A Világról, Magunkról...

  Hulló levelek... Nejemet vittem látogatásra az unokahúga édesanyjához. Az egyik nagynénjéhez.... Ősz van. Kint várakozom a kocsiban egy Klinika mellett, amely talán az ország legszebb erdeje mellett terül el. A kerítésen belül számtalan ember reménykedik, bízik abban, hogy rövidesen felépül, és továbbra is részese lesz a Világunkban zajló történéseknek. Enyhe szellő fújdogál a napsütésben, elősegítve a száradó, színehagyott, besárgult levelek elindulását a föld felé. Mintha csak tudnák, hogy az ő életük véget ért, távozásukkal pedig helyet és időt kell hagyni az új eljöveteléhez, a tavaszi rügyfakadáshoz. Mind ez a folyamat rendszeresen, évről-évre ismétlődik, de eszünkbe nem jut, hogy a leveleket valamilyen formában megpróbáljuk az ágakon marasztalni. Tudjuk, ez így természetes. Tudjuk, hogy az elszáradt, kifakult levelekkel nem lehet újjászületése a természetnek. Mi, emberek, a saját életünkkel másképp vagyunk. A véget, a halált valami borzalmas dolognak fog

  I sten, Szeretet, Élet... 2012.február 10.   A Szeretet egy olyan Életeszencia, melyre a mindennapokban a legnagyobb szükségünk van. Nem csak nekünk, embereknek, hanem valamennyi élőlénynek. Örök kérdés: teremtettek bennünket, vagy csak kialakultunk? Van Isten, vagy..... sokan az ellenkezőjét még kimondani sem merik.Kik vagyunk? Honnan jövünk, merre megyünk, és persze közben mi végre vagyunk itt a Földön? Olyan bizonyíték pedig sohasem lesz, hogy a Teremtő elénk áll, és azt mondja: "látod itt vagyok! Higgy Bennem!" Ezzel együtt létéről mindenki igyekszik valamilyen formában bizonyságot nyerni. Számomra létezése nem kérdéses, ezzel együtt igyekszem a világban olyan alapvető igazolásokat keresni, amivel ezt a hitet erősíteni tudom. Ha pedig valaki figyelemmel kíséri a tudományos kutatásokat, meglepődve tapasztalhatja, hogy ehhez a hithez mind több muníciót adnak az általa elért eredmények. Most éppen a következőkről szeretnék szólni, melyek nem kevesebbet b

  Csak egy szem "gyógy"-szer... 2012.május 26. Dr.Szentgyörgyi Albert Nóbel-díjas orvosprofesszor mondotta: " az emberi agy emberi agy által nem ismerhető meg. " Hozzáteszem, nem a fizikai mivoltjára gondolt az agynak. A gyógyszeripar viszont úgy tesz, mintha az agyról, annak funkcióiról mindent tudna.... A TV reklámban fáradt és feszült anyuka türelmetlenkedik a gyerekeivel. A narrátor eközben ecseteli, hogy milyen rossz és felesleges állapot ez, amikor csak egy szem....."gyógy"-szert kell bevenni. És már mutatja is a jó kedvű anyukát. Azt már megszokhattuk, hogy legyen szó bármilyen problémáról, mely a szervezetünket kikezdi, elég csupán valamelyik legújabban kifejlesztett "gyógy"-szert megvásárolni. Onnantól kezdve semmi probléma. Hiszen a reklámok is mutatják. Bekap minden nap egy szem "gyógy"-szert elkopott tagjaira, s utána szalad a lépcsőn. Bekap egy másik szemet, s a fejfájás, mint a pillanat. Már tova is tűnt. De akár baráti kö

  Az Élet értelme... Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme.  Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek.   Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az.  Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene?  Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti.  Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok. (Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin)

A  KIS TENGERÉSZ...   Főőőld ! ! ! – ordította a tengerész a társainak, mikor hosszú-hosszú tengeri utazás után megpillantotta a száraz földet. Ebben az ordításban benne volt minden. A megkönnyebbülés, a felszabadultság, hogy ismét Földet érezhet a lába alatt.Tisztelete és szeretete jeléül a tengerész partot érése után megcsókolta az Anyaföldet. Az “Anyaföld” elnevezés is biztosan a tengerészeknél fogalmazódott meg. Mert jelentőségét, fontosságát hozzájuk foghatóan senki nem érezhette. Az Anya Föld elnevezés kifejezi azt az érzést is, hogy “hozzá” megérkezni olyan, mint mikor az ember haza megy a szülői házhoz. A szülő Anyjához. Mert az ember számára az Anya és az Anya Föld egyformán fontos. Mindkettő az életünket jelenti. Létezésünk nélkülük elképzelhetetlen. De ugyan így elképzelhetetlen az élete a többi Földön élő társunknak, akikről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Pedig életünk misztériumába ők is beletartoznak, nélkülük nem tudnánk azok lenni, akik, amik vagyunk. Az

  "Nem igaz abból fiam, semmi...." Sokáig nagyon jó érzés volt a XX. század egy emberének lenni. Hiszen testközelből tapasztalhattam meg, hogy az ember milyen csodálatos dolgok megvalósítására képes. Mikor elkezdtem tanulmányaimat egy szakmunkásképzőben, akkor az elektrotechnika csúcsát - legalább is a hétköznapi ember életében - a dióda jelentette. Ma már a mikrochipek is elavult alkatrésznek számítanak. A katonaságnál még úgy hallgattuk a Kossuth rádiót, hogy egy 1106-os diódát forrasztottunk egy telefonkészülék hallgatójára, melynek az alattunk lévő vaságy volt a földelése. De a fejlődés sok mindenben megmutatkozott. Közel másfél évtizeddel az említett tanulmányaim megkezdése után csodálhattuk meg: az ember leszállt a Holdon! Ámulva hallgattuk a híreket, nem mindennapos, hanem minden perces beszédtéma volt az akkori, magamfajta fiatalok között. Hiszen annál nagyobb dolgot elképzelni sem lehetett, mint hogy az ember egy idegen égitestre tette a