"Nem igaz abból fiam, semmi...." Sokáig nagyon jó érzés volt a XX. század egy emberének lenni. Hiszen testközelből tapasztalhattam meg, hogy az ember milyen csodálatos dolgok megvalósítására képes. Mikor elkezdtem tanulmányaimat egy szakmunkásképzőben, akkor az elektrotechnika csúcsát - legalább is a hétköznapi ember életében - a dióda jelentette. Ma már a mikrochipek is elavult alkatrésznek számítanak. A katonaságnál még úgy hallgattuk a Kossuth rádiót, hogy egy 1106-os diódát forrasztottunk egy telefonkészülék hallgatójára, melynek az alattunk lévő vaságy volt a földelése. De a fejlődés sok mindenben megmutatkozott. Közel másfél évtizeddel az említett tanulmányaim megkezdése után csodálhattuk meg: az ember leszállt a Holdon! Ámulva hallgattuk a híreket, nem mindennapos, hanem minden perces beszédtéma volt az akkori, magamfajta fiatalok között. Hiszen annál nagyobb dolgot elképzelni sem lehetett, mint hogy az ember egy idegen égitestre tette a