapján a materialista világlátású ember is meggyőződhet, melyeket most már korunk vallása, a tudomány is igazol.
Alább majd részletesebben az Északi sarkról.
Ezek a jelenségek, tapasztalatok, sok esetben mindennapi élmények hihetővé teszik e, hogy csak úgy véletlenül, a természet játékaként, a kavargó események fura egybeeséseként jött létre a Világunk, benne az ember? Minden külső és felső Beavatkozó, egy Teremtő, Teremtők nélkül?
Persze felmerül a kérdés, ugyan miért akarják eltagadtatni velünk a teremtettségünket, eltagadni a Teremtőt? Azt gondolom, hogy azok, akik a Teremtő nélküli Világot gondolják, hogy nincs közünk a teremtettséghez, - magyarul istentelenek - azok könnyebben vállalják fel, hogy ártsanak másoknak, könnyebben vállalják fel önzőségüket. Hiszen, ha a saját vélt érdekemben másnak, vagy másoknak "rosszat" teszek, akkor az következmények nélkül marad, maradhat, nincs aki büntessen, nincs aki majd esetleg számon kérjen.
De a Teremtő mindenben tökéletes munkát végzett. Mindenkibe tett egy olyan szerkezetet, amely hiába "bennünk van", nem rendelkezünk felette. Ez a lelkiismeret. Mikor az megszólal, nagyobb büntetést jelenthet, mintha valamely bíróság komoly büntetésre ítélné az embert.
" Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság. " / Seneca /
Emellett a Teremtő megalkotta a karma törvényét, amely a tényleges "büntetés kiszabást" is jelentheti a hibázott ember számára. A Szentírásokban több helyen is történik említés róla. Abdiás próféta így fogalmaz:
"Úgy tesznek veled, amint te tettél: tetteid tulajdon fejedre hullanak."
És ez már nem függ attól, hogy hiszel e Istenben, egy Teremtőben. Tetszik, nem tetszik, azokat a cselekedeteket, melyeket elkövetünk, legyen az jó, vagy rossz, hitünktől függetlenül visszakapjuk. Ha valaki sokat árt embertársainak, valószínűleg a következő életét is "megalapozza".
A Szeniratok ezen igazságait is "visszaigazolják" azok a mondások, melyeket a hétköznapi tapasztalatok alapján mondanak egymásnak az emberek, amit mondanak akkor, ha valaki nem megfelelő módon viselkedik.
Ilyenek azok, melyek egy Teremtő létét bizonyítják, sérelmeink orvoslását rábízzák, Tőle várják. Karmikus szempontból az alábbi mondást érdemes legjobban figyelembe venni, hiszen, ha megfogadod, és aszerint élsz, talán te leszel a legjobb ember a Földön...
" Ha neked jót tesznek, add vissza százszor, ha rosszat tesznek, bízd Istenre."
És sorolhatnánk. Ezeket az intelmeket nem csak az Isten-hit adta az emberek szájába, hanem a hétköznapi, - jellemezhetjük nyugodtan ezzel a jelzővel - spirituális tapasztalatok.
Az pedig, hogy tetteink nem maradnak "válasz" nélkül, csak idő kérdése, Isten így közli Habakukk prófétával:
Az pedig, hogy tetteink nem maradnak "válasz" nélkül, csak idő kérdése, Isten így közli Habakukk prófétával:
„Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”
A köznyelv így fordítja le:
"Isten soha nem késik, de nem is siet!"
És a Teremtőnek nem számít, hány életen keresztül kell vezekelnünk, hiszen az időt is csak velünk alkottatta meg. És nem ad felmentést addig, amíg meg nem tanultuk, hogy hogyan viselkedjünk embertársainkal, hogyan fordúljunk a Világ felé. Nem kapunk jó bizonyítványt addig, amíg nem tanuljuk meg, hogy csak a szeretet építő, és minden más romboló.
* * *
Eddig az emberről, mint csodáról beszéltünk, folytassuk a Világunkkal, mely ugyan úgy egy csoda. Nem lehet megfogalmazni, hogy kisebb, vagy nagyobb csoda, mert egy csoda, legyen az bármilyen kicsi is, azt jelenti, hogy emberi ésszel felfoghatatlan.
Az alábbi rejtélynek - amely csak egy példa a rengeteg közül - érdekes mind a léte, mind a története:
"...Még senki sem tudta megfejteni a titokzatos Arany-szikla rejtélyét, ami olyan magabiztosan áll a mianmari Kyaiktyo hegyének peremén, mintha csak természetes volna. Pedig egyáltalán nem az, hiszen a fizikai törvények szerint a szirt szélén lévő tömbnek már rég le kellett volna onnan zuhannia. De vajon mi tarthatja egyensúlyban...?"
"...A kíváncsi fiatalok gyakran meg lökdösik, így látható, milyen könnyen megmozdul, és milyen pontosan egyensúlyban van. Nehéz megmagyarázni, mitől marad meg a szikla a szakadék peremén, pedig alig ér az alatta levő kőhöz. A buddhisták szerint az Arany-sziklát Buddha hajszála tartja. A szikla tetején található az 5,5 méter magas Kaiktiyo-pagoda szentélye. A kegyhely állítólag Buddha egyetlen hajszálát őrzi, és ez tartja a szikla rejtélyes egyensúlyát..."
A monda szerint a sziklát egy pagodával együtt Buddha egy hajszála tartja. Meg lehet mosolyogni, de, akkor mellé kell tenni a magyarázatot. Mi az, ami ezt a hatalmas, libegő sziklát a helyén tartja? Megjegyzem, a tudományos magyarázat a Csajthijó pagodát tartó szikla kialakulására: a sziklát egy gleccser lerakódás hozta létre...szerintem az sem hiszi, aki kitalálta!
A legtöbb jelenségre, tapasztalásra a tudomány ráilleszti a "mese" kategóriát, ami érthető is, hiszen azokat a jelenségeket el kell takarni, melyek az anyagi, materiális világgal, az azokra megfogalmazott törvényszerűségekkel nem magyarázhatóak.
De akkor nézzük a meséket.
Megfordult e már valakinek a fejében, hogy a Tudományt versenyeztesse a hit- és mondavilággal, esetleg a mesékkel? Versenyeztesse olyan szempontból, hogy mely ismeretek adják vissza hitelesebben a Világot, a Világunkat, a Valóságunkat?
Azt már több kutatás megállapította, hogy a régi mesék olyan elbeszélések, melyek arra hivatottak, hogy bizonyos közlendőket, alapvető ismereteket a Világról, az Életről átadjanak az utókornak.
Azt már több kutatás megállapította, hogy a régi mesék olyan elbeszélések, melyek arra hivatottak, hogy bizonyos közlendőket, alapvető ismereteket a Világról, az Életről átadjanak az utókornak.
Az Élet meseszerű, vagy a Mese írja le az életünket?
Régi, mindennapos tevékenység a kisgyermekes családoknál, hogy lefekvés után mesélnek a gyerekeknek. Viszont a mai mesékben már egészen más dolgokról van szó. A cél nem az ismeretek átadása, hanem a gyermekek elaltatása. A szó legszorosabb értelmében.
A régi mesék mindegyike - hallgassa azt valaki bármely nyelven, bár mely nép gyermeke - arról szól, hogy a Világunkat teremtették. Eltérés csak abban lehet, hogy a Teremtőt egyes szám első személyben, vagy többes számban jelöli meg a mese. A Világunk leírásához, meghatározásához pedig a tanító mese igénybe veszi a Csillagos égboltot, és mindazt, amit látunk magunk körül. Eget, földet, vizeket...
És a mesék mindegyikében volt valaki, voltak Valakik, aki akarta, vagy akik akarták, hogy legyünk. És a létünkhöz teremtették nekünk ezt a Földet. És ehhez a földi élethez adtak útmutatót, biztosítottak rajta olyan életfeltételeket, mely minden embernek, rajtunk kívül pedig minden élőlénynek biztosítja, hogy beteljesítse sorsunkat, sorsát. És azt az alapvető tudást, melyre szükségünk van születésünktől a halálunkig.
Ez a "mesebeli" tudás pedig azt jelenti, hogy a Teremtőkkel az embernek egy időben közvetlen kapcsolatban, fizikai kapcsolatban, élő kapcsolatban kellett lenni. Ezt azonban a tudomány inkább a mese, mint a valóság kategóriájába sorolja. Ami persze nem egyszerűsíti, inkább bonyolítja a helyzetet, és még nehezebbé teszi annak megértését, megfejtését, hogy Kik is vagyunk, Mik is vagyunk?
A "modern tudomány" pedig egy olyan variációt tesz elénk, mely alapján nem teremtettek vagyunk.
Darwin szerint őseink a majmok. Egyes majom csoportok pedig erős kényszert éreztek arra, hogy többek legyenek, mint a banánfán élősködő társaik. Ez a kényszeres nagyzolásuk segítette elő létrejöttünket...
A tudomány pedig átvette a mese szerepét, ő hivatott mindent elmagyarázni, és ezeket a magyarázatokat születésünk után azonnal elkezdjük fogyasztani, mint a "Marslakócskák" nevű vitamint...
Ezért aztán napjainkban legkönnyebben azzal lehet vitát generálni bármilyen társaságban, ha valaki olyan dolgot mond, ami szembemegy a fennálló tudományos hittel. Mert bármily furcsa, amit tudományos jelzővel illetnek a híradások, az szent és sérthetetlen. Hiszen a tudomány még sohasem volt olyan szinten a Világunk nagy kérdéseinek a megfejtésében, mint mostanság.
És sokszor hiába a jelző egy adott kérdés megválaszolása előtt, hogy : " A tudomány mai álláspontja szerint ", az utána következő "megállapítást" úgy értelmezi a hétköznapi ember, mint régebben Mózes kőbe vésett tábláit.
A nagy zűrzavarban pedig, melyet a tudomány gyors haladása kelt az emberekben, észre sem vesszük, mikor egyik - másik tételnél megjegyzik, hogy : "nem úgy van", vagy "nem biztos, hogy úgy van", mert a legújabb kutatások mégsem azt bizonyítják, vagy éppenséggel tagadják az eddigieket.
Régóta tudjuk, hogy az Új nehezen tör utat magának. Régóta tudjuk, hogy a hazugság robogva tud végig szaladni a Világban, míg az igazság csak vánszorogva, cammogva tud még elindulni is. Akkor is, ha az a hazugság teljesen nyilvánvaló, az igazság pedig ott van előttünk, állandóan figyelmünkbe ajánlva magát.
De, mi ennek az oka? Miért hisszük a hazugságot? És, ami a legérdekesebb, miért válunk mi is a hazugság hírdetőjévé?
Az oka egyszerű. Már a bölcsődében, óvodában megkezdődik, hogy, ha valamit elmondanak neked, és te szót fogadsz, hibátlanul el tudod ismételni a hallottakat, betartod a követendő magatartást, akkor megdicsérnek.
Mert te egyből "megérted" a dolgokat, jó a felfogó képességed, közösségi ember vagy, egyszóval "okos"! Kihúzhatod magad a többiek előtt, pláne, ha az adott közösségben vannak olyanok, akik nem akarnak mindent elsőre megérteni, vagy tudomásul venni.
Te leszel a példakép, az etalon. Ha ezt a magatartást így folytatod az általános iskolában, sőt a továbbiakban is, akkor te leszel az az ember, akit bármilyen fontos dolog megítélésénél, fontos poszt betöltésénél, feladat végrehajtásánál meghallgatnak. Kikérik a véleményed a döntés megvalósításánál, annak levezénylésénél pedig Te jöhetsz szóba.
Hiszen te ragyogóan elsajátítottad az ismereteket, rendelkezel a megfelelő tudással. És ezért a tudásért te megszenvedtél, rengeteg időt, energiát, munkát, akaratot fordítottál a megszerzésére. Ez a tied, és természetes, hogy ragaszkodsz hozzá, és, ha szükség van rá, tűzzel-vassal megvéded.
Az érdekeid is azt kívánják, hiszen csak akkor viheted valamire, ha a megszerzett tudásod közkinccsé teszed, a gyakorlatban bizonyítod az igazságod. Nem pedig megtagadod.
Ezért akkor is nehezen válsz meg a megszerzett tudásodtól, ha azt a tudomány, az újabb kutatások megváltoztatják, vagy, ami elég gyakran előfordul, megtagadják, ne adj Isten te magad rájössz, hogy amit tanítottak, az hazugság volt. Mert "elhivatott" csak akkor lehetsz, ha hűen képviseled a tanultakat.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy létrejött a "tudományos-fantasztikus" műfaj, amelyben úgy keveredik a tudomány a fantazmagóriával, hogy ember legyen a talpán, aki kiválogatja a lehetetlent a lehetségesekből. Hiszen az elnevezés is azt sugallja, hogy a tudomány valami fantasztikus. Már kicsi gyermekkorban összekeverednek a lehetséges dolgok a lehetetlennel. Emlékeztetőül : "Marslakócskák... "
Az a gyerek pedig, aki minden reggel beveszi a "Marslakócskák" nevezetű vitamin gyógyszert, abból a dobozból, melyen ott mosolyognak a "Marslakócskák", ha felnőtt korában olyat hall, hogy nincs is Mars bolygó abban a formában, ahogyan tanulta, igen furcsán néz a környezetére, a Világra. Pedig Mars bolygó, mint olyan, mint az általunk anyagnak mondott valamiből lévő, úgynevezett kőzet bolygó, valóban nincs. És a Világ sem olyan, amilyennek mutatják...
De a fantasztikus dolgok mint valóság jelennek meg a hétköznapi életben. Így lehet olyan híreket közölni, hogy több, mint harmincezer műhold kering körülöttünk, hogy több, mint ötszáz fényévre lakható bolygót találtak...stb.
Einstein szerint: " A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos. "
Ennek a megjegyzésének az a lényege, hogy a mondatának a második felének igazságával nem lehet vitatkozni. Valóban végtelen az emberi hülyeség. A tudósi mivoltját azonban a második mondat igazolja. Tudta, hogy a Terembúra van a fejünk felett. Ezért tényleg nem biztos a Világegyetemünk végtelensége!
És, amikor Einstein az emberi butaságról beszélt, azon emberek elméinek "termékeiről" szólt, akik soha, semmin nem gondolkodnak el, hanem minden ellenállás nélkül magukévá teszik azt, amit "szellemi termék" megjelölésével elébük raknak. Nem arra biztatta az embereket, hogy ne gondolkodjanak, hanem pont az ellenkezőjére.
Ide kívánkozik Pláton hitvallása az emberi kutakodásról: " A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet. "
Mégis minden iskola arra rendezkedett be Világunkban, hogy az általa tanított tanok vallási szinten jelenjenek meg a hétköznapi életben.
Az emberi butaság olyan szintre lett emelve, hogy aki többet tud a Világról, azt nevezik butának. Jó esetben. A rosszabb esetben "hülyének". Megfigyelhetjük, ha valaki érdeklődése odáig megy, hogy ellentmondásokat talál a Világban, illetve a velünk közölt ismeretekben, és kérdéseket tesz fel, hogy "pl.: hogy is van az, hogy egy pillangó simán repül, és nem vonzza magához a "gravitáció", addig a Föld "túloldalán" ez az erő a Föld nagy sebességű forgása ellenére - fejjel lefelé - még az óceánokat is a "földön tartja"...nos, az a személy rögtön gyanússá válik.
A leghíresebb egyetemek abban versenyeznek, hogy ki tagadja el leghihetőbben a Világunkat, hogy bizonyítsák: a Világunk nem teremtett, az Isten csak egy kitaláció, Aki csak a tudatlan ember képzeletében létezhet.
A transzcendens Világot a tudomány nem ismeri, egyetlen létsíkot, az anyagi Világot fogadja el, miközben egyre több "világi" kutató is egyre több dimenzióról, létsíkról beszél...
A tudomány a XXI. században az anyagelvűségre, a materializmusra épül. Ezzel minden egyszerű, hétköznapi dolgot meg lehet magyarázni, - anomáliák, rejtélyek, magyarázhatatlan dolgok, - nem beszélve csodákról, - a tudomány szerint nem léteznek. Ha mégis, az a vallásosság fogalmába van utalva. A materializmus keretei között, vagy alapján pedig nem teremtettek vagyunk, hanem csak lettünk.
A tudomány a XXI. században az anyagelvűségre, a materializmusra épül. Ezzel minden egyszerű, hétköznapi dolgot meg lehet magyarázni, - anomáliák, rejtélyek, magyarázhatatlan dolgok, - nem beszélve csodákról, - a tudomány szerint nem léteznek. Ha mégis, az a vallásosság fogalmába van utalva. A materializmus keretei között, vagy alapján pedig nem teremtettek vagyunk, hanem csak lettünk.
A vallásosságot mint butaságot állítják be, a Szentírást pedig mint mesekönyvet. Ezért, ha hiszel is Istenben, egy Teremtőben valamennyire, vagy titokban érdeklődnél utána, nyilvánosan legtöbbször ezt titkolod, vagy, te is butasággal illeted a vallásosságot...a magyarázatlan, magyarázhatatlan dolgok egyszerűen butaságok.
Közben nem vesszük észre, hogy az uralkodó világnézet hihetetlenebb, hihetetlenebb alapokra épül, mint a vallásosság. Miért is? Mit mond a Tudomány?
Kezdetben nem volt Semmi. Ez a Semmi kezdett besűrűsödni egy pontba, és a végén ez a Semmi már nem tudott a pontban meglenni, és felrobbant. De, akkor az a helyes, hogy volt a Semmi, hiszen besűrűsödött. De, mibe sűrűsödött? Egy pontba.
Mi a pont?
Mi a pont?
"... A pont lényegében egy helyet jelöl, amelynek kiterjedése nincs (azaz nulla dimenziós), és mérete is minden irányban nulla... "
Szóval a Semmi a Semmibe sűrűsödött, majd, a feszültséget nem tudván magába tartani, felrobbant....ezt a robbanást követően a Semmi anyag formát öltött, és óriási sebességgel terjedni kezdett. Hová? A Semmibe. Ahová azóta is rohan, miközben megalkotta azt az anyagi Világot, melyben élünk...
Most abba ne menjünk bele, hogy milyen formában létezhet a Semmi, és önjáróvá válhat e, konkrétan átalakulhat e a Semmi Valamivé, szükség van e a Valamivé váláshoz Valamire, netán Valakire?
Azt gondolom, hogy olyan, mint Semmi, nem létezik. A Semmi mindig Valaminek a tagadása. Jelen esetben egy Alkotóé, egy Teremtőé, ahogyan általában nevezzük, szólítjuk - Istennek. Hiszen ahhoz, hogy a Semmiből Valami legyen, ahhoz egy külső beavatkozás, ezáltal beavatkozó kell.
A Világunk teremtése a Semmivel, majd annak felrobbanásával van magyarázva, ahol a Semmi és a robbanás egy külső Beavatkozót, a Teremtő Istent helyettesíti. Persze azt is meg lehetne kérdezni, hogy akkor ki volt a Robbantó?
Azt sulykolja belénk a tudomány, hogy ez a csodálatos Világ, a csodálatos Élőlényeivel, benne a kis Pók-kal - és talán a legcsodálatosabb teremtményével, az Ember-rel - véletlenül, a Semmiből, egy robbanás által keletkezett.
A Tudomány tanoknak nevezi, hogy a Semmiből, egy robbanással lett Valami, egy Valaki, vagy bármi beavatkozása nélkül. Ha valami, akkor ez az emberi butaság csúcsa.
Ezek után még az is várható, hogy bejelentik: olyan aknát, robbanószerkezeteket készítettek, amely nem lerombolja az épületeket, hanem a romhalmazból teremt újakat...
Az ember egy Isten-telen, egy rohanó Világban él. Egy olyan Világban, amely állandóan rohan előre, de nem ismeretlen tájakra robog, hanem a Semmibe. Oda, ahol még soha nem volt semmi . Oda, olyan helyre, ami még soha nem létezett. Nincs egy fix pont a Világban, minden állandóan változik, hiszen rohanunk, robogunk, forgunk, keringünk. Ebből azonban semmit sem érzünk, mert ez a Semmi a Világ létrehozásakor megalkotta a Gravitációt, ami úgy ideragaszt a Földhöz bennünket, hogy ebből a nagy rohanásból, robogásból semmit nem érzékelünk.
Igaz, amit a tudomány mond? Tényleg a varázslatos gravitáció miatt érezzük a mozdulatlanságot?
Javaslom, forduljunk a mesékhez, a mondákhoz. Hátha hihetőbb, mi több, hitelesebb választ kapunk.
"...A magyar mondahagyomány emlékezetében az a tézis is fennmaradt a Sarkcsillagról, miszerint a Teremtő Jóisten ehhez a csillag csoporthoz kötötte hozzá az egész teremtett Világot, hogy a legsötétebb erők ne tudják mélybe taszítani. E mellett hitték azt, hogy ott távozik a Lélek, amolyan világok közötti átjáró formájában, kapcsolatot tudunk teremteni az Isteni forrással, legbensőbb Lényegünkkel..."
Tehát mit mond a magyar mondahagyomány? Azt, hogy a Sarkcsillag egy csillagcsoport, mely mozdulatlanul áll, amelyhez a Föld van rögzítve.
A magyar népmesében:
"...a Kisgöncöl csillagai rejtik a kacsalábon forgó palotát, melynek utolsó, legmagasabb tornya az alfa Ursae Minoris, avagy arabusul az Alrukaba, tehát a Polaris, szóval a Sarkcsillag, amely az Ég Köldöke közelében magasodik. A Sarkcsillag pediglen a Kisgöncöl rúdjának legvége. Ha pedig a palota forog, akkor akörül a torony körül forog az egész égbolt. S hát az égig érő világfa utolsó ágacskája is épp ott, a közelben rügyezik; télen is, hisz örökzöld..."
Mit mond a magyar népmese? Azt, hogy az egész égbolt a Sarkcsillag körül forog...
Mit mond a tudomány?
"...A 2 magnitúdós, fényes csillag a Sarkcsillag a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga. Azért nevezzük Sarkcsillagnak, mert az északi égi pólus közelében helyezkedik el. Valójában hármas rendszer, amelynek felbontásához már távcsövekre van szükség... A Sarkcsillag két kísérője közül a fényesebb, a Polaris B már évszázadok óta ismert. Elsőként William Herschel észlelte 1780-ban, és 18 ívmásodperces távolságával már kisebb műszerekkel is észlelhető. Sokkal közelebb kering a harmadik komponens, a Polaris Ab, amelynek létét 1929-ben spektroszkópiai úton mutatták ki, majd a Hubble űrtávcső 2006-ban közzétett felvételén a rendszer mindhárom komponense különállóan láthatóvá vált...."
A tudomány elért oda, ahol más népek - köztük a magyarok - már rég jártak. A tudománynak XIX, XX, és XXI. századi műszerekre és "valótlanságokra" volt szüksége, hogy utolérje a régi ismereteket, hogy a Sarkcsillag egy hármas rendszer. Hogy saját nagyságát erősítse, odabiggyeszti, hogy "felfedezését" megerősíti a Hubble teleszkóppal... ami a valóságban nem létezik, nem létezhet.
Ha valaki érdeklődne, hogy milyen felvételeket készitett a fenti, vagy más, az "űrben" keringő, a Világot "kutató" teleszkóp a Földről, vagy a Földünket "elhagyó", nagy távolságról is kitünő fotókat készitő "űrhajó", meglepetten fogja tapasztalni, hogy a valóságban ilyen fotó nem létezik. Csak egy "dolgozószobában, rajzasztalon készült, összemontirozott "csinálmányokat" találunk erről a gyönyörű Világról, a Földről, ahol, amelyben, amelyen élünk. Bár egyet közreadott a NASA, melyet lentebb bemutatok.
* * *
És, ha "űrteleszkóp", akkor a "kijuttatásukhoz" szükséges rakétaeszközökről néhány szót. Ez is megér egy misét...
"...A rakéta olyan jármű vagy repülőeszköz, amely a sugárhajtás elvén, az égési gázok kilövellésével a mozgatásához szükséges tolóerőt a környezettől függetlenül állítja elő. A rakétahajtóműveket is gyakran rakétaként emlegetjük...Az elv a következő: ha egy zárt tartályban nagy nyomású gáz van, amit egy nyíláson keresztül hagyunk kiáramlani, akkor a kiáramlás irányával ellentétes irányú ellenerő fogja mozgatni a tartályt. Természetesen ez az erő csekély, legalábbis ahhoz, hogy űrhajókat vagy műholdakat állítsunk vele pályára..."
Tehát a környezettől függetlenül állítja elő a tolóerőt. Nem függ a környezettől a mozgása, ezáltal a sebessége sem.
Mert ha már megalkotta a tudomány a semmi fogalmát, - ahogyan már az előzőekben említettem - akkor csinált is hozzá egy meghajtást. Olyan meghajtást, amely a semmiben működik. Amivel a semmiben tud közlekedni. Amivel bizonyítja, hogy a tudomány számára semmi sem lehetetlen. A semmi sem akadály. A semmit is le tudja győzni.
Ha Münchausen még élne, akkor valószínűleg beperelné a tudományt szabadalmi eljárás megsértése miatt. Hiszen ugyanazt a technológiát alkalmazzák, melyet Ő már régebben kitalált: saját hajánál fogva húzta ki önmagát és lovát a mocsárból. A rakéta is saját magát viszi előre a semmiben...
Persze, még ez sem a teteje a tudománynak, mert a meghajtást illetően ennél sokkal nagyobb lehetőségek is vannak. Nem kell semmiféle hajtómű, csak néhány nagyobb testalkaltú, a "szeles" ételeket kedvelő űrhajóst kiválasztani, , és meg lehet spórolni azt a két - három millió liter folyékony oxigént és hidrogént. Igaz, hogy kicsit lassúbb lesz az űrhajó, de, valamit valamiért...
Nem én írtam, én csak ide másolom! 😉
" Lehet finghajtással közlekedni az űrben?
Chris Hadfield kanadai űrhajós egy interjúban elárulta, hogy ő bizony kipróbálta az ISS-en, súlytalanságban, de túl kevésnek bizonyult a hajtóerő.
Feltételezve a távozó gáz 3 m/s sebességét és 1 gramm tömegét, a szellentés nagyjából óránként 15 centiméteres sebességre képes felgyorsítani egy átlagos tömegű űrhajóst..."
Feltételezve a távozó gáz 3 m/s sebességét és 1 gramm tömegét, a szellentés nagyjából óránként 15 centiméteres sebességre képes felgyorsítani egy átlagos tömegű űrhajóst..."
Ez is bizonyítja, hogy milyen innovatív űrhajósokat választanak ki. Ennek fontosságát már többen is megfogalmazták:
"Míg a tudás véges, addig a képzelet felöleli az egész világot, haladásra ösztökél, létrehozza az evolúciót.” - Albert Einstein Nobel-díjas német fizikus.
,
,
Hát, a képzeletben itt nincs hiány. De milyen tudomány az, amelyben ilyen ötletek merülnek fel tudományos emberektől a XXI. században? Elárulom: "Űrtudomány"! A semmi - mert ahol űr van, ott semmi sincs - tudománya! Napjainkban mégis többen hisznek az űr - a semmi - tudományában, - legalábbis egyenlőre - mint a hihetőben, a teremtett Világban, a Teremtőben. A valóságban.
Ember a semmiben...
És az ember felül a semmi tetejére. Vagy beleül a semmibe. Nem is tudom, hogyan lehet helyesen fogalmazni. A semmiben még egy székkel is tud közlekedni.
Miközben itt a Földön azt sem tudjuk, hogy hogyan repül a repülő? Hogy hogyan marad a levegőben?
Miért mondom ezt? Azért, mert néha bevallják, hogy nem értjük ezt az egész Világot.
Miért mondom ezt? Azért, mert néha bevallják, hogy nem értjük ezt az egész Világot.
"...Hiába képes már 117 éve az ember a levegőnél nehezebb repülőgépekkel is a magasba emelkedni, az ebben kulcsszerepet játszó felhajtóerőt még mindig nem vagyunk képesek egzakt módon, matematikai eszközökkel leírni. Két rivális elmélet is próbálja magyarázni az aerodinamikai felhajtóerőt, de egyiknek sem igazán sikerül, és a tudományterület kutatói között sincs róla egyetértés. Ez nem kis frusztrációt okoz némely aerodinamikával foglalkozó mérnököknek, de még inkább a fizikusoknak..."
A lényeg az, hogy ahhoz, hogy a repülőgépek felemelkedjenek, majd tartósan repüljenek a Világunkban, teljesen másfajta szárny-kiképzés kell, mint amit a kitalált "felhajtó erő" diktál.
Mert, ha az ember által meghatározott "felhajtó erő" nem emeli fel a repülőgépeket, akkor az a fogalom, hogy "felhajtó erő" - fikció.
Mert, ha az ember által meghatározott "felhajtó erő" nem emeli fel a repülőgépeket, akkor az a fogalom, hogy "felhajtó erő" - fikció.
Olyan legömbölyítéseket kell alkalmazni a repülőgépek szárnyainál, hogy azok a levegőbe emelkedjenek és maradjanak, amit a gyakorlatban kell kikísérletezni, a törvényeknek pedig teljesen ellentmondanak. Már mint az ember által mondott törvényeknek...
Tovább bonyolítja ezt az ellentmondást, hogy vannak repülőgépek, amelyek képesek fejjel lefelé is repülni, miközben a szárnyukat nem fordítják meg. Vagyis ilyenkor a legömbölyített felület lesz lefelé, aminek lefelé kellene húznia a gépet.
Hogyan magyarázta Einstein ezt a jelenséget, már mint a repülés abszurditását?
"...Einstein is foglalkozott rövid ideig a kérdéssel, és keserűen vallotta be a Die Naturwissenschaften folyóiratban közölt tanulmányában, hogy “E kérdést sűrű homály veszi körül...”
Visszatérve a rakétákhoz.
Ha létezne olyan hajtómű, mely nem röppentyűket lő a levegőbe, mint amiket a tüzijátékokhoz alkalmaznak, hanem bonyolult "rakéta testeket" emel fel és visz a messzeségekbe, annak olyan hajtóművel kellene rendelkeznie, amely azt biztosítja, hogy a rakéta test azon a kis felületen, melyen a levegő réteggel érintkezik, olyan tolóerőt fejtsen ki, hogy az megemelkedjen és pontosan az adott irányba menjen, és azt lehessen kormányozni.
Ehhez a hajtóműnek olyannak kellene lennie, hogy a kiáramló gáz minden négyzetmilliméteren azonos tolóerőt fejtsen ki. Ha több hajtómű lenne, azoknál ugyan ez érvényes hajtóművenként is, plussz összehangolva a többi hajtóművel. Mert, ha nem így történik, a rakéta azonnal bukfencezni kezd. Ilyen visszacsatolási rendszer jelenleg nem létezik...
Csak megjegyzem, hogy az az ország, melyben a lakosok a legszegényebb sorban élnek, talán ők lövik fel a legtöbb rakétát napjainkban. Fenyegetve nem csak a szomszéd országot, Dél-Koreát, hanem az egész Világot. Olyan ez, mint a néhány évvel ezelőtti Világra szóló veszély, amikor Bin Ladennel, egy afgán kecskepásztorral, - nem lebecsülve sem Bin Ladent, sem ezt a foglalkozást - fenyegették még a nagyhatalmakat is. Tőle kellett rettegnünk.
Csak megjegyzem, hogy az az ország, melyben a lakosok a legszegényebb sorban élnek, talán ők lövik fel a legtöbb rakétát napjainkban. Fenyegetve nem csak a szomszéd országot, Dél-Koreát, hanem az egész Világot. Olyan ez, mint a néhány évvel ezelőtti Világra szóló veszély, amikor Bin Ladennel, egy afgán kecskepásztorral, - nem lebecsülve sem Bin Ladent, sem ezt a foglalkozást - fenyegették még a nagyhatalmakat is. Tőle kellett rettegnünk.
* * *
Az a rakéta, melyet napjainkban néhány naponta emlegetnek az elhalasztott kilövések okán, mely után ismét a Holdat vennék célba - az Artemis 1 - közel száz méter magas, nyolc és fél méter átmérőjű, és 1587 tonna. Ez a súly megegyezik kettő darab baalbeki kőtömeg súlyával. Amit még soha, sehogyan sem tudtak megmozdítani, csak rácsodálkozni. Már mint a kövekre.
,
És ebbe tesznek még 3,78 millió liter - egymillió gallon - szuperhideg folyékony hidrogént és oxigént. Ez nem tudom pontosan, hány darab baalbeki kő súlyának felel meg, de három-négy darab biztosan kijönne belőle.
Ez a rakéta pedig nem csak felemeli a földről ezt a hatalmas súlyt, hanem fel is gyorsítja, közel negyvenezer!!! kilométeres óránkénti sebességre. Ilyen teljesítmény eléréséhez valószínűleg még a Teremtőnek is kapaszkodnia kellene. Néhány darab baalbeki követ, melyek egyenként nyolcszáz tonnásak, és idáig még megmozdítani sem sikerült őket - egyenként sem. De űrhajóként ennek a súlynak többszörösét elindítják a Hold felé...
Ehhez nincs mit hozzátenni...
Ezt a fotót mondja a NASA az egyetlen hiteles képnek a Földről. A neve: "Kék márvány".
A NASA grafikusai elismerik, bevallják, hogy photosopot használtak az elkészítéséhez. Röveden, egy hamisítvány! Olyan mozaikokból készült, amelyek annyira tetszettek a készítőnek, hogy azokat többször is elhelyezte a szerkesztett Föld-fotón.
"...A linga szanszkrítül azt jelenti „jel” vagy „megkülönböztető szimbólum”. Mint Śiva phalloszának szimbólumát a teremtő erő jeleként imádják. A linga minden śaiva templom központi termében megtalálható, mint az imádat legfőbb tárgya, de megtalálható szinte minden hindu családi oltáron is szerte Indiában..."
Ezek a ma is megjelenő égi "járművek" olyan nagy képződmények az Égen, melyeket nem lehet nem észre venni. Látványuk nem pillanatokig, hanem néha több tíz percen keresztül tartanak. Valahonnan mintha fellőnének valamit, de utána olyan alakzatokat produkálnak, mely nem egy test robbanását, hanem egy alakzat kialakulását mutatja.
Egy másik:
Sok - sok videófelvételt készítettek az átlagemberek, akiknek sikerült megfigyelni ezeket az évezredeken át megjelenő és napjainkban is mutatkozó "járműveket". Ezekből a felvételekből egy szerkesztéssel, mely videón a felvételek bemutatása előtt és után is mosolyog a bemondó riporter, bemutatnak egy olyat hírpercet, amelyben azt közlik, hogy Elon Musk fellőtt egy Space X rakétát...
De mitől van ekkora jelentősége ennek a linga mintázatnak? Miért van ott mindenütt a hindu templomokban, a hindu családoknál?
De, ha felettünk a Búra, az Ég, akkor honnan jöhetnek ezek a rejtélyes Égi járművek?
A térképszoba több, mint négyszáz évvel ezelőtt készült. Látható rajta, hogy az Antarktisz másik oldalán, - a szoba szemben lévő térképén, a térképen délre - az Üveghegyeken túl egy nagyobb földrész található, mint Észak-Amerika.
Richard E. Byrd admirális, amerikai tengerésztiszt és felfedező, aki egy expedíciót vezetett a déli sarkra, így beszélt felfedezéséről: - aki még nem hallott az expedíciójáról, annak érdemes utána olvasni -
Hivatalosan már majdnem bejelentették, hogy ez a rakéta sem fog nem, hogy elmenni a Holdra, de még felemelkedni sem a Földről.
"A NASA földi feltárási rendszerek műveleteinek igazgatója, Cliff Lanham elmagyarázta a résztvevőknek, hogy a rakétáknak lejárati idejük van, és hogy az Artemis 1 küldetés több SLS komponense közeledik a lejárati dátumukhoz.
Az egyik darab december 9-én, a másik december 14-én jár le."
Az egyik darab december 9-én, a másik december 14-én jár le."
Azt hiszem, elég világos. Lejárt a szavatossága. Olyan a XXI. századi technika, hogy mire fellőnék, el is avul. Azt mondják, nem egy olyan Hajdú márkájú automata mosógép van, amely már harminc éve működik...
Ha mégis bejelentenék, hogy fellőtték, az ugyanolyan hazug "csinálmánnyal" lesz igazolva, mint az alábbi "Földgömb".
Ezt a fotót mondja a NASA az egyetlen hiteles képnek a Földről. A neve: "Kék márvány".
A NASA grafikusai elismerik, bevallják, hogy photosopot használtak az elkészítéséhez. Röveden, egy hamisítvány! Olyan mozaikokból készült, amelyek annyira tetszettek a készítőnek, hogy azokat többször is elhelyezte a szerkesztett Föld-fotón.
* * *
E kis kitérő után visszatérve a Sarkcsillagra.
Egy tőlünk igen távoli nép a hinduk is kiemelt fontosságot tulajdonítanak a Sarkcsillagnak, amely a hétköznapi életükben is megjelenik:
"...A hagyományos hindu esküvő többnapos rítus; ennek egyik mozzanataként a fiatal pár éjszaka kimegy a csillagos ég alá és megkeresi az északi égbolton a Sarkcsillagot, hogy az ég szilárd pontja emlékeztesse őket fogadalmaik szilárdságára egész életükben..."
Véletlen hát, hogy minden nép a Sarkcsillagot az Északi égbolton keresi? Hogy a Világunk bármely részéről kutatva az Északi sark felé nézve található a Sarkcsillag?
A Sarkcsillag mozdulatlan. Ha akár a Sarkcsillag, akár a Föld mozogna, akkor a Sarkcsillag helyzete változna a Földhöz képest. Nem jelenthetnénk ki, hogy a Sarkcsillag mozdulatlan.
"A Világoszlop sajátossága, hogy alátámasztja, tartja az eget..."
Az eget, a Teremburát. Mely kifeszítve van az Égen, mely lezárja azt a Világot, amelyben élünk.
Mind a mondahagyomány, mind a népmesék, nem utolsó sorban a Szentírások alapján az Északi sarknak kitüntető szerepe van Földünk létezésében.
Világunk az Északi sark körül forog, és ez a forgás határozza meg mindennapjainkat. Nem a Föld forog, hanem a Világ körülöttünk. Ezért is mondjuk annak a személynek, aki középpontba akar kerülni, hogy:
" Nem körülötted forog a Világ !"
Bizony nem! A Föld körül forog.
Alkalmazza e a tudomány, amit a népmesék, a különböző hagyományok ránk örökítettek? Van e olyan, előfordul e, hogy a tudomány "ezt" állítja, és "azt" alkalmazza? Magyarúl: igazat mondanak e nekünk? És, ha egyszer becsap, akkor mikor mond igazat? És, ha egyszer becsap, honnan tudjam, hogy másszor nem? Ha egyszer becsap, honnan tudjam, hogy az egész tudomány, amit velünk hitetnek, nem egy kitaláció e?
Életünk meghatározó része a csillagos Égbolt. Ami ugye a tudomány szerint egy rohanó világ része, amely állandóan változik, csillagok, bolygók alakulnak benne, fekete lyukak falják a körülöttük lévő égitesteket, szupernóvák robbannak, szóval egy félelmetes katlan. Ahol van hideg is, forróság is, születés is, halál is.
Van egy rejtélyes emlékmű, mely az Egyesül Államok - Georgia állam déli szegletében található Elberton városa - egyik legtitokzatosabb, legtöbbet vitatott értékű építménye. Az emlékmű születése is misztikus. Ennél az Emlékműnél - is! - a teremtettség van igazolva. A Sarkcsillag állandósága.
Annyit tudunk, hogy 1979-ben a világ gránit fővárosának tartott Elbertonba egy titokzatos milliárdos érkezett - aki megbízást adott ennek a különleges emlékműnek az elkészítésére. Kilétét a mai napig homály fedi.
Ez az emlékmű gránitkövekből van megépítve úgy, hogy az minden földi katasztrófát túléljen. A gránitba vésett szöveg szándéka, hogy útmutatást adjon a jövő generációja, illetve az Apokalipszist túlélők számára, az Új Világ megépítéséhez és irányításához.
A hat darab gránittömből álló szoborcsoport felállításához a Georgiai Egyetem egyik csillagásza nyújtott segítséget, mert a köveknek pontosan a megadott tájolásban kellett elhelyezkedniük a Nap, a Hold és a csillagok állásához igazodva.
A középső oszlopon - a szemmagasságban lévő lyukon keresztül - állandóan a Sarkcsillagot lehet látni.
Az emlékmű fedlapján pedig van egy kis lyuk, amin a déli napsugár az év adott napját világítja meg.
Ennek az emlékműnek ezek a tulajdonságai csak "tartozékok". A jelentősége nem ebben van. Aki még nem hallott róla, feltétlenül olvasson utána. Érdekes.
De visszatérve az emlékmű csillagászati tulajdonságaira: lehet e egy forgó, mozgó, a végtelen felé, a semmibe szágúldó égitesten ilyen adatokat rögzíteni, akár évezredekre előre? A csillagászat mit igazol az emlékműhöz nyujtott segítségével? A saját elméletét, vagy a teremtettséget?
Mozdulatlansága - mint fentebb már említve volt - a mindennapi életünkben, az emberi kapcsolatainkban is a legfontosabb irányjelző.
Az indiai házaspár a házasságuk szilárdságához kéri a Teremtőt a Sarkcsillaghoz fohászkodva. Ezáltal fontossága életünkben csak egy dologhoz mérhető. Ahhoz az érzelemhez, életeszenciához, ahhoz a szubsztanciához, ami nélkül az élet nem létezhet. Ami állandó kell, hogy legyen Életünkben. Állandó kell, hogy legyen a Világban.
Az pedig a szeretet.
Világunkban ez a Sarkcsillag. Minden mozog, minden változik, kivéve a szeretetet. Minden változik, csak a szeretet kell, hogy állandó maradjon. Állandónak kell maradnia. Megszünése háborúhoz, az emberi élet deformálódásához vezethet...
"...Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött, felöltözött az Úr, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te..."
* * *
Napjainkban olyan eseményekre hívja fel a tudomány is a figyelmünket, mely látnivaló sok-sok generáció földi léte után következik csak be. Úgynevezett "nem mindennnapos" események jelzik az Égen, hogy életünkben, az emberiség életében változások, ráadásul nem kis változások fognak történni. Mint ahogyan az írott történelmünk is említ olyan eseményeket, melyek bekövetkezte előtt az Égen jelezte a Teremtő, hogy eddigi megszokott életünk megváltozik, új irányt fog venni. Mert ezek az égi események nem csak látványosságok, nem csak mint érdekességek mutatkoznak meg. A sorsunkat is mutatják.
"2022. Június végén ritka bolygóegyüttállást lehet majd megfigyelni. Ezer éve nem történt hasonló, és aki lemarad, bánhatja: 2492-ben jön a következő.
2022. Június 17-28. között a Naprendszer összes bolygója látható lesz a hajnali égbolton egymás után sorakozva. A ritka együttállásra legutóbb több mint ezer éve került sor." -
Tették közzé a napi híradások.
De már a 2020-as év őszén sokan hivatkoztak a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállására, mely "látványosságok" ritkán adódnak az emberiség történelmében,és amely "együttállás" állítólag Jézus születésénél "jeleskedett" az Égbolton.
" Napokon belül ezer éve nem látott égi csoda következik. Legközelebb 2492. áprilisában lesz ilyen."
Az, hogy ezeket az együttállásokat korunk egyik legalapvetőbb tudománya, a csillagászat is tényként előre közli másodpercnyi pontossággal, a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a Világunk tervezett, a Csillagok "járása" az Égen előre kiszámítható, meghatározott. És nem a Semmibe rohannak, csak úgy a Véletlen által vezérelve az Ősrobbanáskor kapott sebességgel. Amely sebesség a tudomány szerint - a maga által felállított törvények ellenére még állandóan gyorsúl is. Ha úgy lenne, akkor nem lenne kiszámítható az "útjuk" több ezer éves időintervallumokban. Bár még erre is próbálnak valamilyen magyarázatot adni. Pedig, ha magyarázatot tudnak adni, ha valamely módon ki tudják számítani előre a csillagok járásának növekvő sebességét, ezáltal meghatározni a jövőben elfoglalt helyét az Égbolton, az megint csak a teremtettséget igazolja, és nem azt a káoszt, ami egy robbanás által keletkezik.
Arról az összefüggésekről nem is beszélve, melyek a csillagok állása és a sorsunk, életünk között jelen van.
Mikor jön el az az idő, hogy egy ilyen egyértelmű, és még az általános iskolát el sem végzett ember számára is azonnal megérthető TÉNY után bejelentik, hogy: emberek, idáig mindig hazudtunk, a tudomány minden vonatkozásában! Mert a Világunk bizony nem a véletlenek játéka, a létünk nem egy esetleges, nem véletlenszerű, hanem TEREMTETTEK vagyunk! Okkal születünk, okkal kell élnünk, tetteink, ha jó, ha rossz, nem maradnak következmény nélkül! Az összes többi csak kitaláció, és hazugság! A fejünk felett nem az Űr van, hanem valami egészen más!
Mikor jön el az az idő, hogy egy ilyen egyértelmű, és még az általános iskolát el sem végzett ember számára is azonnal megérthető TÉNY után bejelentik, hogy: emberek, idáig mindig hazudtunk, a tudomány minden vonatkozásában! Mert a Világunk bizony nem a véletlenek játéka, a létünk nem egy esetleges, nem véletlenszerű, hanem TEREMTETTEK vagyunk! Okkal születünk, okkal kell élnünk, tetteink, ha jó, ha rossz, nem maradnak következmény nélkül! Az összes többi csak kitaláció, és hazugság! A fejünk felett nem az Űr van, hanem valami egészen más!
Hiszen nem lehetne az asztrológia tudománya már sokezer éve az egyik legmeghatározóbb tudomány, ha nem lenne igaz a teremtett Világ, hanem egy véletlen, semmit nem jelentő, nem egy külső Valaki, vagy Valakik által eldöntött esemény eredménye lennénk?
A tudomány mindezek ellenére tagadja azt is, hogy felettünk a Terembúra, az Ég van. Pedig mindennapjainkhoz hozzátartozik az Ég zengés, Ég dörgés. Tehát benne van a nevében a Terembúra: Ég zengés, Ég dörgés.
Lehetne e a Terembura nélkül Ég zengés, Ég dörgés? Ha nem lenne egy membrán, a Terembura, amely hallható hanggá váltzoztatja a villámlások okozta levegő mozgást, nem lenne Ég zengés. Egyszerűen a "rohanó" forró levegő távozna az űrbe, - a semmibe - különösebb hangok nélkül. A hangot ezen rohanó levegő nyalábok Teremburához való ütközése hozhatja létre.
Persze azt sem tudjuk, hogy mi a villámlás, mi, vagy mik a kiváltó okai, milyen szerepe van a földi Életben. Azt mondják az általános iskolában, hogy a hideg levegő találkozik a meleg levegővel. Gondolom, véletlenszerűen. Viszont, ahol kialakulnak a villámok, ott már nem csak a madár, de felhő sem jár. A wikipédia ezt irja a mezoszféráról, ahol a villámok "kialakulnak":
"...a felszíntől számítva 50-80/85 km-ig terjedő levegőréteg ahol a hőmérséklet −120 °C-ig süllyed..."
Ha viccesen akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy a nagy hidegben keletkezik a nagy meleg...
De, hogy mégis valami konkrétumot tudjunk meg a villámlásról, olvassuk el egy szakirányú kutató megállapítását:
“....Mindazonáltal a mai napig nem értjük túl jól a villámokat. Egy filmre vett villámcsapás lassított felvételének analitikája világosan megmutatja, hogy a kisülés lépésről lépésre halad előre. Időnként rövid szünetet tart, mielőtt továbbhaladna” - mondta el Dr. Alejandro Luque, a spanyolországi Granadában található Andalúzia Asztrofizikai Intézet kutatója. Ennek magyarázatára még csak konszenzusosan elfogadott elméleteink sincsenek, csupán néhány tanulmány....."
De akkor hogyan mehetnénk keresztül ezeken az ismeretlen légkörökön rakétákkal, emberekkel, ha még azt sem tudjuk - körvonalaiban sem - hogy ott mik és hogyan történnek?
Félreértés ne essék!!! Megint nem a Tudomány "ledegradálásáról" van szó. Hiszen azért senkit nem lehet felelőssé tenni, ha valamit nem tud, valamit nem ért. A "megértésért", a tudásért kell folytatni a kutatásokat, hiszen a Világunkat csak akkor érthetjük meg - ha egyáltalán valamennyire lehetséges.
A probléma abban van, mikor úgy viselkedünk, hogy mi már mindent tudunk.
Nekünk - az általunk kitalált Naprendszer már olyan, hogy - csak akarat kérdése, hogy melyik bolygóra szálljunk, vagy melyik égitestet "terraformáljuk" arra az eshetőségre számítva, hogy ha kinőjjük a Földet, és már nem férünk el rajta, vagy a klima megváltozik - mert ezzel azt is mondom, hogy az embernek semmi különösebb köze a Földhöz, hiszen, ha úgy akarom, bármikor tovább állhatok egy másik "bolygóra", itt hagyva csapot - papot, és én teremtek egy új "Földet"! Átveszem Isten, a Teremtő szerepét...
És, ezzel a gőggel, gőgös viselkedéssel azt is megakadályozom, hogy közelebb kerüljek a Világhoz, hogy valamit meg tudjak az Élet értelméről, arról, hogy mik is vagyunk valójában. Ezzel csak sötétséget tudunk okozni saját magunknak. Magunkat visszük be egy olyan zsákutcába, ahol egy hazug Világ képe alakul ki, ahol a legfontosabb kérdések megválaszolása helyett csak hazugságokat hirdetünk.
A magunk teremtette Sötétségben még azokat az elemi jelenségeket sem vesszük észre, melyek az orrunk előtt vannak...
Ha a vélt Naprendszerben van kilenc, vagy tíz bolygó, akkor hogyan van az, hogy a Nap csak nekünk világít, nekünk süt? Mert, ha úgy van, hogy a Nap a Naprendszer "közepe", amely körül a bolygók keringenek, és ugye nincs, aki kapcsolgassa, tehát állandóan süt, akkor éjjel is napfényesnek kellene lenni az Égboltnak, és a csillagokat nem igen láthatnánk. De fura módon éjszaka "eltűnik" a Világűrben" a Nap fénye, és csak a Csillagok világítanak. Ha egy szobában ég a villany, akkor mindegy, hogy egy széken ülsz háttal, bizonyos távolságra a lámpától, attól még minden irányba fényt látok, nem sötétül el a szoba csak azért, mert háttal ülök a világító testnek...
De a Nap csak nekünk világít! Mert bármily furcsának is tűnik a mai ember számára, a Föld a Világ közepe. És a Nap csak a miénk. Nekünk lett teremtve. Hogy élhessünk, itt a Földön.
"...Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre..."
Nem az "Űr" van fölöttünk, hanem a Terembura. Ott vannak a Bolygók, a Csillagok, melyek meghatározzák, vagy mutatják életünket. És, valószínűleg a Terembura fölött, valahol kivül, de valószínűleg az a jó kifejezés, hogy valahol máshol vannak a Teremtő Isteneink. Amely helyet ugyanúgy nem tudunk megfogalmazni, mint, azt, hogy : "Mi az Élet", "Mi a Világ?" A mi tudásunk és képzelőerőnk kevés ahhoz, hogy megfogalmazzuk, Ki az a Teremtő és hol van, akikhez rögtön fordulunk a mindennapokban, ha bajban vagyunk?
Az átlagember számára a Terembura az Ég. Az az Ég, amely nekünk a Mindenható. Ahhoz fohászkodunk, amikor valami fontosat szeretnénk elérni. Ha azt szeretnénk, hogy akitől elköszönünk, az a személy ép és egészséges maradjon, azt kívánjuk: "Az Ég legyen Veled!". Ha jót akarunk Valakinek, ne legyenek problémái, ha a legjobbat akarjuk kivánni: "Az Ég áldjon!"
"...Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot Ég-nek nevezte.."
Ha valami komoly veszély fenyeget bennünket, amikor nagy bajba kerülünk, ha úgy érezzük, hogy végképp magunkra maradtunk, amikor azt hisszük, hogy Ég a Földdel össze szakadt, kihez fordulunk, kinek kiabálunk?
A Teremtőhöz. Ami belénk rögzült a sok ezer év alatt, az Ég-hez. Aki, vagy Akik a Teremburán kívül vannak.
Ha már nincs más segítség egy bajban, az Ég-hez fordulunk: " SEGÍTS ÉG ! "
"...Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!..."
De, hogy az Ég, a Terembúra nem fantazmagória, hanem az "Űrhajózás" kora előtt még a tudomány számára is létező volt, egy irásos megerősités a sok tudományos ismeretek egyik összefoglalójából:
"...Az 1958-as Encyclopedia Americana említi a lapos Föld feletti kupolát, az Antarktisz felett.
Ugyan ebben az évben született meg az Antarctica Treaty, ami megtiltja a szabad beutazást a 60. déli szélességi fok alatt..."
"1956-ban amerikai katonai repülőgépek bizonyították, hogy a déli 80. szélességi fok (keleti hosszúság 90) felett 13000 láb ( ~4000 mèter) magasságban kupola fedi le a Földet."
Ugyan ebben az évben született meg az Antarctica Treaty, ami megtiltja a szabad beutazást a 60. déli szélességi fok alatt..."
"1956-ban amerikai katonai repülőgépek bizonyították, hogy a déli 80. szélességi fok (keleti hosszúság 90) felett 13000 láb ( ~4000 mèter) magasságban kupola fedi le a Földet."
Azt pedig nem jelentették be, hogy pardon, nincs Terembúra, rossz hírt közöltünk önökkel, mert a "mindenféle szférákon", - a mínusz 50 és plusz 1500 fokos rétegeken keresztül - mégis csak ki tudtunk menni a Földünk vonzás körzetéből is, és elindúltunk a Naprendszerünk határához.
A hazugság határtalan.
A materializmus a Világot olyan egyszerünek írja le, mintha annak megértéséhez elég lenne az általános iskola néhány osztálya az alsó tagozatból. Hazugságaival olyanná tette Világunkat, hogy nincs olyan jelenség, amely ne lenne azonnal magyarázható valamely alapvető "tézissel", melyeket az említett alsó tagozatos osztályok valamelyikében öntöttek a fejedbe. Miközben ha figyelünk, rájövünk, hogy a bevezetőben említett "kis pókon" kivül is minden egy csoda a Világunkban.
A minap láttam egy rövid kis videót egy olyan jelenetről, amikor egy erdőt átszelő országúton dübörög át egy hatalmas elefánt csorda. Míg ez a vonulás tartott, az autók természetesen megálltak, időt biztosítva az átvonulásnak. Az utólsó elefánt a csordában, - mely alkatánál, termeténél fogva a legidősebb lehetett - a betonútról lelépve egy pillanatra megállt, a kocsik felé fordúlt, és ormányát felemelve, intett egyet az emberek felé.
Megköszönve, hogy népes családját átengedték az országúton. Hihetetlen!
Megköszönve, hogy népes családját átengedték az országúton. Hihetetlen!
Mondhatjuk, hogy nem az értelemre épül a Világ?
* * *
Minden írásnak van valamilyen célja. Persze az az igaz, ha úgy fogalmazok, hogy valami kiváltó oka.
Több furcsa dologgal találkoztam már, illetve több furcsa eseményt tapasztaltam meg. Ami mindennel magyarázható, csak azokkal a dolgokkal nem, melyeket a különböző oktatási intézményekben tanítanak. Az egyik ilyen jelenség az UFÓ jelenség.
Több furcsa dologgal találkoztam már, illetve több furcsa eseményt tapasztaltam meg. Ami mindennel magyarázható, csak azokkal a dolgokkal nem, melyeket a különböző oktatási intézményekben tanítanak. Az egyik ilyen jelenség az UFÓ jelenség.
Melyet ugyan nem szoktunk csodának nevezni, mégis egy misztikum lebegi körül. Ezek gyakran kerülnek szinte csak kizárólag a "bulvár" hírek oldalaira. A XXI. század tudománya ugyanis nem engedheti meg magának, hogy ismeretlen eseményekkel foglalkozzon, ismeretlen jelenségekről tegyen említést. Főleg, ha nem is akarja, hogy az átlagember megerősítést kapjon abban, hogy nem valótlanságot látott, nem az érzékszervei zavarodtak meg valamilyen tudatmódosító szer hatására. Hiszen itt valós jelenségekről van szó, olyan jelenségekről, melyek vizsgálata talán közelebb vihetne bennünket ahhoz, hogy milyen is a Világunk?
Ezt tudja a tudomány is, hiszen ha akarná, ha igaz lenne amit tanítanak, amit sulykolnak belénk óvodás kortól kezdve, a legegyszerűbb lenne a darvinizmus, a teremtettség nélküli, véletlenszerűen kialakult Világ bizonyítása. Szinte minden nap jelenik meg valamilyen hír a "világűrben" történő eseményekről, legyen az egy több ezer fényévre felfedezett lakható bolygó felfedezése, egy "űrséta" megtörténte, vagy egy nagy darab kő "eltérítése", nehogy az valakinek a fejére essen itt lent a földön...
Az "égi jelenség" fogalom szinte az emberiséggel egyidős.
A legkorábbi időszakokból is tudósítanak bennünket képek, rajzok, írásos feljegyzések formájában. A fáraók idejéből származó leírásokból, a Szent iratok közléseiből olyan események jutnak tudomásunkra, melyek nem a mi Világunkból való történésekre, "kapcsolatokra" utalnak. De az észlelésüket megtapasztalt személyekben is legtöbbször egy idegen Világra, vagy Istenségre utaló jelenség élményeként maradt meg. És ezek az jelenségek azóta is folytatódnak.
A bibliai időkből a legrészletesebb leírást Ezékiel próféta hagyta ránk, mely az Ótestamentumban található.
"...Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Négy élőlény alakja volt ott.
...Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt...A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon.
...Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt...A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon.
Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.
Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!..."
Ez az egyetlen mondat sok mindent elárúl. Olyan hangon és olyan nyelven szólalt meg a "járműben" utazó "ember alak", melyet Ezékiel próféta megértett. Hiszen az emberi alak emberi nyelven szólt, ezért feltételezhetjük, hogy emberi körülmények lehettek, lehetnek a "lakhelyei".
Krisztus születését, életét, és szörnyű halálát sokféle formában megörökítették. Születéséről, haláláról is különös eseményeket tárnak elénk. A születése idejében történt Égi eseményről, a fényes csillag megjelenéséről, mely a Három királyoknak jelezte az útirányt valószínűleg mindenki hallott.
Johannes Kepler szerint a betlehemi csillag történetének a forrása a Jupiter és a Szaturnusz együttállása lehetett.
Kepler számításainál csupán annyi hiba van, hogy az együttállás a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknál hat évvel korábban történt Jézus születésénél.
Azon kívül az evangéliumokban az van leírva, hogy a csillag megállt Betlehem felett.
"...Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek..."
Ez a megállás pedig valamiféle járművet feltételez. Valószínűleg arról a jármüről jöttek a mennyei seregek is az angyallal, angyalokkal:
"...És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat...."
Érdemben Jézus életéről részletesen a négy apostol számol be az Újszövetség négy Evangéliumában.
A keresztre feszítéséről, szörnyű haláláról festményeken is beszámolnak, amelyeken ugyanolyan érthetetlen dolgok, a mai tudomány által nem létezőnek tartott "valamik" - járművek - is jelen vannak, mely furcsa járművek más középkori festményeken is láthatók.
Égi járművek, melyekben szintén, az Ezékiel próféta által említett földön kívüli, vagy földön túli emberalakok az utasok.
Igazak lehetnek ezeken a festményeken, megjelenő "Égi járművek", vagy esetleg egy nagyon furcsa, az emberi képzelet egy nagyon megmagyarázhatatlan játéka nyomán kerültek a festők vásznára? Csupán az akkori "esti mesék" terméke lenne az a sok sok különleges, a mai magyarázatok által a mesék kategóriájába sorolt momentum, amelyek ezeken az érdekes festményeken láthatók? Vagy ezek a mesék is ugyan azt a feladatot töltik be, hogy információt adjanak az utókornak? Vagy csak a vallás, vallások egy "mellékterméke"?
Hogy a mese kategóriát ki lehet hagyni a feltételezések sorából, azt azok a jelenségek bizonyítják, amelyek azóta is rendszeresen megjelennek a Terembúrán, az Égen. A levegőben.
A sok közül kettő azokból a járművekből, melyeket a középkorban is megörökítettek, amelyek igen fontos események idején jelentek meg, és komoly változásokat idéztek elő megjelenésükkel az eseményekben.
A képeken keresztes lovagokat mutatnak be egy 12. századi kéziratban, akik olyan égi jelenségekkel kerültek kapcsolatba, melyek hasonlóak a Jézus keresztrefeszítésénél megjelent járművekhez.
Az "Annales Laurissenses" -ben vannak megörökítve a fenti "járművek" melyek 776-ban, a franciaországi Sigiburg várának ostroma során avatkoztak be egy harci cselekménybe.
A szászok ostromolták és körülvették a francia csapatokat. A harcok közepette hirtelen jónéhány lángoló pajzs jelent meg a templom tetejénél. A szászok számára úgy tűnt, hogy a franciákat védik ezek a tárgyak és a szászok elmenekültek.
Ha megnézzük az első képet, hogy hogyan viszonyultak ezekhez az égi járművekhez a földi halandók, akkor láthatjuk, hogy a "lovag" letérdel a jelenség előtt. Térdelni pedig csak a Teremtő, Teremtők előtt, az Isten, vagy Istenek előtt szoktunk...
De mi van ezekkel a Teremtőkkel, ismeretlen Idegenekkel napjainkban? Miért nem láthatjuk, ha esetleg látjuk, akkor mit mondanak, hogy mit látunk?
* * *
Most próbáljuk meg az Égi eseményeket összefüggéseiben nézni, egy kicsit tovább gondolva azokat a dolgokat, melyeket minden nap ránk zúdítanak.
A 2020-as évben a nagy Bolygók együttállása, és a vírus járvány tombolása mellett történtek még egyéb érdekes események is a Világunkban. Tömegesen jelentek meg UFÓ-knak mondott jelenségek az égen. Ezekből a látványosságokból hazánk sem maradt ki. Ezek azért is voltak olyan szembetűnőek, mert a repülőgépek, melyek a már előbb említett vírus-járvány miatt ki lettek "tiltva" a légtérből, nem csapták be olyan gyakran az Égre tekintő embereket mozgó fényeikkel.
Nem egyszer volt olyan eset, hogy több tíz, vagy közel száz "mozgó járműt" lehetett egyidőben megfigyelni az Égbolton.
"...Szerdán kora este érdekes jelenséget figyelhettek meg hazánk felett, akik az égre tekintettek - írja az Időkép. 18 óra előtt pár perccel – akik észak-északnyugat felé kémlelték az eget" – egymást szorosan követő fénypontokat láthattak, mintha egy fényfüzér, vagy egy sűrű ledszalag haladt volna az égbolton
Szó sincs semmilyen azonosítatlan repülő tárgyakról, ugyanis a Starlink-G4-6 magyar idő szerint szerda hajnali 3 óra 2 perckor Floridában fellőtt műholdjai haladtak át az égen Magyarország felett – tájékoztatott a portál.
A 49 most fellőtt példánnyal együtt immár 2000-nél is több ilyen eszközt küldött földkörüli pályára a SpaceX..."
Jelentkezett hát a "mozgó égi járműveknek" a "tulajdonosa" :
Ki más, mint Elon Musk. Közölte, hogy ő "lődözi" hatvanasával a műholdjait az internet által ellátatlan vidékek megsegítésére.
Rögtön fel is kerültek a "műholdjait" bemutató videói a netre. Úgyhogy, ha valaki több mozgó valamit lát az Égen, akkor tudnia kell, hogy az említett "űrkutató" járműveit látja munka közben. Az úgynevezett "Starlink"-műholdakat. Az alábbi videó a Magyarországról is látható "űrflotta" vonulását mutatja be, melyet Elon Musk a sajátjának mond:
Azt viszont nem közölte, hogy a Világunk mely része az, ahol ezt a kitüntető lehetőséget az ott lakók ki is tudják használni. Mert hiába a több tízezer műhold odafenn az Égen, az internetes kommunikációért még elég sok helyen "lufikat", - ballonokat - kell eregetni.
Kutakodjunk egy kicsit, hogy valóban Elon Musk műholdjai kerülhettek e az égre, a sok sok éjszakai rácsodálkozó szemtanú által látottakra?
"...Több tízezer ember számára biztosít net-szolgáltatást Kenyában a Google ballonos cége, a Loon, a szolgáltatást több hónapnyi előkészület előzte meg. Az elmúlt időszakban a Loon 35 ballont eresztett a sztratoszférába, ezzel körülbelül egy 80 ezer négyzetkilométeres területen vált elérhetővé az internet. Bár a léggömbös internettel már 2011 óta kísérleteznek, az eredetileg Google X-projektként induló kezdeményezés csak most jutott el odáig, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhessen, eddig csak vészhelyzetek idején alkalmazták. A szolgáltatást a Loon a Telkom Kenyával közösen kínálja a lakosságnak, ez a cég Afrika harmadik legnagyobb szolgáltatója. Ha sikeresnek bizonyul, a cég tovább terjeszkedne Afrikában, ahol nagy szükség is lenne az olcsó internetre: 2019-ben mindössze a kontinens 28 százalékának volt netkapcsolata, ott pedig, ahol egyáltalán hozzáférhető az internet, a lakosság nagy részének túl drága a szolgáltatás..."
Azt a kérdést, hogy egy akkora kontinens, mint Afrika, ahol az internet elérés a legelmaradottabb, és ez a földrész miért nem részesül Elon Musk "csoda műholdjai" - vagy esetleg más műholdak - szolgáltatásaiból távlatilag sem, ki lehet találni.
Elon Musk hazugságainál nem az internet biztosítása, hanem az UFÓ-k eltagadása a lényeg. Itt is azt akarják nekünk bizonyítani, hogy Isten nincs, hiszen csak a gazdagság a feltétele annak, hogy a Világ összes csodáját megteremtsd.
Egy magyar szakember így okosít bennünket:
„Hazánkban is egyre népszerűbb a műholdas internetszolgáltatás, de még az előfizetők közül is kevesen tudják, hogy több ezer kilométernyire, az afrikai Gabon partjai felett található, KA-SAT nevű műholdon keresztül tudnak internetezni. Ez az eszköz a Földdel azonos sebességgel forog, így mi úgy látjuk, mintha egy helyben lebegne. Ha nem így lenne, akkor a tányérantennákat nem lenne elég egyszer beállítani, hanem folyamatosan forogniuk kellene a műhold pályáját követve, hogy az internetkapcsolat ne szakadjon meg..."
Akkor hogy van az, hogy ezek a Starling műholdak keletről nyugatra, északról délre, vagy mindenféle irányban "közlekednek"? Nem igazolva a "szakember" magyarázatát, hogy az internetes műholdaknak egy helyben kell lebegniük!
Közben megjelent egy híradás, hogy hazánkban is igénybe lehet venni Elon Musk műholdjainak internetszolgáltatásait. Hogy erre mi szükség lenne hazánkban, ahol több internet szolgáltató is van, azt nem közlik.
Ha lennének műholdak, abban a formában, ahogyan Elon Musk "szélnek ereszti" őket, azok nem felelnének meg a tudomány által támasztott "követelményeknek". Akkor sem lehetne segítségükkel internetezni. Hiszen a magyar szakember nyilatkozta, hogy a műholdaknak, melyek az internet használatát kell, hogy biztosítsák, egy helyben kell lennie. Sebességének meg kell egyeznie a Föld forgásával.
Arról nem is beszélve, hogy, ha a KA-SAT nevű "műhold" pont az afrikai Gabon partjai felett "lebeg", akkor miért nincs Afrikában internet? Miért kell hozzá lufikat - ballonokat - eregetni? Miért Európát részesítik előnyben, mikor ott lebeg Afrika fölött?
Az a hír pedig, hogy elő lehet fizetni az Elon Musk "műholdjai" által biztosított "égi" internetre, azt igazolja, hogy eddig, sokak vélekedése és a köztudatban meglévő hit ellenére sem voltak műholdak által közvetített internetes adások.
Az Ég-ből nem jönnek az ember által közvetített jelenségek. Sem internet, sem rádió, vagy tv adások, sem Gps. Semmi. Mert az Ég közelébe ember nem teheti a "lábát".
A fenti videóban látott, megörökített jelenségek Elon Musk általi "kisajátítása" nem csak az ismeretlen "járművek" eltagadását jelenti, hanem egyúttal egy olyan képességet is magáévá hazudik az ember, hogy mi már úgy, és akkor rakunk fel tárgyakat az Égre, ahogyan és amikor csak akarunk. És ez a hétköznapi emberben is erősíti azt a tudatot, hogy a Világunk egyszerű, az ember számára pedig semmi sem lehetetlen.
Pedig Itt a Földön, ha csak egy alacsonyabb domb van néhány száz méteres távolságon belül, akkor már nem lehet telefonálni, mert nincs térerő, az ember még megszólalni sem tud...
* * *
Térjünk vissza a középkori "Lovaghoz". Nézhetünk e úgy az Égre mint Ő, láthatunk e olyan "járművet" mint Ő?
Láthatunk, hiszen ezen járművek látogatásai, csodálatot, riadalmat, megdöbbenést, elképedést kiváltó megjelenései nem szüntek meg napjainkban sem. Sokféle módon és alakban jelennek meg.
Van, amikor spirál alakban jelennek meg, - " norvég spirál" - van, amikor egy hosszú csóva alakban, amelyben valamiféle "szem" is mutatkozik, amely talán a "jármű" fontos része lehet. Ezt támasztja alá az a sok-sok hasonló alakzat, melyet sok kúltúra tett magáévá, és alkalmazza azt sokféle építményeiben, vallásgyakorlásához emelt szentélyeiben.
Ez utóbbi alakzatot - mikor hosszú csóvában egy szem szerű jel mutatkozik - úgy nevezik, hogy linga.
Ez utóbbi alakzatot - mikor hosszú csóvában egy szem szerű jel mutatkozik - úgy nevezik, hogy linga.
Ez jelent meg Californiában 2017. december 09.-én.
"...A linga szanszkrítül azt jelenti „jel” vagy „megkülönböztető szimbólum”. Mint Śiva phalloszának szimbólumát a teremtő erő jeleként imádják. A linga minden śaiva templom központi termében megtalálható, mint az imádat legfőbb tárgya, de megtalálható szinte minden hindu családi oltáron is szerte Indiában..."
A két kép között több ezer év van.
Ezek a ma is megjelenő égi "járművek" olyan nagy képződmények az Égen, melyeket nem lehet nem észre venni. Látványuk nem pillanatokig, hanem néha több tíz percen keresztül tartanak. Valahonnan mintha fellőnének valamit, de utána olyan alakzatokat produkálnak, mely nem egy test robbanását, hanem egy alakzat kialakulását mutatja.
Egyik észlelő, aki személyesen is látta, ezt írta:
" Soha nem fogom elfelejteni, hogyan nézett ki az égen. Elképesztő volt látni..."
Egy másik:
"Láttam valamit itt Dél-Louisianában 2019 májusában. Az objektum kelet felé mozgott, vízszintesen a legtermészetellenesebb sebességgel. Csillag színe volt, de nem csillogott, olyan farokkal, mint egy üstökösé. Ez volt a legszebb égi tárgy, amit valaha láttam."
Erről az UFÓ alakról közel ezer évet ölel fel az alábbi képösszeállítás. De, ha őszinték akarunk lenni, akkor az a hitelesebb, ha azt mondjuk, hogy több, mint kétezer évet. Hiszen az 1350-es évben készült freskón a Jézus keresztrefeszítésekor látott "jármű" van megjelenítve.
Sok - sok videófelvételt készítettek az átlagemberek, akiknek sikerült megfigyelni ezeket az évezredeken át megjelenő és napjainkban is mutatkozó "járműveket". Ezekből a felvételekből egy szerkesztéssel, mely videón a felvételek bemutatása előtt és után is mosolyog a bemondó riporter, bemutatnak egy olyat hírpercet, amelyben azt közlik, hogy Elon Musk fellőtt egy Space X rakétát...
Elősször is: ha a földről sikerülne egy ilyen rakétát fellőni, akkor valószínűleg a riporter is döbbent arccal nézné a saját tv műsorát. Döbbenten, mert ő sem hinné el, hogy az ember milyen történéseket tud feltenni az égre. Hiszen ezek e jelenségek, messianisztikus történéseknek tünnek nem csak azoknak, akik "helyszineken" látják, hanem azoknak is, akik csak videókról szemlélhetik meg. A riporter mosolygása viszont ezért inkább azt jelentheti, hogy kinevet bennünket. Másodszor: Elon Musk és a műholdjai már évezredekkel ezelőtt is léteztek?
De mitől van ekkora jelentősége ennek a linga mintázatnak? Miért van ott mindenütt a hindu templomokban, a hindu családoknál?
Van egy szobor Braziliában, amely ezen rejtélyes jármű mintázatának talapzatán nyugszik. Jézus szobrát egy linga alakzatú területen felállítva mutatják be a Világnak. A terület azt az alakzatot mintázza, mely alakú járművön az Istenek közlekedhetnek. Amely jármű a későbbi korokban is az emberekben az Isteneket személyesítette meg, tudatosította bennük.
A Megváltó szobra Rio de Janeiróban, a 700 méter magas Tijuca Erdei Nemzeti Parkban emelkedő Corcovado-gránit hegyen áll:
Az emlékmű hatalmas munkával jött létre, megépítése öt évet vett igénybe. 1981. október 12-én II. János Pál pápa is jelen volt a szobor 50. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Ő pedig nem adta sem nevét, sem magát holmi látványosságokhoz, ceremóniákhoz. Ha részt vett egy rendezvényen, annak mindig komoly üzenete volt. Feltételezésem szerint ez esetben is egyfajta hitelességet és bizonyságot igazol.
Ez a szobor - a Megváltó szobra - együtt mutatja Jézust a linga alakzattal. És Jézus a linga alakzatban ott van elhelyezve, ahol ennek az alakzatnak a "szeme" szokott látszani.
* * *
De, ha felettünk a Búra, az Ég, akkor honnan jöhetnek ezek a rejtélyes Égi járművek?
Azt tudjuk, hogy az ókori India ismerte a repülőgépek, repülő szerkezetek titkát. Amelyek hasonlóak voltak, vagy megegyeztek más Világok repülő szerkezeteivel. Szándékosan nem írok űrhajókat, mert az "űrhajó" elnevezést a mai ember találta ki. Pedig nincs űr.
A Bibliában, az Ószövetségben is konkrétumok vannak a "Fentről", a levegőből - de talán az a legpontosabb megfogalmazás, hogy a “valahonnan” - jött járműről? Az Istentől?, Istenektől?, Isten "megbízottjától?".
A Bibliában, az Ószövetségben is konkrétumok vannak a "Fentről", a levegőből - de talán az a legpontosabb megfogalmazás, hogy a “valahonnan” - jött járműről? Az Istentől?, Istenektől?, Isten "megbízottjától?".
Ezért, a teremtettségünkből, a teremtett Világunkból, a teremtett Földünkből kiindulva próbáljuk meg a magunk, a mi Világunk "környezetében keresni eredetüket, "lakóhelyüket".
Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál is - legalább is annak megpróbálásánál -kikerülhetetlen a szentírások, a régi idők legendáinak, és a meséknek a tanulmányozása.
Sok - sok rejtélyes esetről van szó az említett irodalmakban föld alatti, víz alatti, az Ég-ben lévő, vagy éppen az Üveghegyen túli világokról.
* * *
A materializmus szerint - melynek alapját Georges Lemaître belga pap dolgozta ki az „ősatom” felrobbanásának magyarázatával - egy robbantott világban élünk. /Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az "atom" létezése is csak a tudományos elmélet megfogalmazásában létezik, a valóságban még nem igazolták létét. Már mint az atommagnak. Akinek kedve van, ezen az úton érdekes "felfedezéseket" tehet.../
Erre a badarságra - az ősrobbanásra - építette elméletét Darwin, aki azt találta ki, hogy mivel az élettelen anyag nem tudott önmagában meglenni, addig fortyogott az iszonyatos forróságban, míg megteremtette az első élő sejteket, majd a fokozatos, állandóan többre vágyás után jöttek az újabb és újabb, állandóan bonyolultabb szervezettel rendelkező élőlények, a végén pedig a majomból, önmagából kifordúlva, megjelent az ember...
Ezekhez az elméletekhez rajzolták meg nekünk azt a Földet, melyet már az általános iskola első osztályaiban elénk tárnak. Lerajzolva a földrészeket, a hatalmas óceánokkal, egy labdára téve. Mert azt mondják, a Földünk egy labda, mint minden égitest amit a fejünk felett is látunk az égbolton, akik mind forognak őrült sebességgel. Miközben mi csak akkor látunk mozgást itt a földön, ha a szellő vagy szél arrébb tessékel valamit, vagy a folyók hömpölyögnek mindennapos útjaikon. Ők még csak azt sem veszik figyelembe, hogy a rajzolt Földgömbön felfelé, vagy lefelé kell, hogy folyjanak, ahogyan teszi ezt a Nílus is. Felfelé folyik a labdán.
Fennt pedig azt látjuk, hogy állandóan ismétlődnek a csillagok útjai - ezer évekre visszamenően. És a régi térképek mindegyike egy sík Földet ábrázol, valamennyi hajózási térképen toronyiránt indúltak el, ha valamely távoli helyet célbavettek.
* * *
Ha sík Földről beszélünk, a Világ széléről is beszélünk. Hiszen sik Földön lenni kell Világ végének, ami gömb Földön nem lehetséges. Már, hogy vége legyen. Hiszen a gömb körbe jár, mint amikor a kígyó a farkába harap. De akkor hol a Világ vége? Amiről Krisztus is beszél:
" „De hatalmat kaptok, amikor a Szentlélek jön rátok; és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld határáig is. "
Hiszen Isten körbe zárta a tengereket, hogy azok a helyükön maradjanak:
"Ki zárta be kapuival a tengert, amikor szétrepedt... És monda: Itt vagy, és nem lépsz át, és itt van a határa arrogáns hullámaidnak?"
Isten tehát körbezárta a tengereket, amiről az újkori történelem folyamán először James Cook brit felfedező, tengerész, térképész, és a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya győződött meg, amikor hajója 1773-ban átlépte a déli sarkkört. Három év és nyolc hónap alatt közel százezer kilométert utazott a jégfal mellett. Ez a távolság több, mint a Föld egyenlítőjének kétszerese!
Ő egy olyan jégfalról számolt be, amelynek átlagos magassága 3000 méter a Föld körül.
Meg kell jegyezni, hogy munkája alapján már korábban tisztnek akarták előléptetni, de ő úgy érezte, hogy még nem eléggé képzett. Szükségesnek tartotta az asztronómiai, geometriai és matematikai tudását továbbfejleszteni. Hogy ezeket az ismereteket miért akarta még tovább gyarapítani, miért tartotta kevésnek a már megszerzett tudását, nem tudjuk. Hogy milyen feladatra kellett neki felkészülni, nem tudjuk. Hogy végül is milyen feladatokkal bízták meg, azt sem tudjuk. Csak azt tudjuk, amit a nylvánossággal közöltek.
Egy nagyon fontos dolgot közöltek, ami az akkori világ-elképzelést erősítette. Mint fentebb említettem, a 3000 méter magas JÉGFALAT! Megerősítette a JÉGFAL valóságosságát, amelyről addig ilyen konkrét megerősítés nem volt.
De a jégfal mellett Cook kapitány nem talált semmilyen átjárót, ami a jégfalat megtörte volna, és amelyek a sík Földeket ábrázoló térképeken láthatók. Viszont Cook kapitány megtalálta azt a jégfalat, amely körülveszi az összes földrészt és a Föld vizeit. Bizonyságot kapott, hogy a Föld, egy sík terület, egy csodálatos szigetcsoport. Ahogyan minden régi térkép ábrázolja. Ezen térképek legtöbbje mutatja azt is, hogy a jégfal csupán egy "határkő," annak a Világnak a határa, melyet mi Földnek nevezünk.
Persze aki eddig eljutott a kutakodásában, abban ott bujkál a kis ördög, hogy tényleg nincs átjáró? Tényleg ott a Világ vége, ahol a mi Világunk véget ér? Tényleg az az igaz, amit akkor közöltek Cook megbízói? Jézus hazudott volna, amikor elítélése előtt kijelentette Pilátusnak:
"...Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való..."
A már említett régi térképek mindegyike ábrázolja a Világunkat bezáró és elválasztó jégfalat. Legtöbbjük viszont ábrázoklja azokat a Világokat is, melyekről semmiféle "szakirodalomban", vagy Szentírásban konkrétan nem találkozhatunk. Jézus kijnelentése is csak egy "ráutaló" mondat, melyről semmit nem tudhatunk meg, hogy hol is létezhet az Ő "országa"?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál tanulmányozzunk egy olyan térképet, mely nem a régmúlt időben készült, de nem is a mostani földgömbös elmélet hatására.
Létezik egy úgynevezett térképszoba Rómában, a Farnese-palotában. Ez egy történelmi épületkomplexum, melynek története röviden annyi, hogy Alessandro Farnese bíboros (a későbbi III. Pál pápa) megvásárolt egy épületeggyüttest, melyet 1514-től több évtizeden át alakítottak ki jelenlegi formájára.
Az épület minden szobája csodálatos, de a már említett térképszoba jelentőségét és csodálatát az váltja ki leginkább, hogy a szakemberek még ma sem tudják - vagy talán nem is akarják - megfejteni, vagy elfogadni az ott lévő freskók formájában látható térképek igazságát. Olyan Világot, Világokat alkottak a freskók készítői, melyek mesébe, mesékbe illőek. Állítólag az akkori idők felfedezőinek tapasztalatai adják az alkotások lényegét.
A kor nagy felfedezőinek - Magellán, Marco Polo, Kolombusz, stb. - munkái adják az alapját a térképeknek, bár ebben azért kételkedni lehet. Kételkedésre ad okot a térképek hihetetlen pontossága.
Kételkedésre ad okot azért is, mert nem biztos, hogy csak úgy a "vak világba", valamilyen térkép nélkül indultak el az említett felfedezők a útjaikra, ismeretlen földrészek felkutatására. Arról nem beszélve, hogy ebben a mesébe illő térképszobában vannak megfestve azok a földrészek, Világok is, melyeket a mai ember még mindig csak a mesék szintjén ismer. Bár azt már tudjuk, hogy a régi mesék nem hazudnak.
"...Mirkó királyfinak igen szemléletes a lovával folytatott párbeszéde:
– Nyisd ki a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok egy éktelen magas üveghegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri.
– Hunyd bé a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok magam alatt valami feketeséget, akkorát, mint egy jó nagy tál.
– No, ez a föld kereksége – mondá a táltos..."
– Nyisd ki a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok egy éktelen magas üveghegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri.
– Hunyd bé a szemed, kicsi gazdám, mit látsz?
– Látok magam alatt valami feketeséget, akkorát, mint egy jó nagy tál.
– No, ez a föld kereksége – mondá a táltos..."
A kontinenst átlagosan 2000 méter vastag jég borítja, amiből csak egyes hegységek 4000-5000 méteres csúcsai emelkednek ki
És akkor lássunk ebből a gyönyörű térképszobából egy momentumot:
A térképszoba több, mint négyszáz évvel ezelőtt készült. Látható rajta, hogy az Antarktisz másik oldalán, - a szoba szemben lévő térképén, a térképen délre - az Üveghegyeken túl egy nagyobb földrész található, mint Észak-Amerika.
Richard E. Byrd admirális, amerikai tengerésztiszt és felfedező, aki egy expedíciót vezetett a déli sarkra, így beszélt felfedezéséről: - aki még nem hallott az expedíciójáról, annak érdemes utána olvasni -
"Különös, de megmaradt a világban egy akkora terület, mint az Amerikai Egyesült Államok, amit még senki sem látott. Az pedig a Sark mögött van, a Déli Sark másik oldalán."
- Ez hangzott el 1954-ben.
Az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken is túl, az Antarktiszon is túl...
"Az Antarktisz a sík Föld pereme, és az óceánok vizeinek megtartója. Antanksha szó az Ájurvéda szószedetében: Antariksa, vagy Antariksa Ksetra a mennyei Földre utal, ami teljesen fehér és magasra emelkedő hegyekkel van körbe díszítve.
Ezek a hegyek több szakaszból állnak. Ennek a helynek a neve Antariksa - setra. Síva azt mondta, hogy még a félistenek számára is különleges ez a hely, amit Földnek hívnak, mivel ez a terület a jámbor emberek lakhelye.
Azért is nevezik a Földet Antariksa-nak, mivel ez a menny és a Föld közötti átjáró. Valamint a Föld Akasa tulajdonságokkal is rendelkezik, ami azt jelenti, ha valaki innen visszatér Istenhez, soha többé nem kell vissza születnie..."
Scott kapitány fotói:
Ebbe a Világba magánexpedíciót szervezni több okból is felesleges. Felesleges, mert az a Jégfal, mely körbeveszi Földünket, a mi Világunkat, átlagban több, mint kettőezer méter magas. Az időjárás sem mondható barátságosnak. A hideg levegőt, amely sokszor elérheti a minusz nyolcvan fokot is, több, mint száz kilométeres sebességű szél fujja tova, de előfordúl, amikor a szél sebessége eléri a háromszáz kilométeres óránkénti sebességet.
Ha valakinek még ez sem elég riasztó, akkor se próbálkozzon. Az antarktisziegyezmény ugyanis egyszerűen megtiltja, hogy magánember a lábát a területre tegye.
Az Üveghegyeken túli jégmezők hatalmas mélységekben nyúlnak be az idegen Világokba. Azt pedig ne gondoljuk, hogy nem kíváncsiak a "hatalmasságok" ezekre az idegen Világokra, nem próbálják meg felderíteni, hogy ott milyen Világ van, milyen Világok vannak az emberiség elől elrejtve.
Ha a Világ olyan lenne, amilyennek hazudják, akkor a legegyszerűbb lenne a műholdakkal, a műholdakról "megkukkolni" az Üveghegyeken túli Világokat. De a Világ nem olyan. Ezért a már réginek számító módszer marad, a légballonok felküldése, amelyről, amelyekről egy jó műszerrel messzire lehet látni. Mert a nagy hideg és a 100 kilométernél jóval sebesebb viharok lehetetlenné teszik bármilyen repülőgép, vagy földi jármű behatolását a "tiltott" területekre.
Legközelebb - terv szerint - 2023 decemberében küld fel az Antarktiszról egy 2,5 méter átmérőjű távcsövet a sztratoszférába egy futballstadion méretű ASTHROS nevű léggömb által körülbelül negyven kilométer magasságba. Feladata lesz a nemrégiben kialakult csillagok környezetében lévő gázok mozgásának és sebességének vizsgálata. Repülése során az obszervatórium négy fő célpontot vizsgál, köztük a Tejútrendszer két csillagkeletkezési régióját.
Persze rögtön meg lehetne kérdezni, hogy a jelenleg fent lévő "űrtávcsövek", mint a Hubble, a Kepler, és a közel húszezer műhold mire is való? Hiszen, ha lenne űr, és valóságosak lennének ezek a műholdakon parkoló űrtávcsövek, akkor nem kellenének ballonok.
Mivel azonban nincs űr, így nem is azt vizsgálja, már mint az űrt, hanem amikről szó van: az idegen Világokat, melyek az Üveghegyeken túl vannak.
Abban azonban senki ne reménykedjen, hogy a ballonos kutatások eredményéről is tájékoztatást fog kapni. Amit mondani fognak, annak köze nem lesz a valósághoz...
Az idegen Világok valóságosságára nem csak az UFÓ-k utalnak, - hiszen valahonnan jönniük kell - hanem bizonyságukat mutatják, igazolják a térképek. A szakemberek azon ámuldoznak, hogy az ismert földrészek pontossága a régi térképeken mindenen túlmutat, javitásra azóta sem volt szükség.
Ezek után azt hinni, hogy a térképekből csak az a valóság, amely a mi Világunkat ábrázolja helyesen, pontosan, és, amely földrész átmegy az Üveghegyeken egy másik Világba, az pusztán kitaláció, az nem más, mint butaság, dőreség, vaskalaposság. Az már nem csak hitetlenség, vagy a valóság meghamisitása, hanem önmagam korlátainak az igazolása.
Egy fotó a Jégfalról, az "Üveghegyről", amely 1910-ben Robert Scott kapitány és négy társának a Déli Sark felfedezésére indított expedíciójuk idején készült
Maradjunk még néhány gondolatig a térképeknél. Azok, akik elmélyednek a különböző térképek vizsgálódásaiban, a legtöbbször összezavarodnak. Olyan információk vannak ezeken a térképeken megörökítve, melyek csak azt követően jutnak tudomásunkra, miután a térképek felhívták ezekre a figyelmüket.És azokat a legritkább esetben kellett módosítani. Egy példa erre az 1520 körül készült Piri Reis török admirális térképe, melyek pontosságára az a jellemző, hogy még az Antarktiszt is úgy ábrázolja, - amely ugye napjainkban hatalmas jégtakaróval borított - mint amikor a hatalmas kontinens még jégmentes volt.
Persze ilyenkor ismét felvetődik a kérdés: az ismert Világunkon kívül a többi információ is hiteles, vagy csupán a képzelet szüleménye? Igaz, hogy sokkal több Világ van az Üveghegyeken túl?
Más Világok
Ezek a térképek általában harminchárom földrészt tartalmaznak, melyek többsége az Üveghegyen túl helyezkedik el. A térképeken gyakran szerepelnek a földrészeken, domborzati viszonyokon kívül olyan élőlények is, melyeket a mesékből, a mitológiákból, különböző népek mondáiból ismerünk. Ilyenek az unikornisok, a ló alakú, misztikus állatok, a kentaúrok, a félig ember félig ló, vagy az óriások, griffek, repülő teknősök, stb. Aki megpróbál ezek után kutakodni, sok olyan információra találhat, melyek ujdonságot jelentenek számára.
Csak érdekesség képpen: harminchárom földrészt - kockát - tartalmaz az Egyesült Nemzetek Szervezetének lógója is:
Az alábbi térkép készítője sem rendelkezett azokkal az eszközökkel, műszerekkel, melyek egy pontos térkép megalkotásához szükségesek. De a térkép mégis létezik. A neve Hacı Ahmet térkép, amely az 1559-es évben jelent meg. Észak-Amerika és az Antarktisz nyugati partjait mutatja hihetetlenül pontos körülhatárolással. Ami még ennél is hihetetlenebb az a tény, hogy ez az ősi térkép szárazföldi híd kapcsolatot ábrázol Szibéria és Alaszka között, ami arra utal, hogy a térkép abból az időből származik, amikor a híd még jelen volt. Ezek megjelenítése egy földrajzi térképen nem csak figyelemre méltó, de mostani tudásunkat figyelembe véve - hihetetlen is.
A térkép készjtőjéről - Hacı Ahmetről - annyit lehet tudni, amennyit a térképen rögzített szövegben lévő beszámolójában közöl az életéről.
Vajon miért ez a felosztás?
Az alábbi térkép készítője sem rendelkezett azokkal az eszközökkel, műszerekkel, melyek egy pontos térkép megalkotásához szükségesek. De a térkép mégis létezik. A neve Hacı Ahmet térkép, amely az 1559-es évben jelent meg. Észak-Amerika és az Antarktisz nyugati partjait mutatja hihetetlenül pontos körülhatárolással. Ami még ennél is hihetetlenebb az a tény, hogy ez az ősi térkép szárazföldi híd kapcsolatot ábrázol Szibéria és Alaszka között, ami arra utal, hogy a térkép abból az időből származik, amikor a híd még jelen volt. Ezek megjelenítése egy földrajzi térképen nem csak figyelemre méltó, de mostani tudásunkat figyelembe véve - hihetetlen is.
A térkép készjtőjéről - Hacı Ahmetről - annyit lehet tudni, amennyit a térképen rögzített szövegben lévő beszámolójában közöl az életéről.
"Én, ez a szegény, nyomorult és lecsúszott tuniszi Hacı Ahmet kisgyerekkorom óta tanultam a Maghribban, Fez városában."
Hogy a térképet mi alapján, milyen információk hatására, milyen "kényszerből" készítette, nem lehet tudni. Viszont, hogy ez irányban sokat tudott a Világról, azt bizonyítják a térkép által bemutatott információi.
Magáról a térképről ezt írja:
"Aki meg akarja ismerni a világ valódi alakját, elméje megtelik fénnyel és a szíve örömmel."
De honnan a szív alak?
Kalandozzunk el ismét Indiába, melyet már említettünk a házaspárok fogadalomtételénél az Északi Sark, a Méru hegy vonatkozásában.
A hinduizmus, India ősi vallása szerint a Föld egy sík terület, egy csodálatos szigetcsoport. Az egész Földi régiót Jambudvip-nak hívják és amit mi ismerünk belőle, amely a mi Világunkat tartalmazza, az a Bharata varsa.
Ezen a térképen Földünk a pirossal ábrázolt, szív alakú rész, és fölötte, északon látható rajta a Méru hegy.
A mi világunk, a szív alakú, Bhárata-varsa-ként ismert földrész a cselekedetek mezeje, a másik nyolc varsa pedig azok számára van, akik mennyei kényelmet akarnak élvezni. E nyolc gyönyörű tartományban a mennyek lakói az anyagi kényelmet és boldogságot más-más mértékben élvezik.
Mit is jelenthet a cselekedetek mezeje, amelyre a mi Világunk, a Bharata-varsának nevezett Földünk szolgál, és mit a többi nyolc másik Világ, melyek a kényelem és boldogság országai?
Ismét forduljunk az indiai teremtés mítoszhoz. Dyzan könyvében ez szerepel:
"...- Azután Fohat, fiainak megparancsolja, hogy alkossák meg képmásaikat a saját maguk képére, akik szenvedni fognak, és szenvedést fognak okozni! Ez lesz az első harc! Az alkotók és a rombolók között, mindig is harcok fognak dúlni az úrért és a tudásért..."
Az idézet első mondata azt fogalmazza meg, amit már valamennyien tudunk. A Földre nem azért születünk, hogy boldogságban leéljünk egy életet. Hiszen úgy teremtettek bennünket, hogy az érzelmek teljes skálájával rendelkezünk. És azokat használni kell. Nagyon sok olyan érzelmet élünk meg, melyek nekünk okoznak szenvedést, és nagyon sok olyan érzelmet tudunk másokra vetíteni, melyekkel másoknak okozunk szenvedést. Igaz ez az örömökre is, de valahogy abból jut kevesebb valamennyiőnknek. Ki is találta az ember: legnagyobb öröm a káröröm.
Ezt az érzelemvilágot azért adhatta nekünk a Teremtő, hogy tanuljuk meg értékelni a szeretetet, a boldogságot. Mert a szeretet és a boldogság olyan, hogy csak akkor tudjuk értékelni igazán, ha megtapasztaltuk a rosszat, a szenvedést. Hogy a megtapasztalás időszaka mikor ér véget, nem tudhatjuk. Ha egyáltalán véget ér valamikor.
Csak azt tudhatjuk, hogy a próféták mindegyike a tisztességes viselkedésre, a mások elfogadására, a feltétel nélküli szeretetre biztat, szólít fel bennünket. Amely feltételeket talán még maguk a próféták sem tudták hibátlanul betartani.
Nehéz értelmezni, hogy az "alkossák meg képmásaikat a saját maguk képére" felszólítás Dyzan könyvében, vagy az Ó-Testamentumban leírt „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá" - mire is vonatkozik?
Egy léleknek testet adni, aki a teremtett Földön a testben tapasztalt érzelmek hatására nanulja meg a szeretet gyakorlását? Elérjen egy olyan szintet, amikor "tovább léphet" a többi, nyolc teremtett másik Világ valamelyikébe? Ahol a kényelmet és boldogságot más-más mértékben ugyan, de megkapják a lelkek? És egyáltalán, előbbrelépés e, ha valaki egy olyan Világba kerül, ahol csak szeretet és boldogság van?
De, mint ahogyan oly sok földhözragadt kérdésre sem tudunk válaszolni, mely rejtélyeket nap, mint nap tapasztalunk meg itt, a mi Világunkban, hogyan is fejtenénk meg azt, amiről csak áttételesen hallottunk, vagy gondolunk valamit? Talán el sem tudunk olyan életet képzelni, mely során nem a szenvedés, az önsorsrontás az elsődleges. Ahogy a mi Szentírásunkban, a Bibliában is van, Isten a bűnbe esés után így határozta meg sorsunkat:
"...legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!..."
Majd jött Jézus, és "Apjának" a parancsolatait így erősítette meg:
"...Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége..."
Mint már fentebb említve volt, Dyzan könyvében Fohat így parancsol:
"...fiainak megparancsolja, hogy alkossák meg képmásaikat a saját maguk képére, akik szenvedni fognak, és szenvedés fognak okozni..."
Azt tehát világosan láthatjuk, hogy a mi Világunk, a Bharata varsa, a Földünk azért lett teremtve, hogy - finoman szólva - ne a boldogság legyen az úr.
Persze azt sem tudjuk, hogy azokban a Világokban, ahol a kényelem és a boldogság az elsődleges, jobb e az "Élet", mint itt a Földön, ahol olyan érzelemgazdagság van, amelyet nap, mint nap megtapasztalunk, amelyekkel éljük az életünket.
Egyáltalán, kik azok, akik olyan járművekkel közlekednek, melyek látványa nem egyszer ámulatot kelt, amely az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan, a egyik pillanatban itt van, a másikban nincs, az egyik pillanatban valósnak látjuk, a másikban csak káprázat lesz?
Emlékezzünk, csak: az Ó-Testamentumban Ezékiel próféta az alábbiakat közli:
"...Így néztek ki: emberi formájuk volt, de mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt..."
Az ilyen és ehhez hasonló "lényeket", alakokat nevezhetjük mitológiai szereplőknek. De valószínű, hogy ezek azok az Istenek, "istenségek", melyek a más Világokból jönnek. És közéjük sorolhatjuk Jézust is, aki azon a bizonyos formájú járművön érkezhetett a Földre, ahogyan az Ezékiel prófétát meglátogató Istenek, vagy Istenek küldöttei érkeztek.
Ezek mind olyan jelenségek, események, melyek megtörténte szent könyvekben, szent iratokban rögzített. Lehet őket hinni, vagy nem hinni, azonban a megtörténtük igazolása napjainkban is folytatódik, a már említett égi jelenségek megtapasztalásával. 2009-ben Norvégiában videózták ezt az eseményt:
Aki mégis hitetlenkedik ezekkel az eseményekkel, ezekkel a "járművekkel" , a hétköznapi beszédünkben csak UFÓ-nak nevezett jelenséggel kapcsolatban, hogy mindez csak becsapása a mai embernek, mert, hogy ő még ilyet nem is látott, legtöbb esetben valószínűleg bizony ő is látott. Hiszen elég gyakori, mikor az emberek beszélgetés közben elmondják, igazolják egymásnak, hogy ők is látták, ezáltal megtapasztalták, hogy az ember milyen technikai bravúrokra képes. Mert, hogy az este is láttak egy műholdat, netán többet, vagy egy egész sorozat műholdat "libasorban" vonulni az égen, amire Elon musk hazudja, - mint fentebb már említve volt - hogy az internet ellátottságot kívánja javítani. Ott ahol az már egyébként is biztosított a "földi", a földön lévő technika által. Kihagyva azokat a területeket, ahol az internet egyáltalán nem biztosított.
Aki tehát azt gondolja, hogy az égen az ember által készített, de általa konkrétan még nem azonosított járművet, például nem repülőgépet látott, biztos lehet benne, hogy valószínűleg egy idegen világ repülő "szerkezetét" látta. Abban is biztos lehet, hogy a híradásokban megkapja a nagyon érthető egyszerű "magyarázatot" az adott jelenségre. Ha mást nem, hát azt, hogy az illető valószínűleg olyan italt fogyasztott, amelynek magasabb szesztartalma volt...
Azokat az eseteket sohasem szabad elhinni, mert nem engedik, melyeket konkrétan, a hétköznapi emberek tapasztalnak meg. Azok az esetek mind magyarázhatóak a mi "szabályainkkal", "törvényeinkkel".
Azokat az eseteket sohasem szabad elhinni, mert nem engedik, melyeket konkrétan, a hétköznapi emberek tapasztalnak meg. Azok az esetek mind magyarázhatóak a mi "szabályainkkal", "törvényeinkkel".
Még azok az esetek sem lehetnek igazak, azokat is tagadják mindenféle formában, melyeket katonák, tisztek, foglalkozásukat tekintve olyan személyek tapasztalnak meg, pl. csllagászok, meteorológusok, akiknek az ezirányú jelenségek elmondása, közzététele szembe megy a saját érdekeivel.
De el kell hinni olyan blődségeket, baromságokat, melyeket a tudományos oldalakon közölnek. És amelyek valamilyen formában a materialista világfelfogást erősítik. Amelyek azokat hivatottak bizonyítani, hogy ilyen élet, mint amely mi vagyunk, azzal tele van a Világ, és csak technika kérdése, hogy mikor indulunk el hozzájuk látogatóba. Vagy talán már ők el is indultak hozzánk.
Mert ilyen híreket is gyakran kapunk:
"Idegen űrhajók tartanak a föld felé a Bika csillagkép felől."
"A furcsa felhők mellett az élet jeleit észlelhette a James Webb a Szaturnusz holdján."
"Titokzatos energia-villanásokat észleltek egy távoli galaxisban, a világ legnagyobb rádiós teleszkópjainak segítségével. Szakértők szerint elképzelhető, hogy egy földönkívüli űrhajó jeladását fogták be. Az intenzív rádiós impulzusok csupán egy ezredmásodpercig tartottak."
Ezek az elhitetés, a félrevezetés hírei. Mert ezeket a hétköznapi ember nem igen tudja leellenőrízni, csak elhinni. Azt hivatottak igazolni, bizonyítani, hogy világűr van, az élet pedig bárhol, bármikor megjelenhet, mi is csak egy elkorcsosodott, mutáns lények vagyunk a sok - sok világ közül...
* * *
A csodálatosan pontos térképkészítésekről néhány szóban.
Nagy Sándor idejében találtak meg Hermész Triszmegisztosz sírját, mumifikált testével, kezében a híres Tabula Smaragdinával, melyen jelképes formában a bölcsek kövének titka olvasható. Korát harminchatezer évesre mondják...
Többek között ezt tartalmazza:
“Ami alant van olyan, mint ami fent van, és ami fent van, olyan, mint ami alant van, az Egy csodájának kiteljesedésére.”
Röviden úgy szoktuk mondani, "ahogyan fent, úgy lent"
Mit látunk, ha felnézünk a Holdra?
A földi Világ ugyanott helyezkedik el, mint a hindu térképen a Bharata varsa,
a szív alakú Föld
Zsoltárok 19:2-3,
"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. 3 A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek."
" Csak a kis titkokat kell őrizni. A nagyokat a nyilvánosság hitetlensége tartja titokban. "
Az orrunk előtt van és volt mindig is a Világunk és a többi Világ. És mindig azt kérdezzük, hogyan rajzolhattak régen olyan pontos térképeket...
És ezen a plazma fényen, mely világít nekünk az égen, azt hazudják, hogy leszálltak. Olyan ez, mintha a kis cica, mikor szaladgál a fal mellett, kergetve a tükör által odavetített fény pamacsot, azt mesélné otthol, hogy megfogta és hazavitte a fénylabdát.
A Hold visszatükrözi az egész lenti Világot. És ezt régen jobban tudták, mint most...
* * *
Sokakban felvetődik a kérdés: akkor miért tagadják azt a sok-sok UFÓ jelenséget, melyeket nap, mint nap tapasztalunk, akár csak - mint már említettem - egy "műholdat" is látva az égen? Azért, mert, ha végig mennének a tudomány erre felkent szakemberei a sok-sok jelenségen, akkor kiderülne, hogy a világunk nem forog, nem robog, hogy igazak azok a régi mesék, a szentírások, a legendák, a sok sok nemzet hagyományaiban szereplő csodás esetek, melyekre a tudomány csak rálegyint.
Hogy nem az "űrből", az "űr" felől jönnek ezek a járművek. Hogy nem csak úgy egy nagy durranás folytán, véletlenül kerültünk ide a Földre. Hogy többek vagyunk, mint egy fizikainak mondott jelenség. Hiszen lassan a tudomány is megfogalmazza kerek-perec, hogy a betegségeink közel száz százaléka lelki eredetű. De hogyan is lehetne más eredete a betegségeinknek, amikor egy olyan Világba teremtettek bennünket, amely az érzelmek Világa? Az érzelmek Földje.
De azért is óvatos a tudomány ebben a kérdésben, mert, ha nyíltan felvállalja a lelki okok elsődlegességét, akkor nem csak a betegségek kezelését, hanem az egész világfelfogást is változtatni kell. Mert egy materialista világba ugyan hogyan férne bele a Teremtő, a Lélek, a Túlvilág, egyáltalán - a nemlátható hatalma. A Teremtő hatalma.
Hiszen ha elfogadom a Teremtő hatalmát, akkor az ember hatalmát jócskán meg kell nyírbálni. Főleg amit legtöbbször a többi ember vonatkozásában gyakorolnak.
Egyszóval kiderülne, hogy nem csak egy véletlenül kialakult lény vagyunk a földön, a többi lénnyel együtt, a növényekkel, állatokkal, hanem egy csoda vagyunk. És még egyszer: a csoda azt jelenti, hogy emberi ésszel felfoghatatlan.
Egyszóval kiderülne, hogy nem csak egy véletlenül kialakult lény vagyunk a földön, a többi lénnyel együtt, a növényekkel, állatokkal, hanem egy csoda vagyunk. És még egyszer: a csoda azt jelenti, hogy emberi ésszel felfoghatatlan.
De miért ez a sok hazugság, miért kell az igazságért, ezáltal a szeretetért állandóan harcolni? Mert igazság csak ott lehet, ahol szeretet van. Szeretet csak ott lehet, ahol igazság van. Elválaszthatatlanok egymástól.
Ha tudjuk az előbbieket, a szeretet és az igazság fontosságáról, miért kell mindkettőért nap, mint nap, de mondhatjuk minden percben hadakozni, harcolni, szenvedni? Miért abból van a legkevesebb, melyért mindenki áhítozik? Miért olyan nehéz igaznak lenni, miért olyan nehéz szeretni? Miért nehéz igazságot kapni, miért nehéz szeretetet adni? Miért van az, hogy holnap tudod jobban, hogy ma mit kellett volna tenned?
Azt gondolom, a Teremtők ezt világosan elmondták. És tetszik, nem tetszik tudomásul kell venned, hiszen azért születtünk erre a Világra. Úgy kell jónak lennünk, hogy közben kapjuk a sok rosszat. Úgy kell szeretnünk, hogy közben bántásokat kapunk.
Meg kell tanulnunk feltétel nélkül szeretetnünk. Amit a belénk tett érzések azzal nehezítenek, hogy az igazságot is legalább annyira áhítjuk, mint a szeretetet. Mert egyik nélkül nincs másik.
Meg kell tanulnunk feltétel nélkül szeretetnünk. Amit a belénk tett érzések azzal nehezítenek, hogy az igazságot is legalább annyira áhítjuk, mint a szeretetet. Mert egyik nélkül nincs másik.
Mit is kaptunk a Teremtőktől?
"... Azután Fohat, fiainak megparancsolja, hogy alkossák meg képmásaikat a saját maguk képére, akik szenvedni fognak, és szenvedés fognak okozni! Ez lesz az első harc! Az alkotók és a rombolók között, mindig is harcok fognak dúlni az úrért és a tudásért..."
Az igazság együtt jár a tudással. Mert ingyen csak a butaságot adja, adta a Teremtő, a Teremtők. A tudásért meg kell harcolni. Meg kell szenvedni. A hazug Világot nekünk magunknak kell igazzá tenni. Ezért kell harcolni még a Teremtő, Teremtők elfogadásáért is.
Végső soron ez a feladatunk. És, még azzal is nehezítik az igazság keresését, hogy igaznak tartjuk nagyon sok esetben, hogy akkor tudunk többet, ha kevesebbet informálódunk. Akkor tudjuk az igazságot, ha csak azt fogadod el, amit diktálnak neked. Ezért, ha többet és mást is olvasol, mint a materialista tanok, akkor butább leszel.
Elhitetik veled, hogy a több ismeret butaságot okoz!
.
Abban persze abban ne reménykedjünk, hogy megszerezhetjük a végső igazságot, a végső tudást. Nem, mert akkor mi magunk lennénk az Istenek. Amelyet már ma is sokan megpróbálnak ugyan magukra illeszteni, de valószínűleg ez is azért van, hogy az életünket nehezítse.
Az igazságokból csak morzsákat kaphatunk az életünk minden területén. Megfejteni semmit sem tudunk.
Ha valaki kételkedik ebben, csak visszautalok a fűszálra, a harmat cseppre, a katica bogárra. A kis Pókra. Amelyek talán Világunk legegyszerűbb dolgai, de létrejöttükhöz, létezésükhöz fogalmunk nincs.
És nem is lesz soha.
De mit tehetünk egy ilyen Világban, egy ilyen Csodában, hogyan is éljük életünket, úgy, hogy nem csak a Teremtőnek, Teremtőknek, hanem magunknak, embereknek, embertársainknak is eleget tegyünk?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése