A KIS TENGERÉSZ... Főőőld ! ! ! – ordította a tengerész a társainak, mikor hosszú-hosszú tengeri utazás után megpillantotta a száraz földet. Ebben az ordításban benne volt minden. A megkönnyebbülés, a felszabadultság, hogy ismét Földet érezhet a lába alatt.Tisztelete és szeretete jeléül a tengerész partot érése után megcsókolta az Anyaföldet. Az “Anyaföld” elnevezés is biztosan a tengerészeknél fogalmazódott meg. Mert jelentőségét, fontosságát hozzájuk foghatóan senki nem érezhette. Az Anya Föld elnevezés kifejezi azt az érzést is, hogy “hozzá” megérkezni olyan, mint mikor az ember haza megy a szülői házhoz. A szülő Anyjához. Mert az ember számára az Anya és az Anya Föld egyformán fontos. Mindkettő az életünket jelenti. Létezésünk nélkülük elképzelhetetlen. De ugyan így elképzelhetetlen az élete a többi Földön élő társunknak, akikről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Pedig életünk misztériumába ők is beletartoznak, nélkülük nem tudnánk azok lenni, akik, amik vagyunk. Az