Isten, Szeretet, Élet...

2012.február 10.

 

A Szeretet egy olyan Életeszencia, melyre a mindennapokban a legnagyobb szükségünk van. Nem csak nekünk, embereknek, hanem valamennyi élőlénynek.


Örök kérdés: teremtettek bennünket, vagy csak kialakultunk? Van Isten, vagy..... sokan az ellenkezőjét még kimondani sem merik.Kik vagyunk? Honnan jövünk, merre megyünk, és persze közben mi végre vagyunk itt a Földön? Olyan bizonyíték pedig sohasem lesz, hogy a Teremtő elénk áll, és azt mondja: "látod itt vagyok! Higgy Bennem!"

Ezzel együtt létéről mindenki igyekszik valamilyen formában bizonyságot nyerni. Számomra létezése nem kérdéses, ezzel együtt igyekszem a világban olyan alapvető igazolásokat keresni, amivel ezt a hitet erősíteni tudom. Ha pedig valaki figyelemmel kíséri a tudományos kutatásokat, meglepődve tapasztalhatja, hogy ehhez a hithez mind több muníciót adnak az általa elért eredmények. Most éppen a következőkről szeretnék szólni, melyek nem kevesebbet bizonyítanak, mint hogy szeretet nélkül nincs élet.

Már többször megállapították, hogy a növények is "fogékonyak" a szép szóra. Ha becézgetik, szeretettel gondozzák őket, vagy valamilyen szép, az emberi fülnek is kedves melódiát hallattatunk velük, akkor gyorsabban fejlődnek és szemmel láthatólag szépülnek. És teljesen mindegy, hogy valamilyen általunk hasznosnak, vagy szépnek tartott, esetleg elvadult növényről, vagy az ember által "gaz"-nak titulált gyomnövényről van szó. Amely növényi élőlényt szeretnek, azok szép fejlődéssel válaszolnak, melyeket viszont durva szavakkal, vagy a ma divatos "zenével" szórakoztatják, azok bizony silányulnak, kókadoznak....és belepusztulnak. Mibe? A szeretet hiányába!

Egy japán tudós az ember számára nélkülözhetetlen víz vizsgálatakor jött rá arra, hogy a víz molekulái a szép szóra, a szép zenére, a kedveskedésre - tehát a szeretetre - úgy reagálnak, hogy gyönyörű, szabályos alakzatot vesznek fel. Kivirulnak.Ha ennek az ellenkezőjét tapasztalja a víz, akkor a molekulák rendezetlen csúnya alakokat vesznek fel, a szabályosság eltűnik.És, aki ilyen folyadékot iszik, az huzamosabb idő után nem számíthat teljes egészségre. És mitől? A szeretet hiányától!

Essen néhány szó az állatokról is.

Saját tapasztalatból tudom, hogy a kis kutyák hogyan reagálnak az ember hangulat változásaira. Ha morcos a hangulat, esetleg felcsattan néhány hangos szó, akkor a házőrződ farkát maga alá húzva, visszasompolyog a vackába, összekunkorodik, és csak pislogva figyel. Neki is rossz a hangulata. Nem játszik, nem ugat, csendben van. Várja a jobb hangulatot. Várja a szeretetet.

És, ha az megjön, derűs a hangulat, neki is jó kedve van, előveszi a labdáját, incselkedik, azt is lehetne mondani, huncutkodik. Ha kikéredzkedik, láthatod, ahogyan szinte galoppozva, magabiztosan szalad kifelé. Felemelt fejjel, telve önbizalommal néz szét, hogy "na mi van itt, mi történt amíg bent voltam?"

És végül magunkról, emberekről.

Ha elismerés övezi azt amit teszel, számodra nagy pluszt jelent. Kihúzott vállakkal, egyenes tartással jársz az emberek között. Büszkén mutatva mindenkinek: látod, engem elismernek, engem szeretnek, rám szükség van. De, ha az ellenkezője történik, behúzott nyakkal,meggörnyedve, szinte láthatatlanságot sugallva, szégyenlősen viselkedsz.

Mert azt gondolod, a te tevékenységed felesleges, terhére vagy mindenkinek, és egyáltalán. Hiszen nem sugárzik feléd az életerő, a szeretet. A szeretet sikeres emberré tesz, a szeretet hiánya vesztessé. Ilyenkor mondják: az embernek elmegy az élettől a kedve.

Szeretet nélkül létezhet élet? Ha nem, akkor ki teremtette a szeretetet? Mert az már nehezen hihető, hogy a kövek izzadták ki magukból, érezvén, hogy arra szükség van.

Isten, Szeretet, Élet. Bármelyik hiánya kizárja a másik kettő létét.